Képviselőházi napló, 1901. X. kötet • 1902. deczember 13–1903. január 21.

Ülésnapok - 1901-183

284 183. országos ülés 1903 január 14-én, szerdán. és jogszokások elveMel teljesen megegyezik, akármilyen fájdalommal és a hazafias lemondás érzetével is, de méltóztassék beczikkelyezni és ezáltal e bírói ítélet végrehajtására a kellő közjogi alapot megadni. Ezeknél fogva bátorkodom, mélyen t. képviselőház, az igazságügji bizottság jelentését általánosságban ugy, mint részleteiben, a törvényjavaslat elfogadása tekintetében ajánlani. (Helyeslés a jobboldalon.) Rátkay László jegyző: Visontai Soma! Visontai Soma: T. képviselőház! (Halljuk! Halijaid) Az előttünk fekvő törvényjavaslat azt czélozza, hogy Magyarország megváltozott határát törvénybe iktassuk. Ez tökéletesen megfelel az alkotmányos gyakorlatnak és ennélfogva azt a tényt, hogy a t. kormány a meg\áltozott határ beczikkelyezése végett ide a házhoz fordult, mint korrekt tényt kell elfogadnom. De mégsem surranhatok át szó nélkül azon tény felett,.a mely most történik, és a mely mégis kihívja a törvényhozónak mélyebbreható bírálatát. (Halljuk.' Halljuk!) Minek a beczikkelyezése végett fordult a t. kormány ma a házhoz ? A házhoz fordult a kormány a végből, hogy egy választott-bírósági ítéletet, a mely a Magyarország és Ausztria között állítólag vitássá vált határterület felett döntött, beczikkelyezziink. Már magában véve az a ritka körülmény, az utóbbi évek alkotmányos és a törvényhozás munkálatai között páratlanul álló az a ritka tény, hogy egy nemzetközi választottbíróság ítéletének beczikkolyezéséről van szó, komolyabb mértékben kihívja a törvényhozás bírálatát és figyelmét. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Mert, t. képviselőház, abban a pillanatban, a mint mi arra az álláspontra helyezkedtünk, hogy egy nemzetközi választottbírósági ítélettel kívánjuk eldönteni a mi határvitánkat Ausztriával szemben, le kellett vonnunk a konzekvencziákat is arra nézve, hogy a majdan meghozandó ítélettel szemben azt a bírálatot és azt a vizsgálódást fogjuk gyakorolni, a melyet ilyen ítélettel szemben egyáltalában a nemzetközi jognak hagyományos és elfogadott szabályai és másodsorban azon szabályok megengednek, a melyeket különösen az utóbbi években és évtizedben egy, erre a népek által alkotott tribunál, vagyis a hágai választottbiróság szabályzatai megengednek. Már most, t. ház, előre is kijelentem, hogy valamint akkor, a mikor először volt szerencsém itt a t. ház előtt felszólalni e tárgyban és szíves türelmüket hoszasabban venni igénybe — a mi most lehetségessé teszi nekem, hogy rövidebbre foghatom felszólalásomat — mondom, valamint akkor nem volt, ugy most sincs nézeteltérés köztem és a t. előadó ur és az igazságügyi bizottság között arra nézve, hogy a választott-bírósági ítéletet érdemben nem vizsgálhatjuk felül és a parlament e tekintetben nem lehet felebbezési fórum. Nem mondom, t. ház, hogy nincsen olyan nemzetközi felfog mely ezt ugyan teljesen kizárná. Mert hiszen ott vannak, t. ház, a mire a t. előadó ur is hMatkozott, a hágai konferencziának az eredményei, a melyek ezt bizonyos esetben megengedik. Ott van a nemzetközi íróknak egy egész sorozata, a miről most csak azért nem teszek említést, mert már annak idején felemiitettem, a kik azt mondják — különösen Holtzendorf mondja az ő nemzetközi jogában — hogy ha valami rendkívüli és nyilvánvaló jogtalanság mutatkozik az ítéletben, akkor ez nem zárja el a nemzeteket és népeket attól, hogy az ilyen flagráns, nyilvánvalóan rosszhiszemű döntést a maguk részére el ne fogadják. Azonban, t. képviselőház én, ehhez soha sem folyamodtam. Nem folyamodok ma sem azért, mert én különösen Magyarországra nézve fontosnak tartom azt, hogy mikor egy ilyen vitás ügyünkben egy nemzetközi bíróság dönt, akkor igenis lehető tépelődéssel fogadjuk az Ítéletet és helyezkedjünk mi is a kulturállamoknak azon, hogy mondjam, joggyakorlatába és felfogására, hogy az ily ítélettel szemben a kellő respektust gyakoroljuk. . Azonban, ha ezt teszszük, akkor másrészt annál erőteljesebben, annál behatóbban, annál kiméletlenebbül kell az eszközöket megragadnunk és kell mindazon eszközökhöz folyamodnunk, a melyek másrészt megengedik, hogy ezt az ítéletet a nemzetközi jog hagyományai, valamint az ugyancsak épen most a nemzetközi jogszolgáltatásba beleillesztett hágai .tribunál szabályai szerint felülvizsgáljuk; akkor annál inkább erőteljesen kell azokhoz az eszközökhez folyamodnunk, a melyeknek igénybevétele megengedi azt nekünk, hogy ezt az ítéletet, a melyet nekünk ma be kell czikkelyeznünk, revideáljuk a maga teljességében, a maga valóságában, t. i. abból a szempontból, hogy ugy, a mint az ítélet meg lett hozva, nem tüntet-e fel először is oly jelenségeket, a melyekből joggal következtethetjük, hogy a bíróság az ő hatáskörét túllépte? (Ugy van! Ugy van! a széls'öbaloldalon.) Másodszor vizsgálnunk kell azt, vájjon az a bíróság a törvény értelmében alakult-e meg, tehát hogy alakítása törvényszerü-e ?• Harmadszor vizsgálnunk kell azt, vájjon ennek az ítéletnek jogerejüsége vagy jogérvénye nem támadtatott-e meg valami oly fentartással, a mely későbben ezen ítéletnek az erejét kétségessé teszi. Mindennek a bírálatába kell nekünk, t. képviselőház, belebocsátkoznunk és bele kell bocsátkoznunk a politikai felelőségnek felvetésébe is. Ezt mondtam én akkor, midőn a t. képviselőház elé hoztam ezt az ügyet, ezt mondom ma is. A helyzetnek a különbsége azonban miben áll? A helyzetnek a különbsége abban áll, hogy a mig akkor, midőn legelőször itt a házban felszólaltam, a politikai felelőség jogosultságán kMül kétségbe vonta a közvéleménynek egy része, de különösen a t. ház, de a sajtónak egy része is, hogy egyáltalán jogos téren álltam volna, mikor azt mertem proponálni, hogy a választott-