Képviselőházi napló, 1901. X. kötet • 1902. deczember 13–1903. január 21.
Ülésnapok - 1901-185
185: országos ülés 1903 január 17-én, szombaton. 331 csat enyhítem" is alig birtak, a legjobb tanúságai az e téren a modern államok által követett gazdasági politika hibás voltának. A helyett, hogy a czukrot a természetes piaczon a beifogyasztás számára olcsóbbá tették volna, ellenkezőleg kMiteli jutalmakkal, a gyárak kartelljei révén a czukor belfogyasztási árát óriási mérvben emelték, a mi a belfogyasztás természetes fejlődését is lehetetlenné tette. A czukortermelő államokban, nálunk, Ausztriában, Francziaországban, Német- és Oroszországban a czukor sokszor kétszer-háromszor, sőt négyszer olyan drága volt, mint a czukrot nem termelő Angliában. Ha ezekben a czukortermelő országokban a finomított czukor csak olyan áron is juthatott volna -a, forgalomba, mint a hogy Angliában, akkor azokért az összegekért, a melyek ezen államokban a czukorfogyasztásra elköltettek, ezen országoknak majdnem egész czukortermelését meg lehetett volna venni. Hogy az ily eredményt szülő és teremtő kMiteli jutalmak rendszere önmagában r tarthatatlan, az a dolgok természetében rejlik. És csak egy erős akaratra volt szükség, hogy ezt a korhadt épületet halomra döntsük. Ez az erős akarat, t. képviselőház, megvolt Anglia jelenlegi gyarmatügyi miniszterében, Chamberlainben és miként a viszonyok most alakulnak, nagyon valószínű, hogy ép ugy, mint a répa czukor termelésének keletkezése ezelőtt mintegy 92 esztendővel nagy Napóleon nevéhez fűződik, ennek a nádezukor érdekében való visszasrófolása Chamberlain nevéhez fog fűződni. A répaezukor keletkezését az Angliával szemben foganatba vett kontinentális zárnak köszönhettük. Napóleon ónásilag pártolta és protezsálta a répaezukor fejlődését. Egy millió frank jutalom biztosíttatik a legjobb gyártási rendszer feltalálójának. 1811-ben a császár parancsára 32.000 hektár vettetik be ezukorrépával; 1812-ben már 100.000 hektáron termeltetik a ezukorrépa. A kontinentális zár megszűntével, midőn a nádezukor ismét el akarta foglalni helyét az európai ezukorpiaezon, kezdődik a harcz a répaezukor és a nádezukor között, a melyben a répaezukor a kormányok támogatását nem nél r külözhette. A répaezukor belföldi produkeziója adómentességben részesült. A nádezukor magas beviteli vámokkal volt sújtva. Ez a belföldi répaezukor termelésének jutalmazása volt a nádczukorral szemben. Addig, mig ez a termelés a belföldi fogyasztás mérvét túl nem haladta, ez nemzetközi gazdasági komplikácziókra nem vezetett. Később azonban, midőn a belföldről a nádezukor kiszorittatott és az államháztartások elvesztették a nagy behozatali vám révén a nagy bevételeket, tisztán államháztartási szempontokból kezdték a répaezukrot is megadóztatni. Az első ilyen adózási rendszer a répaadó volt. Ez azon a feltevésen épült fel, hogy egy meghatározott menynyiségü répából egy meghatározott mennyiségű czukrot lehet gyártani. Az ilyen adózási rendszer az ipar kezdedeges állapotában bir csak jogosultsággal, mert később azután, a répa qualitásának jobbulásával, a gyártási rendszerek tökélesbülésével ez roppant nagy egyenlőtlenségre ;vezet. Áttérnek akkor az államok az u. n. ezukorlé megadóztatásának rendszerére. Ennél a rendszernél már a répa qualitásában levő különbségből folyó egyenlőtlenség ki van ugyan küszöbölve, de még mindig fenmarad a gyártás többé-kevésbbé tökéletes volta közötti adóztatás különbsége. Ezen adóztatási rendszerben, t. képviselőház, szinte észrevétlenül, talán első izben nem is szándékosan és nem is czéltudatosan, fejlődtek a czukorkMiteli jutalmak. Minden czukor meg lévén adóztatva, hacsak nem akartak az államok lemondani annak a lehetőségéről, hogy ez a czukor a világpiaezon versenyezhessen a meg nem adóztatott czukorral, kMitel esetén az adót vissza kellett téríteni. Csakhogy az adó quasi theoretice volt megállapítva; ugyanazon mennyiségből több czukrot gyártottak a gyárak, mint a mennyit tényleg adó fejében ugyanazon mennyiség után fizettek, és ebben a különbségben rejlett egy kMiteli jutalom. Ezen különbségek sokszor oly nagyok voltak, hogy előfordult az az eset, — és mi sem állottunk távol ezen esettől — hogy egyik-másik esztendőben többet kellett adó fejében visszatéríteni, mint a menynyit az államháztartás adó fejében bevett. Komjáthy Béla: Nálunk is! Rosenberg Gyula előadó: Igen! Komjáthy Béla: De azért oda tetszett szavazni ! Rosenberg Gyula előadó: Bocsásson meg nekem Komjáthy Béla igen t. barátom, én akkor még nem szavazhattam oda. mert 1888-ban még nem is voltam képviselő; 1888-ban pedig áttértünk már egy más adózási rendszerre. De azért egy szóval sem mondom, hogy ha itt lettem volna, nem oda szavaztam volna. (Derültség a szélsöbaloldalon.) Ne tessék ezen nevetni, mert ebben ugyan volt baj, de az akkori viszonyoknak és helyzetnek megfelelőleg ezen a bajon nehezen lehetett volna segíteni. Igen érdekes, hogy épen a mi törvényhozásunk volt az első, a mely ezen a bajon segített. A magyar és vele kapcsolatosan az osztrák törvényhozás volt az, mely belátván az ilyen adózási rendszerben rejlő helytelenséget, áttért 1888-ban az egyedüli helyes rendszerre, a készáru megadóztatásának rendszerére. Csakhogy megszűnvén ezáltal az ilyen rejtett és közvetett kMiteli jutalmaknak a rendszere, természetesen, hogyha nem akartuk tönkretenni ezukorkMitelünket és ezukoriparunkat és ezzel kapcsolatosan réjaatermelésünket is, akkor nyilt és kifejezett jutalmak engedélyezésére és 42*
