Képviselőházi napló, 1901. X. kötet • 1902. deczember 13–1903. január 21.

Ülésnapok - 1901-183

183. országos ülés 1903 január ik-én, szerdán. 293 bevették-e a jegyzőkönyvbe avagy csak kérték a bevételt. Ha a bíróság visszautasította a köve­telést, mint jogtalant, akkor, engedelmet kérek, lehet itt mindenféle szőrszált)asogatással hibát találni, de semmi komoly érvet az ellen felhozni nem lehet. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) Azután én tovább mentem és az osztrák kormányhoz fordultam. A t. képviselő ur első beszéde sokkal objektívebb volt a mainál; a képviselő ur akkor maga figyelmeztetett egy dologra, és én ezt nem restellem bevallani és soha nem vagyok fukar az elismerésekkel, ha akárki részéről, legyen az bár ellenzéki képviselő, jön valamely figyelmeztetés. A képviselő ur figyel­meztetett akkor arra, hogy jó lenne az osztrák kormány részéről kieszközölni ilyen lemondást a Lengyel-nyeregre vonatkozó összes követeléseiről. Én azt mondottam a képviselő urnak, hogy ezt meg fogom tenni, és tényleg az osztrák miniszter­elnök úrhoz fordultam is a képviselő ur figyel­meztetése folytán. Nem restellem bevallani, hogy akkor nem jutott volna eszembe, de talán később igen. Az osztrák miniszterelnökhöz fordultam tehát és ő kiadta eredetiben ezt a fordításban kinyom­tatott és a t. ház tagjai között kiosztott dekla­rácziót, a melyben kijelenti az osztrák állam nevében, hogy az összes követelésekről, a melyek­ről szó van a lengyel-nyerget illetőleg, lemond. Ez bent van a belügyminisztérium aktái között, ezt kinyomtattam, bevettem az indokolás közé és igy tudomásul veszi azt az ország. Azt mon­dani ezek után, hogy ez az eljárás nem felel meg a törvény szellemének, az, engedelmet ké­rek, több, mint a mit ellenzéki kifogás alakjá­ban jogosult valaki tenni. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) Visontai Soma: Személyes kérdésben, sza­vaim értelmének helyreigazítása czimén kérek szót. (Ralijuk! Ralijuk!) T. ház! Először is tartozom egy nyilatko­zattal. A t. miniszterelnök ur mintha szememre vetette volna itt, hogy ezen törvényjavaslat tár­gyalásánál nem voltam jelen az igazságügyi bizottság ülésén. Én kötelességemet itt is és a bizottságokban is mindig teljesítettem és telje­sítem. HMatkozhatom e tekintetben a t. igaz­ságügyminiszter úrra, a ki bizonyíthatja, hogy mindig ott vagyok az igazságügyi bizottságban, a mikor kötelességem oda szólít. Hogy ezen törvényjavaslat tárgyalásánál nem voltam jelen, e tekintetben méltóztassék, t. miniszterelnök ur, a ház irodájában a kézbesítési vevények között meggyőződést szerezni arról, hogy ezt a nagyon fontos törvényjavaslatot ugy kézbesítették ne­künk, hogy a tárgyalási napot megelőző napon küldték a meghívót, ... Széll Kálmán miniszterelnök: Kinyomatva már nagyon régen volt. Visontai Soma: ... a mikor én ép Ko­lozsvárott voltam és ezen javaslat tárgyalásá­nál, mely különben rövid időt vett igénybe, nem lehettem jelen. De ha részt is vehettem volna az ülésen, az abbeli álláspontomon nem változtatott volna, hogy ilyen fontos törvényho­zási munkánál minden idevonatkozó anyagot a ház elé kell vinni. A mi azt illeti, hogy ez a szöveg nem felel meg a valóságnak és az ítéletnek, azt bi­zonyítja a hMatalos lapnak, a »Budapesti Köz­lönyének szövege. A hMatalos lapban megje­lent szöveg egészen más, mint az, a melyet a t. miniszterelnök ur most előterjeszt. Széll Kálmán miniszterelnök: Nem egészen más, csak ez a szó más, ós ez a helyesebb! Visontai Soma: Az egész mondat más! Az én felfogásom és az én scrupulusom e tekintet­ben az, hogy én azt hiszem, hogy akkor, a mi­dőn egy ítélet szövegének a beczikkelyezéséről van szó, az az ítélet csak egystilusu és egyszö­vegü lehet, nem pedig kétféle, és ennélfogva a t. háznak meggyőződést kellene szereznie arról, hogy melyik tehát a hiteles szöveg: az-e, a mely német szövegben a ház elé terjesztetett; az-e, a melyik a »Budapesti Közlöny«-ben jelent meg, vagy az-e, a mely a törvényjavaslatba, mint be­czikkelyezendő szöveg van ódat éve? Én egy­szerűen csak erre utaltam, a nélkül, hogy ezzel bárkit is gyanúsítani vagy nem tudom, milyen rossz ténynyel vádolni akartam volna. Itt tisz­tán arról volt szó, t. ház, (Ralijuk! Ralijuk!) hogy a midőn a parlamentnek ilyen komoly munkát kell végeznie, akkor ezt csak ugy tel­jesítheti, ha minden idevonatkozó anyag a ház asztalán fekszik, és mert ez nincsen igy, azért voltam kénytelen és tartottam kötelességemnek ezen határozati javaslatomat benyújtani. (Elénk helyeslés a széls'ibaloldalon.) Azt a magam részéről is elismertem és el­ismerem ma is, (HalJjuk! Ralijuk!) hogy a t. miniszterelnök ur mindenesetre nagy kötelesség­tudással járt el akkor, a midőn az osztrák kor­mányt arra szorította, hogy fentartását vissza­vonja, de engedje meg a t. miniszterelnök ur, hogy ebből a magam részére legalább azt a kö­vetkeztetést levonjam, hogy valamint akkor az első pillanatokban az én felszólalásom csak olyan figyelembe nem veendő beszédnek találtatott . . . Széll Kálmán miniszterelnök: E részben nem találtam annak ! Visontai Soma '• , . . és mégis meggyőződött róla a t. miniszterelnök ur, hogy helyes utón járok : ugy most is, ha a pártszempontoktól el­tekintve méltóztatik mostani felszólalásomat mér­legelni, akkor talán hasonló eredményre méltóz­tatik jutni a t. miniszterelnök urnak és a t. háznak. (Elénk Jielyeslés a szdsöbaleMalon.) Elnök: Eátkay László ! Rátkay László: T. képviselőház! (Halljuk! Ralijuk!) Kétségtelen, hogy a miniszterelnök ur bizonyos idegességgel kiséri ezt a tárgyalást. Széll Kálmán miniszterelnök: Eszemben sincs! Ott folytonosan zajongnak; hogy maradhat akkor csendes az ember ? (Ugy van! Ugy van! jobb­felöl.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom