Képviselőházi napló, 1901. X. kötet • 1902. deczember 13–1903. január 21.

Ülésnapok - 1901-183

183. országos ülés 1903 január Ik-én, szerdán. 285 bíróság ítéletét az általam felvetett szempontok szerint felülbírálják; midőn a t. miniszterelnök ur abban a rendkívül téves hitben volt, hogy azt mondta, hogy ide fogja terjeszteni azt az Ítéletet, de nem azért, hogy ezt vizsgálódás tárgyává tegyük, hanem csak azért, hogy beczikkelyezzük: ma, t. képviselőház, a t. igazságügyi bizottság teljesen elfogadta és magáévá tette az én elvi álláspontomat és jelentésében világosan kifejtett álláspontomnak megfelelőleg most már azt hangoztatja, (Halljuk/ Ball juh!) hogy az ítéletet igenis felül kell vizsgálni abból a szemjjontból, bosy a bíróság megalakítása, megalakulása szabályszerű volt-e, továbbá abból a szempontból, vájjon a bíróság hatáskörét betartotta-e, vájjon azt túl nem lépte-e? (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Nem akarom ezt az eredményt kizárólag akkori felszólalásomnak tulajdonítani, hanem tulajdonítom az igen t. igazságügyi bizottság ez ügyre vonatkozó helyes felfogásának. Ezt, azt hiszem, szabad a mai napon konstatálnom. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Kubik Bé!a: Vezekeljen Széll Kálmán ! Visontai Soma: Mikor ezt konstatálom, meg kell jegyeznem, hogy ezzel az álláspontommal kapcsolatban már akkor is — és ehhez ma is konzekvensen hűnek kell maradnom — azt kívántam, hogy a t. kormány ahhoz, hogy ezt a felülvizsgálatot helyesen és lelkiismeretesen és az ügy fontosságához, és a ház méltóságához mérten, annak megfelelően gyakorolhassuk, legyen szíves az ügyre vonatkozó összes vitaanyagot, az ezzel összefüggő összes peranyagot a ház elé terjeszteni. Ugyancsak kértem akkor azt is, méltóztassanak egy parlamenti bizottságot kiküldeni, mely ezen vitaanyag és peranyag kapcsán tegye vizsgálódás tárgyává az általam felvetett kérdéseket. És mit látunk? Látjuk azt, hogy a t. igazságügyi bizottság elfogadta az én elvi álláspontomat. De mi történt? Nem bocsátkozott ezen kérdés alapos vizsgálatába, mert azt mondja a bizottsági jelentés, — olyanféle melankolikus megjegyzése ez a jelentésnek — hogy a rendelkezésre lévő adatokból állapítja meg azt, hogy először is a politikai felelőség szempontjából a kormány megrovást nem érdemel, másodszor, hogy a hiróság helyesen alakult meg, és harmadszor, hogy a bíróság hatáskörét túl nem lépte. Már most annak a ténynek az igazolására, hogy teljesen tájékozatlanul, az ügyre vonatkozó felületességgel bírálta az igazságügyi bizottság ezt a kérdést; annak igazolására, hogy csak annak következtében, hogy a megfelelő peres anyag nem volt kezében, juthatott arra a téves konklúzióra, hogy ezt az ítéletet be lehet czikkelyezni, bátor leszek bizonyítékokat felhozni, a melyekkel, azt hiszem, teljesen meggyőzőensikerül álláspontomat igazolni. (Halljuk! Halljuk!) Először is mindjárt azt látjuk, hogy az igazságügyi bizottság jelentése, a mely tartalmára nézve, mondom, egyenlő azzal az előadással, a melyet itt a t. előadó ur tartott — hiszen különben a jelentést is ő irta alá — (Halljuk! Halljuk!) azt mondja itt, hogy a midőn a bizottság bírálta ezt az ügyet, akkor azt csak a rendelkezésére álló adatok alapján bírálhatta. Hát mondja meg nekem őszintén a t. előadó ur, hogy mik voltak azok az adatok? Szivák Imre előadó: Maga az ítélet! Visontai Soma: Azt méltóztatik mondani, t. előadó ur, hogy maga az Ítélet feküdt önök előtt, mint rendelkezésre álló adat. Akkor, a midőn Magyarország határának megcsonkításáról, Magyarország egy területének elvesztéséről van szó, a midőn Magyarországra nézve egy ujabb határ beiktatásáról van szó; — a mi kétségtelenül kell, hogy minden magyar ember lelkét megrezegtesse, (Ugy van! Ugy van! a szélsobaloldalon.) mert akárhogy gondolkozzunk is e kérdés felett: olyan ország, a mely hódító hadjáratokat nem indít, a melynek saját területét és területének integritását kell igyekeznie fen tartani, (ügy van! Ugy van! a szélsobaloldalon.) a midőn egy ily ország az ő hármas bérczének egyik bércztetejét és annak egy ékes gyöngyét, a tengerszemet elveszti: akkor, t. ház, minden ember ugy érzi. mintha hármas bérezés czimerünknek egyik ékkövét törték volna ki. (Ugy van! Ugy van! a szélsobaloldalon.) s a midőn határunkon és azon a nagy területen, a mely eddig ide tartozott, most a nemzeti szinü lobogót begöngyölitik és ott a határkövekből a magyar szót kMájják, hogv helyébe német betűt, német szót helyezzenek, (Ugy van! Ugy van! a szélsobaloldalon.) mert ezt a területet, a mint azt a t. előadó ur is elismerte, mi igenis törvényhozási könnyelműségből vesztettük el: akkor, t. előadó ur, legalább most, a midőn az itélet beczikkelyezéséről van szó, ne méltóztassék azt mondani, hogy nem feküdt előttük más, csak az itélet. Mert a midőn én a peranyägra vonatkozólag, a midőn az u. n. bíráskodási szabályzatra vonatkozólag, a midőn a vitára és jegyzőkönyvre vonatkozólag konzekvencziákat vonok le és a midőn lehet is levonni messszemenő konzekvencziákat : akkor azt hiszem, hogy Magyarország törvényhozása részéről megkívánhatok legalább annyit, hogy ilyen fontos ügyről a peranyagnak és a pervitának betekintése nélkül határozni ne méltóztassék. (Elénk helyeslés a szélsobaloldalon.) Hogy pedig a t. igazságügyi bizottság jelentése egytől-egyig valótlanságot állit, (Élénk mozgás és ellenmondások a jobboldalon. Igaz! Ugy van! a szélsobaloldalon.) azt be fogom bizonyítani és pedig ugy, hogy szembeállítom az igazságügyi bizottság jelentését, s a t. előadó ur előadását a t. belügyminiszter urnak hiteles állításaMal és aktájával, a mely kezeim közt igenis megvan, (Halljuk! Halljuk! a szélsobaloldalon.) de a mely a ház és az igazságügyi