Képviselőházi napló, 1901. X. kötet • 1902. deczember 13–1903. január 21.
Ülésnapok - 1901-170
170. országos ülés 1902 deczember íá-án, szombaton. 27 ződött békekötéssel, mert ő az ő szerencsétlen politikájával az akkor már hanyatlóban levő török hatalomhoz kötötte a maga hajóját és ezzel a hanyatló hatalommal, a mely az országból kiszorittatott, ő is kiszorult ebből a hazából,,a karloviczi békekötés következtében és Kis-Ázsiába belebbeztetett. Megérhette ő azonban még a Rákóczy Ferencz alatt történt ujabb diadalmas zászlóemelést, a mely nem is történt hiába, mert a Kolonich-renchzert halomra döntötte és nyolcz évi nehéz küzdelem után a nemzetnek I. Lipót által sarkaiból immár kiforgatott alkotmányát mégis helyreállította és a szatmári békepontok szerint igazgattatott ezentúl az ország. Tehát, mondom, itt már békekötéssel végződött a dolog, a melyet ugyan, tudjuk, a fejedelem el nem fogadván, Bercsényi gróffal, Észterházyval, Forgáchcsal, Csákyval, s többi hű társaMal a külföldre bujdosott. Ez már összefügg az 171o:XLIX. törvényczikkel, a mely Rákóczyt és társait az igaz szabadság felforgatóinak és hazaárulóknak bélyegezte. Kossuth Lajos irta a kódmező-vásárhelyiekhez intézett levelében, a kik nyolczvanadik születése napjára gratulálták, erről a törvény czikkről, hogy »és ez az istenkáromlás még most is ott szennyezi be törvénykönyvünket!« Hát igaz, istenkáromlás ez; mert már ideálisabb, hazaszeretó'bb lelket, mint Rákóczy Ferencz, (Igazi TJgy van! a szélsőbaloldalon.) a ki nemesebben érzett volna, a ki többet áldozott volna a hazáért — mert hiszen mindenét áldozta — a történelem nem szült. Hanem miért volt szükség már akkor — az akkori udvari párt szempontjából — az 1715: XLIX. törvényczikkre és miért hozatott az 1715-ben és nem 1711-ben, a mikor a szatmári békét kötötték? Ezt méltóztassék megengedni, hogy pár szóban megmagyarázzam. (Halljuk! Halljuk!) Tudvalevőleg II. Rákóczy Ferencz a Báthoryaknak, Rákóczyaknak. Lorántffyaknak, Zelemérieknek, Zrínyieknek, Frangepánoknak, stb. Madéka, az ország leggazdagabb embere volt. Mintegy 1,200,000 hold, tehát 120 négyszögmértföld prMát birtoka volt az országban. Bercsényi Miklósnak hasonlóképen Ungvárott, Hódmezővásárhelyen, Sólymoson, Brunóczon stb. szintén volt valami negyven négyszögmértföld birtoka, Forgáchnak szintén, Esterházy Antalnak is sok; szóval, nagy zsákmány állott akkor azoknak rendelkezésére, a kik a kamarilla és a bécsi udvar ajánlatára az akkori uralkodótól, III. Károlytól elnyerni akarták ezeket a birtokokat, a dinasztiához való hűségöket hozván fel, de továbbá idegen családoknak is, a kiknek a kincstár tartozott és a kiket a Rákóczy birtokaiból akartak kifizetni. A Rákóczy-vagyont és a Bercsényi-vagyont 1711-ben már lefoglalták tényleg, de jogilag nem, mert az utrechti európai békekongresszus akkor még nem ült volt össze: az a kongresszus, a mely újra rendezte Európa térképét, úgy, a mint annak idején megelőzőleg a westphali békekötés rendezte volt. Ezen a békekongresszuson tudta a kamarilla, hogy a magyarok ügye indítványba fog hozatni. Xem tartotta tehát tanácsosnak, mielőtt ott nincs meg az egyezség a Rákóc/yféle birtokokra vonatkozólag, azok lefoglalásáról törvényt hozatni. De még az országgyűlést, az 1712-it, a pestit is szétkergette. 1714-ben megint összejött. Bevárták tehát az utrechti békekongresszust, a hol Ausztriának a magyar ügyre vonatkozólag Francziaország részéről előterjesztett indítványt sikerült leszavaztatni azzal az érveléssel, hogy a magyarok nem várva be az európai békekongresszust, Szatmárban külön békét kötöttek; és ezzel az utrechti nemzetközi határozattal törölték Magyarországot az államok sorából. Ekkor látta elérkezettnek a bécsi udvar az időt a Rákóczyt diffamáló és a vagyonát is konfiskáló törvény megalkotására; mert nóta nélkül tudvalevőleg nem lehetett azelőtt elkobozni fiskális értelemben semmit. Tehát 1714-ben, az utrechti békekongreszszus után nyújtották csak be a javaslatot, és ekkor kobozták el törvénynyel a tényleg már előbb elkobzott irtózatos mennyiségű birtokokat; 1715. elején pedig szentesitette Károly a törvényt. Innen nevezték 1715-iki törvénynek, holott tulajdonképen 1714-ben hozatott. Ebben már az uralomra jutott aulikus pártnak, a Szluha-pártnak a felfogása érvényesül, azon Szluha Ferenczé, a ki egykor Ersekujvárott elárulta volt Rákóczyt, s feladatta, a ki valaha a legszájasabb hMe volt Rákóczynak, s a ki azután később a pragmatika szankczióról szóló törvényczikk megalkotásának vezérszónoka volt, miután a mindenfelé utazgató törvényszéki itélőmesterek stb. a hangulatot előkészítették, azon módon, a hogy bátorkodtam azt azon hosszú felszólalásom alkalmával elmondani, a mely felszólalásomban, midőn a mostani trónörökös házasságáról volt szó és több oldalról óhajtották, hogy a jíragmatika szankczió történetét világosítsam fel, szerény tehetségemhez képest bátorkodtam bővebben előadni azokat a körülményeket, a melyek arról szólnak, hogyan született meg az 1723-iki törvényczikk, miféle terrorizmus, hóhérbárd előzte meg ezen törvény létrehozatalát. A t. kormányelnök ur a magyar törvénykönyvnek nagy szennyfoltját mosná le, ha sikerülne neki az ő —nem kételkedem — tiszta, buzgó hazafiságával kieszközölni azt, hogy az 1715-ik évi XLIX. törvényczikk, a melyet úgyis elitélt már az egész nemzet, semmisittessék meg törvényhozásilag is és helyette a municzipiumok kívánsága szerint ama nagy szabadsághősnek és bujdosó-társainak érdemei iktattassanak törvénybe, ép ugy, mint Kossuth Lajosnak és a 48—49-iki dicső honvédeknek érdemei, mert hiszen mindezen tárgyak e kérvényekben együtt tárgyaltatnak. (Élénk helyeslés a szélsölaloldalon.J • 4"
