Képviselőházi napló, 1901. X. kötet • 1902. deczember 13–1903. január 21.

Ülésnapok - 1901-186

350 186. országos ülés 1903 január 19-én, hétfőn. mium-szisztémát kellett elvonni a gyárosoktól, hogy a prémiumoktól kellett megfosztani ezeket a szegény milliomos gyárosokat. Hát én mérlegelem és nézem, olyan rossz-e ez a prémium-megvonás, és azt kérelem, hogy vájjon a prémiumoknak a megvonása olyan nagy veszedelmet rejt-e a gyárosokra nézve, igen vagy nem? A mit e tekintetben a miniszteri indokolás, a mely igen szép, terjedelmes és bő, a prémium szisztémáról mond, azt jóformán egészen helyesnek tartom én is, csak a konzekvencziák mások, mint a melyeket levon az igen t. miniszter ur. (Halljuk! Sálijuk!) A prémiumok elvonásával a gyárak valóban nem lesznek olyan szomorú helyzetben, mint ők mondják. Mert hiszen a prémium minálunk nem olyan nagy, mint a külföldön. Mert amig itt pl. 2 korona 30 fillér egy métermázsára a prémium, addig Prancziaországban 10 korona 63 fillér, tehát a veszteség ott sokkal nagyobb. Azonkívül az is igaz, hogy a tőke ereje a mi gyárainkban nagyobb, a gazdasági viszonyok extenzívebbek, a földjáradék csekélyebb, mint bárhol Európában, a gyárak technikai berendezése kitűnő, s ha ki tudták állani ugyanazonos konjunktúrák mellett a versenyt Ausztriával és Németországgal, akkor ki fogják állani a versenyt ugyanazonos körülmények között ma is. És ezért merem állitani. hogy a prémium elvonása agyárakra súlyos veszteségetnem jelent, s a gyárosok könyhullatása nem jogosult. (Helyeslés a néppárton.) Azonban, t. ház, nem is ezen bánkódnak a gyárak, de az fáj nekik, hogy a mi állami tehetetlenségünket mutató kartellhasznot veszítik el. (Helyeslés a hal- és a szélsőbaloldalon.) Ez a kartellhaszon mint tényező jellemző a mi pénzügyi politikánkra nézve. Jellemző, hogy nem tudtunk semmit sem tenni a gyárak ellen, hogy módját vettük volna annak, hogy a védvámok által védetten exorbitans hasznokat s a konkurrencziától való mentesség következtében lelkiismeretlen, nagy nyereségeket ne tehessenek a gyárosok zsebre a fogyasztó közönség rovására akkor, a mikor a szegény adófizető nép a prémiumokkal már amúgy is támogatta a gyárosokat, (ügy van! a néppárton.) Én nem akarok ezzel hosszasabban foglalkozni, a kartellek históriáját Komjáthy Béla t. képviselőtársam szépen kifejtette, és csak újból hangsúlyozom és azt tartom, hogy soha sem egészséges politika az, a mikor a gyárak csak mesterséges támogatással tudtak jólétre vergődni. A mi ezukorgyáraink helyzete azonban, nem hiszem, hogy kétségbeejtő legyen a mostani konvenczió elfogadása alkalmából is és ha el is vesztik a hasznot, a mit a prémium következtében nyertek, ha el is vesztik azt a hasznot, a mit a védvámok következtében nyertek, a kartell elestével, miután elesik a kartell, én ezt károsodásnak nem tartom. Én azonban fontosnak találom azt, hogy rátérjek itt még arra, hogy a kormány a gyárosokkal szemben eléggé szigorú soha sem volt. A rayonirozással elkövetett skandalumokat, a répamag átvételébe burkolt uzsorát és az átvételi rendszerrel járó fosztogatást nem torolta meg a kormány soha, sőt ugy látszik, bizonyos mértékben szimpátiával viseltetett ezek iránt a gyárak iránt, hiszen láttuk, hogy ezek az igen t. gyárosok egymásután kaptak nemességet, báróságot, udvari tanácsosságot és tudja Isten, micsoda c?;imeket, talán azért, mert nagy birtokokat szereztek annak rovására, hogy mások nagy birtokokat vesztettek el. (Ugy van! Ugy van! a népipárton.) Ezek elmondása után, t. ház, vizsgálom azt, hogy vájjon, ha mi ezt a ezukorkonvencziót beczikkelyezzük, vannak-e nekünk megfelelő garancziáink arra nézve, hogy ennek a törvénynek hasznát fogjuk venni. Azonban én semmi garancziát nem látok arra, hogy ha mi most beczikkelyezzük a konvencziót, Anglia a maga szempontjából a maga gyarmatai tekintetében micsoda garancziát nyújt nekünk arra, hogy ő nem fogja prémirozni az angol ezukrot és ha visszaemlékezünk azokra a beszédekre, a melyek az angol parlamentben elhangzottak, akkor jóformán bizonyossággal állithatjuk immár most is, hogy Anglia, mig egyrészt részünkről lehetetlenné tette a mi répaezukrunknak premirozását, addig ő a maga ezukornádját és az abból keletkezett ezukoripart mesterséges prémiumokkal támogatni fogja. Itt tehát nincs meg a recziproczitás. A mi pedig Ausztriát illeti, Komjáthy Béla képviselőtársam már kifejtette az Ausztriával való viszonyt. Arra nem akarok reá térni, hogy vájjon mi a 14. §. alapján szerződhetünk-e vagy nem ? én ezt Ausztria belügyének tekintem és nem is tartanám helyesnek Ausztria belügyeibe beleavatkozni; (Helyeslés.) de én kétlem azt, és arra nézve kérnék garancziát, hogy elfogadja-e ezt a konvencziót Ausztria, van-e erre nézve bárminemű garanczia és hogy ha elfogadja ezt az adótörvényt, mi ad nekünk biztosítékot arra, hogy a kontingens biztosításának czéljából szükséges intézkedések ott életbe fognak-e léptettetni vagy sem? Erre nézve semmi garancziánk nincsen, pedig én Ausztriával szemben minden garancziát szükségesnek látok, mert Ausztria egész gazdasági politikája velünk szemben soha sem volt más, mint gyengéink felhasználása, illetéktelen hasznoknak a keresése. (Helyeslés a balés a szélsőbaloldalon.) Ezért a legnagyobb óvatosságot szerettem volna látni e tekintetben, pedig nincsen semmi garancziánk erre nézve és minthogy már az utolsó perezben vagyunk, épen ezért nehezményezem azt, hogy oly soká váratott az igen t. pénzügyminiszter ur ezen javaslatok beterjesztésére, mert mondom, garancziáink nincsenek és ezen konvencziónak pedig február elsején már törvénykönyvünkbe beczikkelyezve kellene lennie. (Helyeslés a néppárton.)