Képviselőházi napló, 1901. X. kötet • 1902. deczember 13–1903. január 21.

Ülésnapok - 1901-183

294 183: országos ülés 1903 január Ik-én, szerdán. Thaly Ferencz: Visontai Soma beszédjébe legalább százszor szólt közbe a miniszterelnök ur! (Mozgás. Elnök csenget.) Rátkay László: Hogy legalább rövid időre biztosítsam magamnak a nyugalmat, előre is kijelentem, hogy felszólalásom rövid lesz. (Halljuk! Malijuk!) Ne méltóztassék a t. háznak rossz néven venni,, ha az ellenzéken ezen törvényjavaslat tárgyalása alkalmával bizonyos idegesség és harag mutatkozik. Mintha a sors hozta volna egymás mellé ezeket a javaslatokat; a tegnapi napon egy törvényjavaslatot kellett tárgyalnunk, a melyben a nemzeti méltóságot, a nemzeti nyelv önérzetét sértik, (ZJgy van! Ugy van! a szélsőbaloldalion.) és utána rögtön jő egy törvényjavaslat, melyben azt kell látnunk, hogy a nemzet testének, földjének, a hazának egyes részeit bizonyos könnyelműséggel vesztegetik el, (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Ha tehát idegesség van itt az ellenzéken, t, miniszterelnök ur, i'gy tessék ezt az idegességet igen szívesen venni, mert végelemzésében nem egyéb ez, mint a legtisztább hazaszeretet. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Hát ha elkövettük, t. ház, — és ezt ismerjük be mindnyájan; én az ellenzék részéről igen szívesen ismerem be — ha elkövettük azt a hibát, hogy az 1897-iki törvény meghozatalakor nem jártunk el azzal a gondossággal és előrelátással, a melylyel ebben a kérdésben tartoztunk volna: akkor kérnem kell a t. kormányt és a t. házat is, hogy legalább most már, a midőn beczikkelyezzük a meghozott ítéletet, legyünk minden gondossággal. Ha figyelemmel méltóztatik nézni azokat a mellékleteket, a melyek az iratok mellett vannak: itt van mindenekelőtt az osztrák kormánynak, illetőleg Körber miniszterelnöknek egy átirata, a melyben az osztrák kormány nem nyilatkozik a Magyarország és Ausztria közötti határvonalsértésről, hanem egész preczize és világosan a Gráesország és Magyarország közötti határvillongásokról beszél. Széll Kálmán miniszterelnök: Hiszen arról van szó! Rátkay László: Az osztrák kormány szerintem ugy tekinti ezt a kérdést, hogy itt nem Magyarország és Ausztriának, tehát két önálló államnak határsértéséről és villongásáról, hanem a tartományoknak egymás közti határvillongásáról van szó. (Ellenmondások a jobboldalon.) Igen szívesen fogom venni, ha a t. miniszterelnök ur megnyugtat majd ebben a kérdésben. Hogy miért vannak aggályaim, erre nézve csak a német szöveget méltóztassék elolvasni. Azért vannak aggályaim, mert ime, ugyebár a t. miniszterelnök ur azt kívánja most Magyarország törvényhozásától, hogy a meghozott ítéletet ozikkelyezzük be. Mi ennek az értelme? A törvény szentségével mi tűrni fogjuk örök időkre a hozott ítéletnek a jogerősségét. Vájjon van-e nekünk biztosítékunk arra, hogy hasonlókép lesz ez Ausztriában is? Hiszen az ítéletben és & jegyzőkönyvekben méltóztatik látni, hogy az osztrák kormánynak megbízottja, dr. Balzer, jogigényeket tartott fenn a jövendőre ' nézve. Igaz, hogy az ítélet azt mondja, hogy ezen bejelentett jogigények visszautasittatnak, de a mennyiben két állam közötti batárvillongás kérdése ez és az egyik állam a választott bíróság ítéletét elfogadja és beczikkelyezi, ebből még nem következik feltétlenül, hogy Ausztriában is be lesz czikkelyezve. Ki biztosit bennünket arról, hogy Körbernek a nyilatkozatát, hogy tudomásul veszi a választott-biróság ítéletét, az utána következő kormány — mert ott soha sincsenek parlamentáris és alkotmányos kormányok, hanem kinevezett hMatalnok-minisztérium és kormányok — egyszerűen félre nem veti, vagy ha nem a kormány veti félre, félreveti Ausztriának a törvényhozása, hogyha visszatér az alkotmányos útra. És akkor mi itt állunk egy beczikkelyezett, szentesitett törvénynyel, megkötött kézzel, mig odaát semmiféle alkotmányos biztosítékunk nincsen. Én tehát, nehogy a törvényhozás másodszor is felületességgel járjon el ebben a kérdésben, midőn egy elszakított és a nemzet testéből kMett résznek úgyszólván a temetése napján vagyunk, azt kérdezem és azt indítványozom, méltóztassék a t. kormányelnök urnak a házat megnyugtatni arra nézve, hogy a választott-birósági Ítélet az osztrák kormány indítványozása alapján törvény alakjában az osztrák törvényhozás által szintén be fog czikkelyeztetni és mindaddig, a mig erre nézve biztosítékunk nincsen, vagy utasítsa vissza, vagy tegye félre a törvényhozás ezt a törvényjavaslatot, (Elénk helyeslés a szélsi'bal oldalon.) vagy pedig legalább a törvény szövegébe vétessék fel, hogy szentesítés alá az a törvényjavaslat csak akkor fog bocsáttatni, ha az osztrák parlamentnek meghozott határozata a választottbirósági ítéletnek beezikkelyezését elrendeli. (Elénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Széll Kálmán miniszterelnök: T. képviselőház ! (Halljuk! Halljuk!) Két észrevételt kell, hogy tegyek azokra, a , miket üátkay László képviselő ur mondott. Általában ki kell jönni abból az általam is osztott fájdalmas érzésből, hogy mi elvesztettük területünknek egy bizonyos részét és az odaitéltetett a választott bíróság által Ausztriának, mert hiszen ezt a törvényhozás önszántából terelte az ezen utón való megoldásra és törvényáltalelőrekimondta,hogya mitezabiróság mond, akár kedvező lesz az az ítélet, akár kedvezőtlen, azt magára nézve elfogadja. Abból ki kell jönnünk, hogy ma területcsonkitásról, vagy területről való lemondásról beszéljünk, mert általános nemzetközi jogi, de meg czMilizált fogalmak szerint is lehetetlen ez, mert akkor az Ököljog uralkodik a nemzetek között. Akármilyen fájdalmas is, mi egyszerűen csak regisztrálunk egy tényt, a mely folyománya önnön elhatározásunk alapján keletkezett törvényes intézkedéseknek, így áll a kérdés. ...