Képviselőházi napló, 1901. X. kötet • 1902. deczember 13–1903. január 21.

Ülésnapok - 1901-186

186. országos ülés 1903 január 19-én, hétfőn. 359 például a képviselőház építésére éveken keresztül felvett a kormány egy millió koronát s most a mikor az épités befejeztetett, még mindig igénybe venné, nem ugyan az épités czéljaira, hanem valamely más czélra. Azt mondják, hogy nem nélkülözheti az állam ezt az adónemet. De, t. ház, hiszen ebből a prémiumra felvett adóból eddig az állampénztárban egy krajczár sem maradt, mert hisz ez az adó csak rövid ideig, csak addig maradt az adópénztárban, a meddig azt a termelőknek, a gyárosoknak prémium alakjában ki nem fizették. Vagy eddig talán más czélra fordíttatott ez az összeg, mint a prémiumok czéljaira ? Most tehát, ismétlem, megszűnvén a prémium, ennek az adónak nincsen többé semmiféle jogosultsága. De, t. ház, az a politika, a melyet a t. kormány a második adójavaslatba lefektetett, nélkülözi a helyes alapot, mert nem tartalmaz az adó leszállítására vonatkozólag intézkedéseket; ez a politika nem helyes, ehhez a politikához én nem járulhatok. Én kívánom és követelem, hogy a kormány a helyes politikát folytassa. Hogy az a politika, a melyet a kormány most követ, mennyire nem helyes, e tekintetben magát a kormányt, illetőleg magát a pénzügyminiszter urat hMom tanúul, a ki csak most adott be egy törvényjavaslatot a marhasó árának leszállításáról. E törvényjavaslat indokolásában milyen szépen fejti ki a pénzügyminiszter ur, hogy marhasó kevés fogy Magyarországon. Azt mondja az indokolás, van marha Magyarországon elég sok, nagyobb és kisebb, de az ennek megfelelő marhasó-fogyasztás elenyészőleg csekély; ezt előidézi két ok — tessék csak hallgatni — (Halljak ! Halljuk /) az egyik ok az, hogy nagyon drága a marhasó, hogy ára 10 korona, tehát le kell szállítani a marhasó árát, hogy így a fogyasztó olcsóbban jutván hozzá, nagyobb mérvű legyen a fogyasztás. íme, t. pénzügyminiszter ur, méltóztassék visszaemlékezni, e padokról 20 esztendő óta, vagy talán több is, kérve-kértük a kormányt, hogy szállítsa le a marhasó árát, mert akkor nagyobb lesz a fogyasztás, igy több lesz a bevétel, az állam tehát nem vészit semmit sem, a közönség pedig nyer vele állatjainak feljavításával. Ámde akkor is azt a politikát követték, a mely most a czukornál mintegy megkövesülve áll előttünk; azt hangoztatták folyton, hogy nem lehet és nem lehet leszállítani. Ma pedig már rájön a t. pénzügyminiszter ur, hogy mégis le kell szállítani, mert igy elenyészőleg csekély a fogyasztás. íme tehát a pénzügyminiszter ur maga hoz ide bizonyítékot arra, a mit mi már 20—30 esztendeje állítottunk. 30 esztendőn át ezzel a makacs zsebelő pénzügyi politikával, ezzel a zsákmányoló rendszerrel mennyi kárt okoztak a magyar gazdaközönségnek ! (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Kárt okoztak a kincstárnak is, mert kevesebb volt a fogyasztás, kárt okoztak a gazdaközönségnek, mert az nem jutott olcsón marhasőhoz s ennek folytán kárt szenvedett az ő gazdasági munkálkodása is. (Igaz.' Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Gabányi Miklós: Hát ne mondjuk, hogy átkos kormány? Szederkényi Nándor: T. pénzügyminiszter ur! Ha a marhasónál 30 esztendő múlva rájön annak a nyitjára, hogy miként kell a fogyasztást megnagyobbítani, kérdem, miért nem veszi elő ezt a politikát most a czukor-egyezmény beczikkelyezésére vonatkozó törvényjavaslatnál is, és miért nem alapítja politikáját a multak tapasztalataira? Miért nem hallgat azon alapos fejtegetésekre, a melyek minden oldalról felhangzanak s a melyek bebizonyítják, hogy a túlfeszített adó leszállítása a fogyasztás szaporodását fogja előidézni ? (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Tehát, ha a t. pénzügyminiszter ur az egyiknél belátja ezt, miért nem követi ugyanezt a másiknál is? Avagy ujabb éveket kell bevárni, mig azután ismét keserű tapasztalatok és nagy veszteségek fognak bennünket rábírni arra, hogy elővegyük azt a politikát, a melyet már régen és minden irányban követni kellett volna? Gabányi Miklós: Majd ha kMándorol fél Magyarország, akkor veszi elő ezt a politikát; vagy tán még akkor sem! Szederkényi Nándor: Én tehát, t, ház, & második törvényjavaslatot azon oknál fogva nem fogadom el, mert abban egy oly rendszer van megállapítva, a mely kizárja ugy a fogyasztókra, mint magára a czukortermelésre és a czukoriparra vonatkozó legczélszerübb rendszert: a fogyasztás bővítésének rendszerét. A brüsszeli egyezményt elfogadom, azonban ennek formai részére van észrevételem. (Halljuk!) Örvendetes tudomásul veszem, hogy a VII. czikk szerint — a mint ez nem is lehetett máskép — Ausztria és Magyarország külön szerződő felek. De hát akkor mit keres itt a meghatalmazottak közt »Ausztria-Magyarország részéről gróf Khevenhüller nagykövct« stb. ? Hát »Ausztria-Magyarország* külön test? Vagy kit és mit képvisel itt Khevenhüller ur ? Erre nézve kérek felvilágosítást. Magyarországot képviselte a konferenczián Toepke államtitkár ur, a kihez itt is szerencsénk van. Ausztriát képviselte báró Jorkasch-Koch. Kit képviselt hát Khevenhüller ur ? Mert hiszen, a mi közjogunk szerint, hála Istennek, csak »Ausztria és Magyarország« van, tehát » Ausztria-Magyarország « nem létezik. Ezt tehát közjogi életünkből ki kell küszöbölni. A kormány kötelessége, mintegy megelőzésképen, már előzőleg gondoskodni arról, hogy ilyen ne történjék; mert ott Magyarország önállóan jelenik meg, tehát Magyarország kiküldöttje, reprezentánsa ott más nem lehet, mint a kit maga a konvenczió ilyenül megjelöl. Ismételten kifejezem, hogy a konvencziót, daczára ennek a formahibának is, a mely csak