Képviselőházi napló, 1901. X. kötet • 1902. deczember 13–1903. január 21.

Ülésnapok - 1901-183

296 183. országos ülés 1903 január lí-éri, szerdán. figyelembe vétetett-e, annak az Ítéletben hely adatott-e vagy nem? Már pedig akár vétetett jegyzőkönyvbe, akár csali kéretett jegyzőkönyvbe vétetni, az tény, hogy Balzernak a fentartása visszautasittatott és ehhez a visszautasításhoz Ausztria részéről az osztrák miniszterelnök formailag is hozzájárult. E tekintetben tehát sérelemről szintén nem lehet szó. Fontosabb az, hogy méltóztatott az igazságügyi bizottságot azzal is vádolni, hogy jelentésében valótlanságot állit. Engedelmet kérek a t. háztól, hogy erre a pontra egy kissé bővebben kiterjeszkedhessen!. Kérem ezt magának a tárgynak szempontjából ós érdekében is, mert szükséges ezt tisztába hozni és fontossággal bir csakugyan az a kérdés, a mit méltóztatott felvetni, hogy ez a terület, a melynek becikkelyezéséről most szó van, a mely tőlünk elitéltetett, olyan terület volna, a mely soha nem képezte vita tárgyát. Visontai Soma: Csak az utóbbi időben! Szivák Imre előadó: Azt hiszem, hogy 1834-től 1902-ig talán egy oly időszak telt el, a melyre nem egészen illik ez a kifejezés: »soha« és »ntóbbi időben«. Ha én követném t. képviselőtársaimat illojaliter arra a térre, hogy milyen felületességgel jártunk el, akkor mondhatnám azt, hogy legalább is nem méltóztatott elég alapossággal ezt a kormányi elaborátumot elolvasni. Legyen szabad e tekintetben néhány passzust idéznem, olyant, a melyet a t. képviselő ur nem olvasott, vagy nem tartott érdemesnek arra, hogy a ház elé hozza. (Halijaid Halljuk!) TJgy tetszik odaállítani a kérdést, hogy az elaborátum szerint maga a magyar kormány abban a meggyőződésben volt, azt a tényt konstatálta, hogy ez a terület soha vitás nem volt, hanem ez mindig Magyarországhoz tartozott. Engedelmet kérek, ezt ennek az elaborátumnak az első részéből méltóztatik meríteni, a hol a magyar kormány egyoldalulag és a legjobbhiszemüleg — ugy, a mint az peres felek között szokás — kizárólagos egyoldalúsággal odaállítja á maga részérő], mint a maga meggyőződését, hogy ez a terület jogilag nem tartozott sohasem Galicziához vagy Ausztriához, hanem mindig Magyarországhoz. Hanem azt nem mondja a magyar kormány, — sőt épen az ellenkezőjét mondja — hogy ilyen vita vagy kétség köztünk és Ausztria között nem lett volna. Visontai Soma: A ház elé kellett volna terjeszteni ! Szivák Imre előadó: Engedelmet kérek, a ház előtt egy klasszikus okmány fekszik. Visontai Soma: Az ítélet! Szivák Imre előadó: A választott bíróság itó léte, a melyet mi ruháztunk fel a klassziczitás erejével, a mikor a választott bíróságot kiküldtük, s a melynek indokolásában a 10. oldalon ez áll: »ugyanis mintegy másfél évszázad óta mindkét kormány gyakorolta a kérdéses területen a fenhatósági jogokat, azonban sohasem az ellenfél elismerésével és gyakran határozott összeütközések közepette.* Ez az egyik. Menjünk tovább. A magyar kormány azt mondja ugyanezen elaborátum 84. oldalán : »A jelen határ-vita történetének előadásából pedig szintén tudjuk azt, hogy a jelenleg szóban forgó határ-vitánál érdekelt szomszédos határSzéll magánbirtokosok jogelődei közt a birtokaik határára nézve felmerült és 1834-ben kitört határvillongásoknál mindegyik fél azt vitatta mindig, hogy birtokának határa odáig terjed, a hol az ország határa húzódik, és azt mondja, hogy jogilag is Magyarországhoz tartozik. Visontai Soma: Ez a magánfelek vitája, a két államnak ahhoz semmi köze! Szivák Imre előadó: Ezen 1834 iki határvillongások onnan indultak ki, hogy a szomszédos kosczieliszkói uradalom tulajdonosai az itteni báró Palocsay-féle uradalom bérlőinek és jobbágyainak a jog gyakorlását megakadályozták. Továbbá azt mondja — és ez nagyon érdekes, csak nem méltóztatott figyelemre méltatni — hogy Ausztria részéről ugyanaz állíttatik, mit a magyar kormány állit magyar részről, hogy soha vitás területet nem kérjezett, hanem mindig Ausztriához tartozott.« Ezt konstatálja a magyar kormány munkálatának 88. lapján a következőkben: »Ugyanazért az előadottak után el nem hallgathatja a magyar kormány, hogy. igen sajátságos jelenség gyanánt kell tartania azt, hogy bár Magyarország támaszthatná fel régi igényeit a Bialkától nyugatra eső mindezen területekre nézve Ausztriával (Grácsországgal) szemben, mégis a jelen határvita-kérdésben azt kell tapasztalnia, hogy mindezen okmányi bizonyítékokkal támogatott tényekkel szemben megfordítva, még Grácsország, illetve Ausztria támaszt Magyarország ellenében a két ország között 1824-ig, illetve 1834-ig sem közjogilag, sem magánjogilag soha vita tárgyát nem képezett, és mindig, minden időben Magyarországhoz tartozó területre igényt.« Visontai Soma: Tetszik látni! Szivák Imre előadó: Világosan mondja a kormány, hogy nem volt vitás 1824-ig, illetve 1834-ig. Az elaborátum igy folytatja: »és a mi igen jellemző az osztrák követelésekre nézve, még osztrák részről állanak elő azzal, hogy hirdetik, hogy a mai vitás terület állami hovatartozása soha vitás nem volt, és hogy csak 1834 óta tétetett a jelenleg szóban levő terület állami hovatartozása magyar részről vitássá s osztrák részről érvelnek velünk szemben azzal, hogy mMel ezen terület állami hovatartozása 1834-ig soha vitás nem volt, ebből is világos az, hogy tehát ezen terület odáig, 34-ig kétségtelenül G-ácsországhoz tartozott és oda tartozandónak tekintetett.* Minket vádol a t. képviselő ur azzal, hogy egy falsumot hoztunk a ház elé és ezzel akartunk a háznak elhatározására irányadást vagy befolyást gyakorolni; hogy valótlanul állítottuk