Képviselőházi napló, 1901. X. kötet • 1902. deczember 13–1903. január 21.
Ülésnapok - 1901-184
320 Wi. országos ülés 1903 Január 16-án, pénteken. mi ipari vámengedményeket adnánk a vámkülföldnek, ezzel Ausztria iparérdekeit sértenők meg, és minthogy Ausztria az ő saját iparának érdekeit megsérteni nem fogja engedni soka, ennek következtében mi iparvámengedménjeket soha nem fogunk adhatni, (TJgy van! TJgy van! a szélsőbaloldalon.) Ezt oly abszolút igazságnak tartom, hogy szerintem e felett vitatkozni sem lehet. Megvallom, t. ház, hogy ezek az igazságok engem mély aggodalommal töltenek el. Mert mig egyrészt örömmel üdvözlöm a magyar mezőgazdaságnak védelmét az uj autonóm tarifában, másrészt nagyon kételkedem abban, hogy a mi körülményeink közt az agrárvámok el fogják-e érni azt a hatást, a mely hatást ezen vámoktól igen sokan várnak, illetőleg, hogy kellőleg érvényesülni fognak-e ezen agrárvámok ? Mert meglehet, hogy vagy az fog történni, hogy nagy lesz a termelés és igy kMitelre szorulunk és nem fognak érvényesülni az agrárvámok, vagy az fogtörténni, hogy rossz lesz a termésünk és akkor bevitelre szorulunk és majd magunk fogjuk megfizetni a nagy vámokat. (Igaz! TJgy van! TJgy van! a szélsőbalóldalon.) Mindemellett teljes szMvel üdvözlöm az agrárvámokat, miután Magyarországon a mezőgazdaság képezi a főtermelési ágat. De meg vagyok győződve arról, hogy a közös vámterület alapján a mezőgazdaságot megvédelmezni teljesen lehetetlen; (Élénk helyeslés a szélsőbalóldalon.) mert Magyarország elveszti minden kMiteli piaczát és teljesen rászorul Ausztria önkényére, (Igaz! TJgy van! a szélsőbal oldalon.) a mely Ausztria lévén egyedüli vevőnk, feltétlenül urává lesz a mi mezőgazdasági terményeink árának. (Igaz! TJgy van! a szélsőbaloldalon.) De nem akarok tovább a részletekbe bocsátkozni. Csak egypár szót fogok még szólni a miniszterelnök ur többi kijelentéseiről, miután még konstatálom, hogy a nyers gyapjú vámjáról egy szóval sem tett említést. Először is a tiroli vámra vonatkozólag megjegyzem, hogy a mily joggal Tirolban vámot szednek a magyar gabonáért, ép oly joggal lehetne pl. a Székelyföldön vámot szedni némely székely ipart érdeklő czikken; sőt ép igy lehetne vámot szedni egész Magyarországon akármicsoda osztrák iparczikkért, pl. a bőripar-, a, ruházati ipar- vagy a textil-iparczikkekért. És ha elég ok az, hogy kinyilatkoztatja egy ország azt, hogy neki árt, ha vámokat nem szed, arra, hogy konczedáljuk a vámszedést, akkor csakugyan kijelenthetjük: hogy nekünk nagyon árt, hogy vámot nem szedünk. (ElénJc helyeslés a szélsőbalóldalon.) Mert tudvalevő, hogyha a legnagyobb kedvezményeket élvező államok iparterményeire alkalmazott vámokat szednénk az osztrák iparczikkeken, akkor 120 millió koronát szedhetnénk be; azt pedig senki sem fogja állítani, hogy nekünk nem árt, ha erről a 120 millió koronáról kénytelenek vagyunk lemondani. (Elénk helyeslés a szäsőbaloldalon.) Ha nekünk el kell szenvedni azt, a mi nekünk árt, nincs ok rá, hogy miért ne szenvedje el Tirol is, a mi neki árt, kMált, mert az 1897-iki szerződésben ez már megoldott kérdés volt, tehát ebben a pontban az uj egyezmény visszaesést képez. (Igaz! TJgy van! a szélsőbaloldalon.) T. ház! A t. miniszterelnök ur a készfizetésre vonatkozólag bejelentett egy olyan tényt, a melyet mint vívmányt mutatott he, de a melyet én hátramaradásnak, a vMnaány ellenkezőjének tartok. Széll Kálmán miniszterelnök: Ejnye, ez már különös! Kossuth Ferencz: A t. miniszterelnök ur kíváncsiságát mindjárt ki fogom elégíteni azzal, hogy kifejtem e felfogásom okát. Széll Kálmán miniszterelnök: Várom! Kossuth Ferencz: Igaz-e vagy nem, méltóztassék csak egy szóval felelni, (Halljuk! Halljak ! a szélsőbaloldalon.) igaz-e vagy nem, hogy az 1899: XXXI. t.-czikk 12. §-a a következőt mondja . . . Széll Kálmán miniszterelnök: Hiszen felolvastam ! Kossuth Ferencz: hogy a készfizetés megkezdésére vonatkozólag törvényjavaslatot kell benynjtani a két kormánynak, mihelyt az öt forintos és az ötven forintos államjegyeknek kényszerforgalma megszűnik. A t. pénzügyminiszter ur 1901-ben egy rendeletet adott ki, a melylyel kijelölte, hogy 1903 február 28-án megszűnik ez a kényszerforgalom, a törvény világos szava tehát elrendelte, hogy márczius 1-én a készfizetés felvételére nézve törvényjavaslat lesz benyújtandó Magyarországon és Ausztriában egyaránt. (Igaz! TJgy van! a szélsőbalóldalon.) Most fiedig mi történt? Mi az a nagy vMmánj r , melyet a t. miniszterelnök ur bejelentett? Az, hogy be fognak terjeszteni egy törvényjavaslatot, amelyet amúgy is kötelesek voltak beterjeszteni, de ebben nem mondják meg, hogy mikor vétetik fel a készpénzfizetés, (Igaz! TJgy van! a szélsőbaloldalon.) holott az általam emiitett törvény rendelkezése az volt, hogy a készfizetés tényleges felvételére nézve lesz benyújtva törvényjavaslat, és nem annak a kijelentésére hogy valamikor, de nem tudni mikor, fel fog vétetni a készfizetés. A törvény nem rendelhette azt, hogy mikor megszűnik a kényszerforgalom, akkor nem vétetik fel a készfizetés, hanem csak elvileg kimondatik, hogy valamikor fel fog vétetni. Ilyen képtelenséget nem rendelhetett a törvény, és minthogy ide lyukadt ki a kiegyezés, ezzel a már meglevő 1899 : XXXI. t.-czikket gyengítette, tehát a mit tett, az nem vívmány, hanem ép az ellenkező. (Igaz! TJgy van! a szélsőbalóldalon.) Széll Kálmán miniszterelnök: Dehogy van ugy! Kossuth Ferencz: T. ház. Megvallom, hogy a t. miniszterelnök előadása nagy lehangoltsá-
