Képviselőházi napló, 1901. X. kötet • 1902. deczember 13–1903. január 21.

Ülésnapok - 1901-185

332 185. országos ülés 1903 január 17-én, szombaton. adására kellett áttérni. Ez meg is történt, és akkor, mikor 1888-ban erre a rendszerre áttértünk, egyúttal meg is állapíttatott a czukor után fizetendő jutalmak legnagyobb összege 5 millió írtban, Ezt a mi szisztémánkat 1892-ben követte a német birodalom. Ez szintén áttért a készáru megadóztatásának rendszerére, szintén nyilt és kifrjezett kMiteli jutalmakat állapított meg, de azokat nem maximálta ngy, mint mi maximáltuk, hanem egy más, korlátoló intézkedést állapított meg. Kimondta, hogy ezen kMiteli jutalmak csak 1895 ig fognak tartani s Hogy 1895ben megszűnnek. Csakhogy mi történt, t. képviselőház! ? 1895-ben a német birodalmi kMiteli jutalmak nem szűntek meg, hanem ellenkezőleg felemeltettek; és ezáltal kényszeritettek azután bennünket arra, hogy mi is az eddig 5 millió írtban megállapított kMiteli jutalmakat most 18 millió koronában maximáljuk. A többi államok követték ugyanezeket a rendszereket, az egyik e mellett, a másik a mellett a rendszer mellett állandóan fokozta, állandóan emelte a kMiteli jutalmakat. És az állami kMiteli jutalmak mellett egy másik neme is fejlődött a kMiteli jutalmaknak, t. i. az a kMiteli jutalom, a melylyel a gyárak kartelljei folytán a belfogyasztás természetellenes megdrágítása révén iparkodtak visszaszerezni azt a veszteséget, a melyet a kMitelnél szenvedtek. Hogy az ily viszonyok tarthatatlanok, az a dolog természetében rejlik, Minden állam törvényhozása kifejezésre juttatja azt az óhajt s kívánságot, hogy a kMiteli jutalmakat meg kell szüntetni, hogy ez iránt intézkedéseket kell tenni. Csakhogy az ilyen — bár törvényekben is kifejezett —• óhajjal és kívánsággal ép ugy vagyunk, mint az általános lefegyverzés kérdésével. Mindenki óhajtja, mindenki kMánja, de mindenki azt várja, hogy a szomszéd kezdje meg; kezdje meg más; és mMel a másik nem kezdi meg, minden a régiben marad. Valószínűleg itt is ugy történt volna, hogyha közbe nem jő először Észak-Amerika, s az ő példáján okulva Anglia, vagy talán jobban mondva: Chamberlain. Talán még ma sem történt volna semmi a kMiteli jutalmak eltörlésének kérdésében, ha 1897-ben az északamerikai Egyesült-Államokban meg nem jelenik a nemzetközi gazdasági érintkezések egy ujabb eleme: a kiegyenlítő vám intézményp. Ismeretes, hogy mi ez, és a t. képviselőház meg fogja engedni, hogy én most a kiegyenlítő vámok bővebb ismertetésével itt ne foglalkozzam. A kiegyenlítő vámok meghonosításával az északamerikai Egyesült-Államok megszűnnek rendes fogyasztói lenni az európai jutalmazott czukornak. A X. nemzetközi brüsszeli czukorkonferenczia valószínűleg épen olyan eredménytelen maradt volna, mint az 1863 óta tartott kilenez elődje, ha nem lett volna bizonyos, hogy a mennyiben ez a konferenezia eredménytelen marad, akkor Anglia el van határozva gyarmatai nádczukortermelésének védelme érdekében, ha kell, a kiegyenlítő vámok intézményét is hatályba léptetni. Ezen veszély lehetősége elöl a konferenczián résztvevő államok el nem zárkózhattak, és létrejött az a konvenczió, a melynek ratifikálásával itt most a t. ház foglalkozik. Ezen egyezmény határozmányai határozottak, preczizek, világosak; minden közvetett és közvetlen kMiteli jutalom lehetetlenné van téve; meg van állapítva a legmagasabb vám, a melyet egy ország az ő belföldi fogyasztásának a belföldi termelés számára való biztosítása érdekében szedhet; mondom, minden irányban preczize vannak megállapítva az egyezmény határozmányai, csak egy irányban — pedig talán ez egyike a legfontosabbaknak] — nélkülözi az az óhajtott preczizitást, és pedig Angliának, illetve az angol gyarmatoknak az egyezményben való helyzete tekintetében. Brit-Keletindia kormánya résztvesz az egyezményi tárgyalásokon; az angol kormány kijelenti, hogy közölni fogja hozzájárulás czéljából az egyezményt az autonóm gyarmatok és Brit-Keletindia kormányával, és ebből mindenki azt következtette, hogy valószínű, hogy Brit-Keletindia is csatlakozni fog az egyezményhez, a mi különösen a mi szempontunkból nagyon fontos lett volna, ma pedig már majdnem kétségtelen, sőt lehet mondani, bizonyos, hogy Kelet-India és az autonóm gyarmatok az egyezményhez csatlakozni nem fognak, és ezáltal módjukban lesz saját czukortermelésüket magas behozatali vámok által védeni és fejleszteni ; ezáltal kiszoríthatják a Brit-Keletindiába való külföldi czukorbevitelt, a mi a mi szempontunkból nagyon fontos, de sőt még az az eshetőleges •— igaz, hogy az idő rövidsége által mitigált — veszély is fenforog, hogy a jelenleg primitív művelési rendszerekkel elért, évenkint három millió tonnát kitevő czukortermelésüket oly nagyra fokozhatják, hogy később mint versenytársak is jelenhetnek meg az angol piaezon. A másik lényeges dolog, t. ház, az angol kormánynak azon kijelentése az egyezményben, hogy a nádezukrot semmi előnyben sem fogja saját piaczán részesíteni az egyezményes államokból jövő répaczukorral szemben, és épen csak alig egynéhány hete, az angol miniszterelnök az angol képviselőházban egy hozzá intézett kérdésre azt jelentette ki, — bár, a mint hozzátette enyhitőleg és mitigálólag: ennek csak theoretikus jelentősége van — hogy az angol kormány nem ugy magyarázza az egyezményt, mint hogyha kötelessége volna a gyarmataiból jövő nádezukrot, a mennyiben a gyarmatok azt jutalmaznák, kiegyenlítő vámokkal sújtani. Az egyezmény még ratifikálva sincs, még életbe sem lépett és máris alapvető fontos kérdések tekintetében messzeható nézeteltérések vannak. T. képviselőház! Nem hunyhatunk szemet