Képviselőházi napló, 1901. X. kötet • 1902. deczember 13–1903. január 21.

Ülésnapok - 1901-183

183. országos ülés 1903 jauuár lí-én, szerdán. 283 foglalja azon alapokat, a melyekből jogi meggyőződésünket formálhatjuk. Arról győződött meg az igazságügyi bizottság magából az ítéletből és annak indokolásából, hogy a választottbíróság korrekté a formák szerint alakult meg, és szigorúan azon határok között mozgott, a mely határokat az 1896. évi II. törvényczikk részére megállapít. Sőt többet mondok: semmi határt sem állapított meg. És épen ez volt talán az 1896: II. törvényczikknek a hibája. (Mozgás bal felöl.) Nem arról volt szó a választottbíróság ítélkezésénél, hogy X- vagy Y-nak ilyen, vagy olyan terjedelmű itt és így fekvő területe képezi a vita tárgyát, hanem a választott-bíróság szabadon azon mandátummal lett ellátva, hogy a vitássá vált határvonalat egyrészt Magyarország, másrészt Ausztria között húzza meg. Világos tehát, hogy az igazságügyi bizottságnak tartózkodnia kellett attól, hogy jogilag vizsgálja meg azokat az indokokat, a melyek érdemileg a választott-bíróságot ezen ítélet meghozatalára birták. Megengedem, hogy ha nekünk módunkban lett volna, vagy lenne a választott-bíróság ítéletét érdemileg felülbírálni, ugyanolyan terjedelemben mérlegelni azokat a jogi, történeti, vagy geográfiai és természetrajzi adatokat, a melyekkel a választott-bíróság az ő meggyőződését indokolja, meggyőződésünk végeredményében talán más Ítéletre vezetne. De erről nincsen és nem is lehet szó. A választott-biróság, miután formailag kellőleg alakult meg, egyébként pedig ítéletében a törvényben kijelölt határok között mozgott, általános néjrjogi, nemzetközi jogi fogalmak szerint, és legyen szabad itt különösen is hMatkoznom a hágai konvenczió 18. §-ára, arra az alapra fektette ítéletét, a mely alapot Magyarországnak is respektálni kell és ez nem más, mint azon jóhiszemű meggyőződés, hogy akkor, mikor némely államok egymás között vitás kérdéseket intéznek el, az Ítéletnek hatályosságát kölcsönösen a nemzetek reputácziójára, becsületére bízzák. Abban a meggyőződésben vagyunk tehát mi is és eszmeileg felteszszük a kérdést: ha ez az Ítélet nem így ütött volna ki, hanem, mondjuk, ellenkező irányban, Magyarország javára ütött volna ki, akkor föl kell tennünk és át kell hatva lennünk attól a meggyőződéstől, hogy a másik fél ép ugy respektálta volna azt abban az esetben is. Az a meggyőződésünk tehát, hogy itt Magyarország területi épsége, a mely annyi közjogi biztosítékkal van és kell is, hogy legyen körülvéve, ezen ítélet által nem szenved. Mert nem arról van szó, hogy Magyarország kétségtelen területét egy bizonyos részében megcsonkítják ; hanem arról van szó, hogy egy kétes terület az eddigi határvonalból lehasittatik. Visontai Soma: A peres akták mutatják, hogy nem volt vitás hosszú időn át. (Halljuk! Halljuk.') Szivák Imre előadó: Az igazságügyi bizottság utalt jelentésében arra, hogy a nemzeteknek a területi integritáson kMül a maguk etikai integritását is védelmezniök kell. Itt a mi etikai, a mi erkölcsi integritásunk abban védelmezendő, abban nyer kifejezést, hogy mi a választott-biróság ítélkezését azzal a tisztelettel fogadjuk, a melylyel annak idején a vitássá vált kérdésre nézve annak a választott-biróság határozata alá bocsátását elhatároztuk. Megengedem, nincsen okunk lelkesedéssel czikkelyezni be ezt a javaslatot, hanem ismétlem, hogy nekünk abban a tekintetben, hogy az Ítélet megváltoztassák, jogi, közjogi, vagy nemzetközi eszközök rendelkezésünkre nem állanak, nem is állhatnak. Ha tehát valakit felelőség terhel ebben a kérdésben, ugy azt hiszem, az nem a választott-bíróság, a mely az ítélkezést meggyőződésére alapítva végzi, nem a választott-biróság, a melyet az ítéletért felelőségre nem vonhatunk, hanem talán csak önnönmagunk, és pedig talán csak azért, mert az 1896. évi II. törvényczikkben, megengedem, nem jártunk el azzal a körültekintéssel vagy óvatossággal, hogy a vita határait szigorúan egy meghatározott területre és meghatározott jogi terrénumra is szorítottuk volna. Visontai Soma: Külön okmányban kellett volna azt tennie a végrehajtó minisztériumnak! Szivák Imre előadó: Annak idején ez a törvényjavaslat ennek a háznak ugy, mint a törvényhozás másik házának egyhangú hozzájárulásával emelkedett törvényerőre. Ebből a tényből nekünk a konzekvencziát le kell vonnunk. (Fölkiáltások a szélsöbaloldalon: Mondjanak le !) És még egyből. Csodálatos, hogy a magyar közvéleménynek, a magyar nyilvános életnek, a mi közérzékünknek a megnyilatkozása ebben a kérdésben oly későn következett be, hogy az melegségében, intenzMitásában korántsem volt összemérhető a másik államnak ebben a tekintetben megnyilvánult közvéleményével. Máskor, Magyarországon, ha egy országra szóló ünnepély, idegeneknek látogatása következik be, mozgásba szokta hozni az egész hazai közvéleményt. Itt évek multak el, hat esztendőnek kellett lefolynia, a mig a magyar közvélemény ebben a kérdésben egyáltalában megmozdult és álláspontot foglalt el és a mely álláspontot elfoglalt is, későn foglalta el. Kívánatos lett volna, hogy az a nagyfokú érdeklődés, a mely ebben a kérdésben megnyilvánul, sokkal előbb következett volna be, oly időben, a mikor az, ha felszerelve, történeti és jogi érvekre támaszkodhatott, még a választott-biróság ítéletét irányíthatta, befolyásolhatta volna. Sajnos, ez nem következett be. Visontai Soma: Ez a korrekt álláspont! (Zaj. Elnök csenget.) Szivák Imre előadó: Ily körülmények közt tehát azt hiszem, most már a t. háznak nincsen módjában sem jogilag, sem erkölcsileg egyebet tenni, mint levonni az 1896: II. t.-cz. konzekvencziáját és ezt az ítéletet, a mely, a mint kiemeltem, történeti és jogi előzményében a nemzetközi jog 38*