Képviselőházi napló, 1901. X. kötet • 1902. deczember 13–1903. január 21.

Ülésnapok - 1901-183

288 183. országos ülés 1903 janaát lh-én, szerdáit. jának kell ott lenni, akkor azt meg kell tartani és minthogy nem a euriai bírák létszámából vették az egyik birót nálunk és nem a bécsi Oberster Gerichtshofból vettek egyet Ausztriában, akkor a t. igazságügyi bizottságnak, mely jogászokból áll, látnia kell, hogy az a biróság nem a törvényeknek megfelelőleg alakult meg. Ezt annál is inkább figyelembe kellett volna venni, mert a felhatalmazási törvéuy teljesen laza volt és mert ezen törvénynek lazasága mellett a kormányok vagy megfeledkeztek kötelességük teljesítéséről, vagy kötelességük teljesítése nem terjedt odáig, hogy az egyszerű felhatalmazási törvény mellett egy kompromisszumot csináltak volna a biróság részére, a mely Ausztria és Magyarországnak kérelmét, valamint a vita tárgyát szabatosan meghatározza, Hogy más államoknál miképen történik ez, méltóztassék megnézni a most folyó venezuelai vitánál, mikor arról volt szó, hogy választott-bíróságot küldjenek ki, nem a kiküldetés ténye okozott gondot, hanem heteken át tárgyalták a kérdéseket, a melyeket szabatos formulázással, a választott biró vagy a választott-bíróság elé kell terjeszteni. Széll Kálmán miniszterelnök: 1896-ban tetszett volna ezt mondani! Visontai Soma: Nem volt szükség reá — épen most fejtegetem — mert az 1897-iki törvény egyszerű felhatalmazási törvény. Ha a kormányt egy ilyen teljesen tág törvény felhatalmazza, hogy ebben az ügyben a Halastó területén levő határ megállapítása végett küldjön ki bíróságot és nincsenek benne stipulálva a biróság elé bocsátandó pontok, akkor a t. minisztériumoknak és kormánynak kötelessége ezt egy kompromisszumban meghatározni. És ha ez nem történt meg, akkor annál nagyobb fontossággal bir, hogy olyan birót küldjünk oda, a ki a törvényben gyökerező hatáskörrel bir, tehát a legfelsőbb bíróságnak egyik tagját. Azonban ez sem történt meg, és a t. igazságügyi bizottság és a t. előadó ur azon silány, semmit nem mondó anyag alapján, a mely kezében van, mégis ezen törvényjavaslattal jön a ház elé, bár semmi egyéb nincs a kezében, mint az ítélet és annak indokolása, a mi kevesebb, mint az, a mi az én kezemben van, a ki egyszerű, szerény tagja vagyok a törvényhozásnak, és a ki utánajártam és megszereztem, legalább részben, a hiteles másolatait a pervitába bevont kormány-előterjesztéseknek, megszereztem a bíróságnak u. m, reglementjét, melynek alapján az ítélkezést gyakorolta, megszereztem a katonai, hadi archívumnak azt a többször emiitett okmányát. Lehet-e tehát nekünk ma az igazságügyi bizottságnak ezen egyszerű előterjesztése alapján határozni és ezt a törvényt beczikkelyezni ? (Felkiáltások a szélsöbaloldalon: Nem!) Hogy mit jelent az ilyen könnyelmű és felületes törvényhozási intézkedés, ezt egy frappáns ténynyel fogom bebizonyítani, a mely, azt hiszem, megdöbben tőleg fog hatni a t. képviselőházra. (Halljuk! Halljuk!) Én t. i., t. képviselőház, azt mondom és be is fogom a t. ház előtt bizonyítani, hogy a törvényjavaslatban emiitett az a rész, a melyet ugy terjesztett a t. miniszterelnök ur mi elénk, hogy ez az itéléi rendelkező részének hiteles szövege — mert ha arról van szó, hogy egy okmányt törvénybe iktassunk, akkor annak az okmánynak szó szerint meg kell egyeznie azon okmánynyal, a melyet be akarunk iktatni — és a melyet a miniszterelnök ur itten mint a II. alatti részt bocsátott rendelkezésünkre, hamis, a tényeknek és a valóságnak meg nem felel. (Igaz ! ügy van! a halóid álon.) Széll Kálmán miniszterelnök: Mi a hamis? Visontai Soma: Ez az okmány hamis, azonban én mégis distingválni fogok. Széll Kálmán miniszterelnök: Micsoda? Visontai Soma: Kegyeskedjék türelemmel lenni, hisz én be is fogom bizonyítani állításomat. A t. miniszterelnök ur ugyanis elébünk terjesztett egy törvényjavaslatot, és azt mondta, hogy az Ítélet rendelkező részét be kell czikkelyezni, még pedig az I. alatti részt azért, mert ez a határt szabja meg, a II. alattit pedig azért, mert ez képezi visszautasítását azon igénynek, a melyet Balzer támasztott. Széll Kálmán miniszterelnök : Hisz itt van szórói-szóra. Visontai Soma: De ez nem felel meg a valóságnak, (Zaj.) itt van nálam az eredeti Ítélet és a »Budapesti Közlöny«-ben közölt Ítélet. Széll Kálmán miniszterelnök: Mi nem felel meg? Visontai Soma: Nem tudja a t, miniszterelnök ur a tényállást, mert, ugy látszik, jóhiszemüleg járt el. (Zaj.) Széll Kálmán miniszterelnök: Remélem, de nem ugy látszik! Visontai Soma: Felolvasom, szó szerint igy van a törvényjavaslatban. (Zaj a jobboldalon.) Kérem, én nem vádolok senkit. (Mozgás jobbfelöl.) Kubik Béla: Hogyne, de mi vádoljuk! (Derültség jobbfelől.) Visontai Soma: II. alatt azt mondja a törvényjavaslat (olvassa): »A cs. kir. osztrák kormány képviselőjének — megbízója javára — jegyzőkönyvbe vétetni kért az a fentartása, hogy Magyarország ellen később esetleg további területi igény legyen az úgynevezett lengyel nyeregig támasztható, visszautasittatik mint olyan, mely a mindkét részről alkotott és váiasztottbirósági szerződésül szolgáló törvények tartalmával és czéljával ellenkezik, tehát megengedhetetlen.« Ugy-e, »jegyzőkönyvbe vétetni kért« és »támasztható« ? Most itt van előttem a »Budapesti Közlöny« hiteles ítéleti szövege, a mely egészen máskép szól. II. alatt azt mondja (olvassa).;