Képviselőházi napló, 1901. X. kötet • 1902. deczember 13–1903. január 21.

Ülésnapok - 1901-170

170. országos ülés 1902 deczember 13-án, szombaton. 25 ténetet, végiggondolja és a ki a törvénykönyvnek illető lapjára tekint, fájó érzés kell hogy elfogja, a midőn látja, hogy épen azokkal a férfiakkal történik ez, a kik hazájuk szeretetének szentelt életüket a haza iránt való hűségben, élni és halni tudásban fejezték be. (Tetszés a szélsőbal­oldalon.) Azt hiszem, ha az érzelmek ezen húrjait itt önök előtt hosszan pengetném, azt a hitet kelthetném fel, mintha önök nem igy gondol­koznának. Pedig nem hiszem, hogy legyen ma­gyar ember e hazában, a ki máskép érezhet. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Magyar embernek mindig fájó érzéssel kell erre gon­dolnia és ma, midőn 30 éves alkotmányos éle­tünket éljük, azt hiszszük, megjött a pillanat, hogy enyhítsük ezen, Magyarország nagy emlé­kere gyalázó szavakat és töröljük ki azokat tör­vénykönyveinkből. Nem abban a modorban, a mint a Bach-korszakban tették, hogy a 48—49­iki emlékek jegyzőkönyveit olvashatatlanokká mázolták. Nem ezt a kitörlést értem, de azt, hogy emlékeiknek adjuk meg azt, a mit meg­érdemelnek és használjuk fel az alkotmányos életet arra, hogy kötelességeinket teljesítsük irá­nyukban. Ennél az oknál fogva kérem a t. képviselő­házat, fogadja el azt az indítványomat, hogy húsz vármegye kérvényét megfelelő törvény alko­tása végett adja ki a miniszterelnök utján a kormánynak. Ajánlom ezen indítványt a t. ház becses figyelmébe. (Helyeslés a szélsőbal oldalon.) Major Ferencz jegyző: Thaly Kálmán! Thaly Kálmán: T. ház! Részletesen, bőven ezen kérvényekhez hozzászólani nem szándéko­zom. Méltó tárgya volna ugyan a hazafias fel­buzdulásnak ; azonban a t. ház legnagyobb része nincsen olyan hangulatban, hogy az ilyen haza­fias felbuzdulások iránt különös érzékkel visel­tetnék. Fájdalom, hogy ez igy van. Azonban én mégis hMatkozom, nem ezen, hanem a meg­előző országgyűlés két rendbeli határozatára, abban a tekintetben, hogy hogyan gondolkozott a ház. Ebből talán méltóztatnak azok is, a kiket az ügy kevésbbé érdekel, mégis némi út­mutatást találni. (Halljuk! Halljuk!) Tegnapelőtti beszédein végén megérintettem, hogy ennek a kérdésnek nevezetes múltja van. a mely 29 esztendőre nyúlik már vissza. Miután ama nagy fejedelemnek, a leinél nemesebbet hazánk történelme fel nem mutat, II. Rákóczy Perencznek szülő vármegyéje, Zemplén várme­gye 1873-ban kérvényezte legelőször az ő ham­vainak hazahozatalát és az 1715. évi XLIX. t,-cz. érvényen kMül helyezését, ugyanakkor az összes törvényhatóságokhoz pártolás végett átír­ván, 52 törvényhatóság kérvényezte akkor a háztól a Rákóczy és bujdosó társai hamvainak felkutatását, hazaszállítását és némelyik az 1715 : XLIX. törvényezikk eltörlését; ez utób­bit azonban nem mindnyájan. Tartozom a distinkezió megtételével annál KÉpvn. IÍAPLÓ. 1901 — 1906. x KÖTET. is inkább, mert az ez iránt beérkezett kérvények száma nem is 20, — a mint azt előttem szóló Szederkényi Nándor képviselőtársam mondotta — hanem, minthogy a kérvények 4. sorjegyzékében még 32 kérvény foglaltatik, tehát megint 52 törvényhatóság kérvényez. Méltóztatnak ebből látni, hogy a tősgyöke­res magyar vármegyék mind pártolják, de még olyan városok is, mint Pozsony és Sopron, szin­tén egyhangúlag fogadták el. Ez tehát közóhaja a nemzetnek. (Úgy van! Ügy van 1 a szélsőbal­oldalon.) Azonban ezen t. municzipiumok, bár a legjobb akarattól vezetve, ezúttal kissé zavartan jártak el valami alapinditvány folytán. T. i. némelyik közülök kérvényezi a Rákóczy-féle 1715: XLIX. t.-czikk eltörlését, másik az 1687 iki, Thököly Imrét illető, de őt meg nem nevező, törvényezikk eltörlését; egy másik a Kossuth emlékének és a honvédek érdemeinek törvénybe iktatását; ez utóbbit nem mindenik. Néme­lyik csak a Rákóczy, Bercsényi, Thököly re vonatkozó törvények megváltoztatását kéri, Hont megye pedig sajnálkozva azon, hogy e hamvak még most is a külföldön porladoznak, azok haza­szállítását kéri. A régebbi kérvények, a melyek alapján a ház határozott már, valamennyien első sorban a hamvak hazaszállítását követelik. Daróczy Aladár előadó: Szabolcs vármegye érinti meg a hamvak hazaszállítását. Thaly Kálmán: Tudom, hogy egyik megye megemlékezik róla! Hogy a többi, valamennyi miért nem érinti meg ezeket, annak az a kulcsa és a magyará­zata, mert ennek a háznak kétszer is meguji­tott határozata van ez irányban, t. i. a hamvak hazaszállítását illetőleg. Ugyanis az 1873-iki kérvények tárgyalása alkalmával a ház, II. Rá­kóczy Ferencz születési éve 1676 lévén, meg akarta ünnepelni 1876-ban II. Rákóczy Fe­rencz születésének kétszázados évfordulóját, s azért kívánta a hamvak hazaszállítását, A do­log azonban elodáződott. A ház utasítását követte az akkori kor­mány, mert Simonyi Ernő indítványára utasí­tást kapott a háztól, az 1873. év június 14-én tartott ülésében, a háznak 2018. és 2020. szám alatti határozatával. Itt vannak kezeim között a ház akkori irományai. Az első határozatban utasitotta a ház az akkori miniszterelnököt: Szlávy Józsefet, hogy terjeszszen elő ez ügyben jelentést. A második határozatában utasitotta a ház á kormányt, hogy intézkedjék a hamvak fel­kutatása és hazaszállittatása tárgyában. Szlávy eleget is tett ezen utasításnak. En akkor nem voltam tagja e báznak, de hozzám fordult, mint a ki ezen ügygyei történelmileg foglalkozom és — a mint tegnapelőtt érintettem, nem aka­rom azokat hosszasabban ismételni — tett is diplomácziai lépéseket, de az akkori konstanti­nápolyi nagykövet, gróf Ludolf, téves értesü­lés folytán azt jelentette, hogy a hamvak nincsenek meg, a sir üres. Később bebizo­4

Next

/
Oldalképek
Tartalom