Képviselőházi napló, 1901. X. kötet • 1902. deczember 13–1903. január 21.

Ülésnapok - 1901-184

Í8í. országos ülés 1903 január 16-án, pénteken. 321 got keltett bennem, és bármiképen figyeltem rá, nem tudtam megérteni, hogy mi felett folyt tulajdonképen az a homerikus harcz, a mely közte és az osztrák miniszterelnök között oly soká tartott? (Igaz! TJgy van! a szélsőbaloldalon. Egy hang : Sok napidíj!) A t. miniszterelnök ur azt mondja, hogy semmi sem változott abban, a mi az 1897-iki kiegyezésben elő volt irva, illetőleg azt mondja, hogy a helyzet nem rosszabbodott. Tegyük fel, hogy ez igy van, de ezt én vMmánynak nem tekintem; vagy pedig, ha vívmány, hát akkor egy szomorúan jellemző vívmány, mert azt bizonyítja, hogy homerikus küzdelem szükséges arra, hogy Magyarország megvédhessen egy meglevő szerződést, melyet egy osztrák kormány szabad akaratában aláirt. (Igaz! TJgy van! a szélsöbaloldalon.) Azt se mondják nekem, hogy az egész homerikus küzdelem a tarifa körül forgott, mert a mi azt az eredményt illeti, hogy gabonavámemelést kaptunk ipari vám emeléseért, már kifejtettem, hogy ez nem eredmény, mert az agrárvám felemeléséhez jogunk volt, minthogy jogunk volt arra, hogy mi is védhessük termelésünket, ne csak az osztrákok, holott az ipari vám emelésére az osztrákoknak nem volt joguk, mert a mostani iparvámok elégségeseknek bizonyultak a soha kétségbe nem vont tények által, hogy az osztrák ipart megvédelmezzék. Azt nem tartom eredménynek, hogy drága pénzen vegyük meg egy világos jogunkat. Egykét egyezményben lehet előny, például a sovány vagy a kövér sertés ügyében, (Derültség a szélsőbaloldalon.) de ezen csekély előnyök, melyeket jól megfizettünk, nem igazolják a hosszú homerikus küzdelmet. Az egészből csak azt az egy következtetést vonom le, hogy igenis olyanok az állapotok, olyan a viszony Magyarország és Ausztria közt, hogy még akkor is, mikor Magyarország egy szerződés birtokában van, a melyet egy osztrák kormány szabadakarattal irt alá, még akkor is nagy erőfeszítésébe kerül a magyar miniszterelnöknek az, hogy legalább ebben a szerződésben foglalt előnyösebb feltételeket fenn bírja tartani Magyarország számára, pedig ezeket a feltételeket már megfizette az ország a quóta felemelésével. Ha pedig ez igy van, akkor ez szomorú állapot, a melyen olyan nagyon lelkesedni, mint a hogy az igen t. túloldal lelkesedett, alig lehet. Csik azt a kijelentést akarom még megtenni, hogy mindaz, a mit a t. miniszterelnök nr előadott, minket még jobban megerősített azon meggyőződésünkben, hogy Magyarország jövője szorosan össze van kapcsolva az önálló vámterület felállításával. (Hosszantartó, élénk helyeslés és éljenzés a szélsí'bal oldalon.) Széll Kálmán miniszterelnök: T. képviselőház ! Horváth Gyula: Halljuk gróf Széll Kálmánt! KÉPVH. NAPLÓ. 1901 1906. X, KÖTET. Széll Kálmán miniszterelnök: Ez igen éretlen viccz, melyre nem felelek semmit. (Zaj.) Horváth Gyula: Ez kocsis-modor a miniszterelnök úrtól, ha ez éretlen viccz. (Zaj.) Széll Kálmán miniszterelnök: A t. képviselő ur, a ki előttem szólt, azzal kezdte beszédét, hogy kijelentette ex kathedra, urbi et orbi, hogy ez a kiegyezés pedig rosszabb, mint a másik. (Igaz! TJgy van! a szélsőbal oldalon.) Nincs ugy, és nincs az az ember, akár Kossuth Ferencz urnak hívják, akár másnak, a ki ezt be tudja bizonyítani. (Mozgás a szélsőbaloldalon.) Lehet, hogy önök előtt és bárki előtt, a ki más elvi alapon áll, ez a kiegyezés rossz, de az az ember, ki igazságos és objektíve tud és akar bírálni — de akkor kicsit máskép bírál, mint a hogy Kossuth Ferencz képviselő ur most tette — az nem mondhatja, hogy ez a kiegyezés rosszabb, mint a másik. Lehet mindenféle kifogásokat kisebb-nagyobb nyomatékkal előhozni, mert hisz a kritika nagyon könnyű, hanem azt bebizonyítani nem hiszem, hogy önöknek összességükben _is sikerüljön, hogy ez a kiegyezés rosszabb. Önök bebizonyíthatják, hogy a kiegyezés programmjuk szerint nem jó, ez egészen más. Ennek a vitatásába most nem bocsátkozom. Hanem hogy

7 ez a kiegyezés a maga egészében, a maga részeiben, ha változások voltak is egyikben-másikban, ne állana ki az ellenértékek elhelyezésével, az ellenértékek megszerzésével a legszigorúbb kritikát arra nézve, hogy nem lett rosszabb, ennek bebizonyítása sohasem fog sikerülni önöknek. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Nem arról van szó!) Ha nem erről van szó, akkor mondják meg Kossuth Ferencz urnak, hogy ezt ne mondja. Pichler Győző: Kossuth Ferencz azt mondja, a mit akar! (Egy hang bal felül: Nem értette meg, hogy mit mond!) Széll Kálmán miniszterelnök: Én meg, ha nem arról van szó, azt mondom rá, a mit én akarok. Felelek parlamentárisán és illendően. Ha önöknek szabad és tetszik azt mondani, hogy nem erről van szó, nekem szabad azt felelni, hogy ne tessék akkor szóba hozni. Kossuth Ferencz: Kérem, én bebizonyítottam, a mit mondtam. (Derültség jobbfelől.) Tessék felelni rá, mielőtt nevetnek. Széll Kálmán miniszterelnök: Szokása a képviselő urnak azt hangoztatni, hogy a mit állit, az ugy be van bizonyítva, hogy czáfolhatatlanuí el kell fogadnia minden embernek. Kossuth Ferencz: Tessék megczáfolni! (Felkiáltások jobbról: Most czáfolja!) Széll Kálmán miniszterelnök: Én sohasem mondtam Komjáthy Béla képviselő urnak a/.t a szokásos frázisát, hogy »minden Józan ember belátja*, én sohasem használom. Érvelek a magam csekély tudása szerint, elmondom véleményemet és minden ember ítéljen felette, a hogy akar. Komjáthy Béla: Ez az ón szokásom, hogy 41