Képviselőházi napló, 1901. X. kötet • 1902. deczember 13–1903. január 21.

Ülésnapok - 1901-183

188. országos ülés 1903 január lk-én, szerdán. 297 azt, hogy ez a terület valaha is vitás lett volna. Hát méltóztatott meggyőződni arról, hogy annak, a mit a t. képviselő ur állit, a kormány épen ezen elaborátumában tökéletesen az ellenkezőjét állítja, hogy igenis ez annyira vitás volt, hogy Ausztria vitatta velünk szemben azt, hogy nem volt Magyarország részéről ez vitássá téve. Hát akkor bocsánatot kérek, én levonom ebből a konklúziót, hogy igenis a felületességgel vagy a valótlanságokkal való előhozakodás vádja elle­nünkben nem volt méltóan és nem volt lojálisán alkalmazva, (Ugy van! a jobboldalon.) és azért, a midőn én a t. képviselőtársamnak tévedését lojaliter helyreigazitom, egyúttal ugy a magam, mint a megbízó igazságügyi bizottság nevében meggyanúsított korrektségünk teljes önérzetével utasítom vissza az ilyen inszinuácziót. (Helyeslés a jobboldalon.) A dolog érdemére nézve mondanMalóm több nincs, mert azt hiszem, egyéb érvet nem is mél­tóztatott felhozni. Az a kívánalom pedig, hogy azért szükséges a peranyagnak előterjesztése, mert a nélkül a ház korrekté ebben a kérdésben nem határozhat,részünkről szuperálva van. Ennek a kívánalomnak jogosságát a mi elvi álláspon­tunk kizárja, mert az a meggyőződésünk, hogy akármennyiszer és akármeddig vitatjuk és vizs­gáljuk az egész peranyagot, mi arra az állás­pontra nem juthatunk, hogy ezt a választott bírósági Ítéletet kontrovertáljuk, vagy semmisnek nyilvánítsuk. Annak a vizsgálódásnak pedig gyakorlati ezélja csak ez lehetne. Már pedig az én igen t. képviselőtársam beszédje elején maga utalt arra, hogy ugy a hágai konvencziónak, mint általában a nemzetközi jogban uralkodó és a nemzetek közti kulturális szolidaritásnál fogva elfogadott alapelveknek megfelelőleg ezt az íté­letet érdemileg akkor sem lehet felülvizsgálni, ha hiba követtetett el, ha a terület tőlünk elsza­kittatott. Az nem most szakittatott el, nem most vétetik el tőlünk, hanem elvétetett az 1897:11. t.-cz. által akkor, a midőn a kompro­misszumban ezen területnek vitás volta geográfiái­kig, térképileg kellőleg körülirva nem lett, és mindenekelőtt azon elv által — hogy ismét a hágai konvenczióra térjek — hogy annak 18-ik §-a értelmében jóhiszemüleg eleve minden fen­tartást, minden revíziót kizárva, alávetettük magunkat a választott bíróság ítélkezésének. Ennélfogva, mélyen t. képviselőház, kérdem, mi ezélja lehetne annak, hogy az egész per­anyagot ide hozzuk ? Magát a vitás kérdést, azt,, hogy a kormány politikai felelőség szem­pontjából terhelhető-e mulasztással, azt, hogy a választott bírósági eljárás alakilag megtámad­ható-e, azt, hogy érdemben is a választott bíró­ság túlment-e az 1897-iki kompromisszum — mert a törvény mégis pótolja ezt a kompro­misszumot — határain, ezt magából az elé terjesztett anyagból a legteljesebb bizonyossággal és korrektséggel meg lehet állapítani. És a mint mi teljes tisztelettel adózunk a túloldalon ülő t. KÉPVH. NAPLÓ. 1901 —1906. x. KÖTET. képviselőtársaink hazafias aggódásának és azo­kat a skrupulusokat a legnemesebb motívumok­ból eredőknek ismerjük el, ugy méltóztassék feltenni rólunk azt, hogy ha sérelem esett volna Magyarország jogain, vagy ha sérelem esett is, de az tisztességgel és a nemzetközi jog és köl­csönös becsületes jóhiszeműség határain belül bármely jogeszközökkel orvosolható volna, nem fognánk visszariadni attól, hogy hazánk jogai­nak védelmére azokat az eszközöket igénybe vegyük. (Helyeslés jobbfelöl) Miután azonban ilyenek rendelkezésünkre nem állanak, nem marad más hátra, mint le­vonni az előzményekből a konzekvencziákat, tisztességesen, becsületesen és jóhiszemüleg; (Helyeslés a jobboldalon.) azzal a jóhiszeműség­gel, a mely egyformán kell. hogy uralkodjék a jogéletben ugy a nemzetek, mint magánosok közötti viszonylatokban; én tehát most is azt kérem a mélyen t. képviselőháztól, méltóztassék a törvényjavaslatot általánosságban és rész­leteiben elfogadni. (Élénk helyeslés a jobb­oldalon.) Visontai Soma: T. képviselőház! Személyes kérdésben kérek szót, mert azzal vádolt meg a t. előadó ur, mintha én az igazságügyi bizott­ságot meggyanúsítottam volna. Hogy én nem gyanúsítottam meg, azt felszólalásom igazolta, mert én ellenkezőleg épen arra hMatkoztam, hogy az igazságügyi bizottság poranyag hiányában más konklúzióra nem is jöhetett, mint a melyre jött. De a t. előadó ur nagyon furcsa felfogással illetett engem felszólalásom egyéb részeire vo­natkozólag is; reputáczióm szempontjából arra is reflektálni tartozom. Én egyenesen a kor­mánynak elaborátumáfá hMatkoztam, a mely meg­mondja, hogy mennyiben volt az a terület vitás és mennyiben nem, a két állam között; a mire azonban a t. előadó ur hMatkozott, az nem erről beszél, hanem arról, hogy a két magán­tulajdonos között mikor volt vitás ez a terület. Én pedig azt hiszem, hogy a magántulajdonosok vitája nem tartozik a kérdésre. Mert az, hogy gróf Zamoiszky felgyújtotta a csendőr-laktanyát, felrobbantotta több izben a magyar határköve­ket, a mint azt a magyar kormány elmondja, még nem ok arra, hogy nemzetközi vitát támasz­szunk két állam között. Egészen más a magán­tulajdonosok közötti vita és egészen más állás­pontra vezet, ha arról van szó, hogy vájjon egy terület két állam között vitás volt-e, vagy nem. Hanem, hogy mennyire ferde a helyzet és mennyire jogosult az én határozati javaslatom, azt legjobban bizonyítja, t. képviselőház, az, hogy én is, a t. előadó ur is itt egész délelőtt olyan okmányok alapján vitatkoztunk, a mely hiteles okmányok a t. kormánynak a birtokában vannak és mégis csak mi jutottunk hozzá és mi építettük fel erre a mi álláspontjainkat. Lehet, hogy a t. előadó ur álláspontja he­lyesebb, mint az enyém, lehet, hogy nem, de ebből is eléggé méltóztatik látni, hogy helyes 38

Next

/
Oldalképek
Tartalom