Képviselőházi napló, 1901. X. kötet • 1902. deczember 13–1903. január 21.

Ülésnapok - 1901-185

január 17-én, szombaton. 330 185. országos ülés 1903 összes következményeiben áttekintenünk lehetséges volna. De, ha némely tekintetben bizonytalan a nemzetközi helyzet, t. ház, ez csak egy okkal — és igen nyomós egy okkal — több, hogy itthon, a magyar fogyasztási és termelési területen rendezett, konszolidált és állandó viszonyokat teremtsünk. Nekünk feladatunk az, hogy a mostani kereskedelempolitikai helyzetben, mely a kMiteli jutalmak megszűntének következtében hirtelen még kiélesedett, megóvjuk a magyar államkincstárnak és a magyar ipari és mezőgazdasági termelésnek érdekeit. Ez, ugy hiszem, a brüsszeli konvenczió alajyján és intézkedéseinek teljesen megfelelő módon bizonyos fokig sikerülni is fog. Ha tovább megyünk és szemügyre veszszük az ezen ügygyei kapcsolatos eseményeknek hátterét, akkor nem lehet félreismerni, hogy ennek a konvencziónak bizonyos históriai jelentősége van, miután az európai államok ezúttal először határozták el magukat közös megállapodásra a gazdasági protekczionizmusnak és a vele szükségképen járó veszedelmes túlhajtásoknak megfékezésére. Először jut itt kifejezésre az európai népeknek az a belátása, hogy a végsőkig vitt gazdasági protekczionizmus terheit sem a hatalmas, sem a gyengébb államok nem képesek többé elviselni, mMel az az állapot, mikor mindenütt minden védve van és mindenki védve van, végeredményében egyebet nem jelent, mint azt, hogy sehol, senki és semmi nem részesül hathatós védelemben. Máskor, valahányszor kiderült a protekczionizmus eszközeinek hatálytalan volta, ez csak ujabb inger volt arra, hogy a hatalmasabb népek erejöknek teljes megfeszítésével oda törekedjenek, hogy a kevésbbé hatalmas államok gazdaságának romjain és a minden befolyásból és védelemből kitagadott fogyasztásnak kizsákmányolásával felépíthessék a maguk kizárólagos iralmát. Mintha most valami fordulat készülne az európai népeknek életfelfogásában.^ Ezt jelzi a Brüsszelben megkötött egyezmény. Es históriai érdekességét ennek a dolognak fokozza az, hogy ily fordulatnak szimptomáit észleljük épen oly időpontban, mikor a vámpolitikai protekczionizmus egyébként egész Európában látszólag legfényesebb diadalait aratja. Azoknak az országoknak, a melyek — Magyarországgal együtt — a szabad forgalomnak még mai napig is hMei, ez reménységet nyújt arra, hogy talán a protekczionizmus más válfajainak korlátlan uralma is helyt fog adni észszerű és megélhető állapotoknak. Valamint Magyarország annak idején a legutolsó országok közé tartozott, melyek a szabad kereskedelem útjáról letértek, ugy bizonyára a legelsők sorában lesz, a melyek a kölcsönös megegyezéseknek rendszerét üdvözlik. Ez a szellem vezette a magyar kormányt is, mikor minden fentartás nélkül magáévá tette a brüsszeli egyezménynek intenczióit és mikor azokban a törvényjavaslatokban, a melyek a konvenczióval kapcsolatosan elénk lettek terjesztve, maradandó állapotoknak iparkodik megvetni az alapját. Az előttünk levő két javaslat ennélfogva kapcsolatosan a harmadikkal, mely a kontingens egyéni felosztásáról szól és melyet legközelebb szintén tárgyalni fogunk, egységes akcziónak a képét tárja elénk, a melyről helyes bírálatot csak akkor mondhatunk, ha megfontoljuk, hogy honnan indultunk ki és hová érkeztünk el. Elindultunk annak a konsternácziónak hatása alatt, melyet a brüsszeli szerződésnek a hatalmak által való kényszerű elfogadása világszerte keltett. Kiindultunk abból, hogy teljes bizonytalanság uralkodott nálunk az iparnak jövője iránt, a mely bizonytalanság kiterjedt a mezőgazdaságra és kiterjedt arra is, hogy veszélyeztetve láttuk az államnak a czukorfogyasztási adó czimén eddig élvezett 28 milliónyi bevételét. Ha pedig most ezeket a javaslatokat elfogadjuk és az ezeknek alapján való berendezkedésünk sikerrel jár, akkor a konsternáczió helyébe a megnyugvás lép, a bizonytalanságot pedig felváltja az a tudat, hogy emberi belátás szerint pénzügyileg és közgazdaságilag egyaránt kedvezőbb állapotot teremtünk annál, mely a brüsszeli egyezménynek megkötése előtt nálunk uralkodott. Megelégedésünkre szolgálhat, hogy mindaz, a mi belső viszonyainkkal összefügg, mindaz, a mi a magyar törvényhozás utján rendezendő és rendezhető, ezekkel a javaslatokkal, felvilágosult közgazdasági szellemben, az állami szempontoknak erős érvényesülésével és a gyakorlati sikernek alapos kilátásával rendeztetik. Ezeknek alapján ajánlom a háznak, — és mikor ezt ajánlom, akkor a pénzügyi bizottság egyhangúlag meghozott határozatát tolmácsolom — hogy a brüsszeli konvencziót beczikkelyezni és az előttünk levő második törvényjavaslatot a részletes tárgyalás alapjául elfogadni méltóztassék. (Elérik helyeslés jobb felül.) Elnök: A közgazdasági bizottság előadója kMan szólani! Rosenberg Gyula előadó: T. ház! A közgazdasági bizottság nevében és megbizásából én is ajánlom a brüsszeli nemzetközi czukoregyezuaény beczikkelyezéséről szóló törvényjavaslatot elfogadásra és legyen szabad ezen javaslatok kötelességszerű megokolására a t. ház becses türelmét lehetőleg röviden igénybe vennem. (Halljuk ! Halljuk!) A tudomány és a technika fejlődésével a termelési ágak legtöbbjében túltermelést tapasztalhatunk. Minden ujabb találmány, minden bőtermésü év az ebben a tekintetben tarthatatlan helyzet rosszabbodását vonja maga után. A czukortermelés terén váltak ezek az állapotok a legel viselhetetlenebbekké s a rendszeresen visszatérő válságok, melyeket a czélt tévesztett nagy áldozatokkal járó állami közbelépések és segedelmek