Képviselőházi napló, 1901. X. kötet • 1902. deczember 13–1903. január 21.

Ülésnapok - 1901-183

282 183. országos ülés Í903 január 14-én, szerdán. Pozsonyt magát, vagy valamelyik más helységet kijelölni a felállítandó határrendőrség helyéül; legalább is meg fogom gondolni, s azt hiszem, arra határozom el magamat, hogy oda állítsam fel. A mi az indokolásban van — mint méltóztatnak látni, a törvény nem szól róla — az csak általános kombináezió; egyes helyeket jelöltem meg, hogy képét adjam annak, hogyan képzelem az életbeléptetést. De a törvény végrehajtásánál igen komoly meggondolás és megvizsgálás tárgyát fogja képezni az, hogy melyek azon pontok az ország déli részétől, Pancsovától fel Orsován és Predeálon át az északkeleti megyékig, a határszélen s nyugaton is keresztül, le egész Fiúméig, a melyeken ilyen halárrendőri állomások felálliíandók lesznek. Mindenesetre ezt bőven meg fogom fontolni és valószínű, hogy a nyugati határszélen, a hol az indokolásban Királyhida —• a Győr és Bécs közötti vonalon, Bruck utolsó állomás közelében — van felvéve, e helyett az ottani határrendőrséget talán Pozsonyban fogjuk felállítani. Valószínű, mondom, hogy ez lesz a végleges megoldás. A mi Bornemisza barátom figyelmeztetését illeti, azt köszönettel veszem. Igaza van, hogy Munkács és Csacza kÖ2Ött oly nagy a távolság, hogy még ezen a részen is kell valamely állomást szervezni. Belátom tehát az észrevétel jogosultságát és figyelemmel fogok reá lenni. Ezek után kérem a törvényjavaslat elfogadását. (Helyeslés a jobbóldalon.) Elnök: S/.ólani senki sem kMan ? Ha senki sem kíván szólani, a vitát bezárom. Miután az előadó sem kMan nyilatkozni, határozatképen kimondhatom, hogy a ház a törvényjavaslatot általánosságban a részletes vita alapjául elfogadja. Következik a részletes tárgyalás. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék a javaslatot olvasni. Nyegre László jegyző (olvassa a törvényjavaslat czimét és 1. §-át, mely észrevétel nélkül elfogadtatik; olvassa a 2, §-t). Széll Kálmán miniszterelnök: T. ház! A javaslat 2. §. b) pontja szól »a külföldiek ellenőrzésére vonatkozó szabály végrehajtásáról.* En ezt egyöntetűen szeretném fogalmazni a már elfogadott két előző törvény szövegével. Az előző két törvény ugyanis nem beszél ellenőrzésről, hanem bejelentésről és lakhatásról. A fogalom ugyanaz, csak másképen van kifejezve a két előbbi, t. i. a kMándorlási és bevándorlási törvényben. Arra kérem tehát a t, házat, méltóztassék a 2. §. b) bekezdésében e szót: »ellenőrzésére«, felcserélni e szavakkal: »bejelentésére és lakhatására.« A külföldiek bejelentéséről van szó. Elnök: E szerint a b) pont így hangzanék: »a külföldiek bejelentésére és lakhatására vonatkozó szabályok végrehajtásai T. ház! Először kérdezem, méltóztatnak-e ezen inditványnyal szemben az eredeti szöveget elfogadni? (Nem!) Azt hiszem, a ház ezt nem fogadja el, és igy a b) pont a miniszterelnök által benyújtott módosítással fog szövegeztetni. Következik a 3. §. Nyegre László jegyző (olvassa a 3—12. §-okat, a melyek észrevétel nélkül elfogadtatnak). Elnök: E szerint, t. ház, a törvényjavaslatot részleteiben is letárgyaltuk és annak harmadszori felolvasása a legközelebbi ülés napirendjére tűzetik ki. Következik a Magyarország és Ausztria közt, Szepes vármegye és Gácsország szélén, az u. n. Halastó körüli területen az országos határvonalnak megállapítása iránt az 1897. évi II. t.-cz. értelmében alapított választott-biróság által hozott ítélet beczikkelyezéséről szóló törvényjavaslat (írom. 267. 275, 278) tárgyalása. Szivák Imre, az igazságügyi bizottság előadója: T. képviselőház! Az igazságügyi bizottság ezen határrendezési kérdésben, a mint azt jelentésében részletesen ki is fejti, igyekezett körülhatárolni a kritikának terrénumát és ez abból állott, hogy elsősorban meghúztuk a határokat, a melyek között a kormány politikai felelőségét megmértük a kérdéssel szemben. A kormány politikai felelőségét mérlegeltük abból a szempontból, megtett-e mindent arra nézve, hogy az 1897 : II. t.-cz. korrekté végrehajtassák, továbbá, hogy az ország érdekei a választott-biróság előtt kellő védelemben részesüljenek. A bizottság az előtte fekvő adatokból arról győzó'dött meg, hogy e tekintetben a kormányt semmi mulasztás nem terheli. Tovább menve, tárgyalás alá vettük azt a kérdést, hogy a választott-biróság Ítélete menynyiben képezheti a képviselőház, a törvényhozás felülbírálásának tárgyát. (Halljuk! Halljuk!) E tekintetben legyen szabad mindenekelőtt arra utalnom, hogy a bizottság nem tehette magáévá azt az álláspontot, hogy a választottbiróság Ítéletét érdemileg bírálja felül. Maga a hágai konvenczió, a mely ma legalább szellemében és irányelveiben a művelt világ közvéleményét az ily kérdésekben irányítja, 56-ik §-a szerint csak az esetben engedi meg a választottbíróságok ítéleteinek érdemi felülbírálását, hogyha ezt az egyezkedő felek maguknak kifejezetten fentartoiták. Mi pedig a választottbíróságot kiküldő törvényben ilyen fentartással nem éltünk. A törvényhozás előtt tehát mindössze az a kérdés marad fenn, hogy a választottbiróság kellőleg alakult-e meg, nem történt-e e tekintetben valami formahiba, továbbá, hogy a választott-biróság nem terjeszkedett-e túl Ítélkezésében azon a határon, a mely az azt kiküldő törvényben, mint az ő működési köre megjelölve lett; hogy az ítélet valóban arra terjed-e ki, arra szoritkozik-e, a mit az 1896. évi II. t.-cz., mint ítélkezési tárgyat, eléje bocsátott, szóval, hogy az u. n. nemzetközi kompromisszum tárgya bíróilag túlhaladva nem lett. A választott-biróság ítélete e tekintetben is megszabta kritikánknak a határait. Magában