Képviselőházi napló, 1901. X. kötet • 1902. deczember 13–1903. január 21.
Ülésnapok - 1901-183
183. országos ülés 1903 január ik-én, szerdán. 293 bevették-e a jegyzőkönyvbe avagy csak kérték a bevételt. Ha a bíróság visszautasította a követelést, mint jogtalant, akkor, engedelmet kérek, lehet itt mindenféle szőrszált)asogatással hibát találni, de semmi komoly érvet az ellen felhozni nem lehet. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) Azután én tovább mentem és az osztrák kormányhoz fordultam. A t. képviselő ur első beszéde sokkal objektívebb volt a mainál; a képviselő ur akkor maga figyelmeztetett egy dologra, és én ezt nem restellem bevallani és soha nem vagyok fukar az elismerésekkel, ha akárki részéről, legyen az bár ellenzéki képviselő, jön valamely figyelmeztetés. A képviselő ur figyelmeztetett akkor arra, hogy jó lenne az osztrák kormány részéről kieszközölni ilyen lemondást a Lengyel-nyeregre vonatkozó összes követeléseiről. Én azt mondottam a képviselő urnak, hogy ezt meg fogom tenni, és tényleg az osztrák miniszterelnök úrhoz fordultam is a képviselő ur figyelmeztetése folytán. Nem restellem bevallani, hogy akkor nem jutott volna eszembe, de talán később igen. Az osztrák miniszterelnökhöz fordultam tehát és ő kiadta eredetiben ezt a fordításban kinyomtatott és a t. ház tagjai között kiosztott deklarácziót, a melyben kijelenti az osztrák állam nevében, hogy az összes követelésekről, a melyekről szó van a lengyel-nyerget illetőleg, lemond. Ez bent van a belügyminisztérium aktái között, ezt kinyomtattam, bevettem az indokolás közé és igy tudomásul veszi azt az ország. Azt mondani ezek után, hogy ez az eljárás nem felel meg a törvény szellemének, az, engedelmet kérek, több, mint a mit ellenzéki kifogás alakjában jogosult valaki tenni. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) Visontai Soma: Személyes kérdésben, szavaim értelmének helyreigazítása czimén kérek szót. (Ralijuk! Ralijuk!) T. ház! Először is tartozom egy nyilatkozattal. A t. miniszterelnök ur mintha szememre vetette volna itt, hogy ezen törvényjavaslat tárgyalásánál nem voltam jelen az igazságügyi bizottság ülésén. Én kötelességemet itt is és a bizottságokban is mindig teljesítettem és teljesítem. HMatkozhatom e tekintetben a t. igazságügyminiszter úrra, a ki bizonyíthatja, hogy mindig ott vagyok az igazságügyi bizottságban, a mikor kötelességem oda szólít. Hogy ezen törvényjavaslat tárgyalásánál nem voltam jelen, e tekintetben méltóztassék, t. miniszterelnök ur, a ház irodájában a kézbesítési vevények között meggyőződést szerezni arról, hogy ezt a nagyon fontos törvényjavaslatot ugy kézbesítették nekünk, hogy a tárgyalási napot megelőző napon küldték a meghívót, ... Széll Kálmán miniszterelnök: Kinyomatva már nagyon régen volt. Visontai Soma: ... a mikor én ép Kolozsvárott voltam és ezen javaslat tárgyalásánál, mely különben rövid időt vett igénybe, nem lehettem jelen. De ha részt is vehettem volna az ülésen, az abbeli álláspontomon nem változtatott volna, hogy ilyen fontos törvényhozási munkánál minden idevonatkozó anyagot a ház elé kell vinni. A mi azt illeti, hogy ez a szöveg nem felel meg a valóságnak és az ítéletnek, azt bizonyítja a hMatalos lapnak, a »Budapesti Közlönyének szövege. A hMatalos lapban megjelent szöveg egészen más, mint az, a melyet a t. miniszterelnök ur most előterjeszt. Széll Kálmán miniszterelnök: Nem egészen más, csak ez a szó más, ós ez a helyesebb! Visontai Soma: Az egész mondat más! Az én felfogásom és az én scrupulusom e tekintetben az, hogy én azt hiszem, hogy akkor, a midőn egy ítélet szövegének a beczikkelyezéséről van szó, az az ítélet csak egystilusu és egyszövegü lehet, nem pedig kétféle, és ennélfogva a t. háznak meggyőződést kellene szereznie arról, hogy melyik tehát a hiteles szöveg: az-e, a mely német szövegben a ház elé terjesztetett; az-e, a melyik a »Budapesti Közlöny«-ben jelent meg, vagy az-e, a mely a törvényjavaslatba, mint beczikkelyezendő szöveg van ódat éve? Én egyszerűen csak erre utaltam, a nélkül, hogy ezzel bárkit is gyanúsítani vagy nem tudom, milyen rossz ténynyel vádolni akartam volna. Itt tisztán arról volt szó, t. ház, (Ralijuk! Ralijuk!) hogy a midőn a parlamentnek ilyen komoly munkát kell végeznie, akkor ezt csak ugy teljesítheti, ha minden idevonatkozó anyag a ház asztalán fekszik, és mert ez nincsen igy, azért voltam kénytelen és tartottam kötelességemnek ezen határozati javaslatomat benyújtani. (Elénk helyeslés a széls'ibaloldalon.) Azt a magam részéről is elismertem és elismerem ma is, (HalJjuk! Ralijuk!) hogy a t. miniszterelnök ur mindenesetre nagy kötelességtudással járt el akkor, a midőn az osztrák kormányt arra szorította, hogy fentartását visszavonja, de engedje meg a t. miniszterelnök ur, hogy ebből a magam részére legalább azt a következtetést levonjam, hogy valamint akkor az első pillanatokban az én felszólalásom csak olyan figyelembe nem veendő beszédnek találtatott . . . Széll Kálmán miniszterelnök: E részben nem találtam annak ! Visontai Soma '• , . . és mégis meggyőződött róla a t. miniszterelnök ur, hogy helyes utón járok : ugy most is, ha a pártszempontoktól eltekintve méltóztatik mostani felszólalásomat mérlegelni, akkor talán hasonló eredményre méltóztatik jutni a t. miniszterelnök urnak és a t. háznak. (Elénk Jielyeslés a szdsöbaleMalon.) Elnök: Eátkay László ! Rátkay László: T. képviselőház! (Halljuk! Ralijuk!) Kétségtelen, hogy a miniszterelnök ur bizonyos idegességgel kiséri ezt a tárgyalást. Széll Kálmán miniszterelnök: Eszemben sincs! Ott folytonosan zajongnak; hogy maradhat akkor csendes az ember ? (Ugy van! Ugy van! jobbfelöl.)
