Képviselőházi napló, 1901. X. kötet • 1902. deczember 13–1903. január 21.

Ülésnapok - 1901-170

26 170. országos ülés 1902 d nyúlt, hogy ezen értesítése tévedésen alapult, vagy talán maga találta ki. Elég az hozzá, hogy konstatálva lett, — ez különben okmányilag ki van mutatva »B,ákóczy Emlékek Törökországban*: czimü könyvemben, mely a ház könyvtárában is megvan — mikor leutaztam Fraknói Vilmos püspök barátommal és Bonetti monsignor, pápai nagykövet s a lazarista-atyák részvételével és jelenlétében felbontottuk a sírokat és igenis okmányilag van konstatálva — három példányban van az okmány kiállítva — hogy a hamvak nemcsak léteznek, de teljesen azonosak is. Szóval a hazaszállításnak e részben gátja nem volna, mert a keresett szent ereklye megvan. De ezt csak érinteni akartam; a kiket közelebbről érdekel a dolog, leírva és okmányilag kimutatva megtalálhatják érintett munkámban. Most már, t. ház, a kérdés elaludt a kormányváltozások következtében, de megint felújult, mert a magyar nemzet kegyelete — hála Istennek — a történelem ezen nagy alakja iránt nem szünetel, ne is szüneteljen, mert az a nép nem érdemel léteit, a mely nép nagyjairól megfeledkezik. (Igaz ! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Többször érkeztek azután utólag is kérvények, noha azok az előbb kérvényezett municzipiumok, bízva a ház ezen 1873-iki egyhangúlag meghozott határozatában, vártak, vártak. De már szülővármegyéje, Zemplén, és lakóvármegyéje — Munkácsot értem — Bereg, nem várhattak tovább. 1894-ben Wekerle miniszterelnöksége alatt ismét kérvényeztek a házhoz, megújítván az előbbeni kérvényüket és kérdést intéztek, hogy miért nem hajtattak akkor végre ezen határozatok? Itt vannak előttem azon válaszok, a melyekben előzőleg Tisza Kálmán, azután pedig Wekerle nyilatkozott, hogy a háznak 1873-iki, ebben az ügyben egyhangú felbuzdulásával hozott határozatát magukra nézve a miniszterelnök urak kötelezőknek jelentették ki ekkor is. Én 1894-ben a bereg- és a zemplénmegyei kérvények tárgyalása alkalmával az április 14-iki ülésen hosszabb beszédet tartottam és elbeszéltem az egész dolgot, az akkori álláshoz híven. Elmondtam azt is, hogy a hamvak megvannak és hogy konstatálva van az azonosság. Én természetesen pártoltam a kérvényeket és azok végrehajtására kértem fel az akkori igen t. kormányelnököt. Még a kérvényi bizottságnak a javaslatához, a melyet elfogadtam, hogy t. i. kiadatik a kormánynak pártolólag, ezen módosítást tettem: »Ezen kérvény — t. i. a beregi és zempléni — az 1873-ik év június hó 14-iki ülésben 2018. és 2020. szám alatti határozatok fentartásával kiadatik a miniszterelnök urnak. Az a két határozat, a melyre hMatkoztam, az első jelentéstételre, a második pedig a hamvaknak felkutatására és hazahozatalára utasítja a kormányt. Wekerle miniszterelnök az én beszédem után felállott és kijelentette, hogy a kormány, zember 13-án. szombaton. igaz, hogy utasítva volt a hamvak felkutatására és hazahozatalára, és hogy ő meg is tette diplomácziai utón a lépéseket; a diplomácziai működés azonban nem vezetett eredményre, de igenis ő értesülve van, hogy az én csekélységem, mint a ki azon kor történetében búvárkodtam, Fraknói Vilmos tisztelt barátommal együtt több eredményre jutottunk, vagyis konstatáltuk a hamvaknak meglételét, a mint említett könyvemben benne van. Wekerle miniszterelnök ur tehát ezt felelte (olvassa): »A kormány jóakaratán a dolog nem múlt, a diplomáczián sem. Alkalmam volt az iratokat megtekinteni, és legyen meggyőződve a t. képviselő ur, hogy a diplomáczia egész korrektséggel és őszinteséggel járt el, de mint a hogy a t. képviselőtársam tudni fogja, a ki e tekintetben jobban tud a dolognak végére járni — már itt a történeti dolgokat értette — csak a legújabb időben tudták a diplomácziai közegek ezt a dolgot annyira tisztába hozni, hogy a hamvak azonossága konstatálva lett. Ez egy ujabb keletű dolog.« Azután bővebben kimagyarázza, hogy nekem is van egy csekély érdemem, de azt én most nem olvasom fel. Erre én azt feleltem közbe, hogy 1889-ben történt. (Folytatólag olvassa): »Wekerle Sándor miniszterelnök és pénzügyminiszter: 1889-ben. Csak azt jegyzem meg, t. ház, hogy mMel a kormány részéről már akkor igéret tétetett, és nem a kormány mulasztása vagy pedig jóakaratának hiánya miatt nem váltatott az be. én szívesen hozzájárulok a t. képviselő ur által ajánlott módosításhoz. (Helyeslés.) Elnök: KMan még valaki szólani ? Gondolom, felesleges lesz szavazni e kérdésben, (ügy van!) Méltóztatik hozzájárulni, hogy a kérvényi bizottság javaslata a' Thaly Kálmán t. képviselő ur módosításával mondassák ki elfogadottnak ? (Helyeslés.) Ily értelemben mondom tehát ki a határozatot,« Tehát 1894. április 14-én a t, ház megújította egyhangúlag a hamvak felkutatására és hazahozatalára vonatkozó határozatát az 1873-iki háznak. Wekerle miniszterelnök ur pedig, a mint itt felolvastam, hozzájárult ehhez, és hozzájárult a többség is, az egész ház egyhangúlag. Én óhajtanám, t. ház, (Égy hang a baloldalon : De csak papiroson van meg!) hogy ezt, mint teljesen érvényben levő határozatát a háznak, a mely ugyan — fájdalom, végre nem hajtatott, az igen t. miniszterelnök ur is ismerje el magára nézve kötelezőnek, mert nem tételezek én fel kevesebb hazafiságot a t. miniszterelnök úrról, mint a mennyi az ő elődeiben, különösen "Wekerle miniszterelnök úrban volt. Bizva bízom tehát, hogy a háznak 1873-i és 1894-i eme határozatát a t. ház respektálni fogja. Ennyit a hamvak hazaszállításáról. A mi most már a kérvényben foglalt más kérdéseket illeti, nevezetesen az 1715 :XLX. törvényczikket és megelőzőleg a Thököly-félét, tudjuk, hogy a Thököly-féle háború nem vég-