Képviselőházi napló, 1901. X. kötet • 1902. deczember 13–1903. január 21.

Ülésnapok - 1901-182

266 18%. országos ülés 1903 január 13-án, kedden. rek, a végrehajtást mi nem akarjuk tőlük eldisputálni. A czimernek, a jelvényeknek végrehajtása is az övék, holott a magyar birodalom eszméje abban kifejezést nyer, s ezért nem volna túliepés a magyar nyelvnek az útlevélben való felvétele. Ez nem áll összeütközésben az 1868 : XXX. t.-czikkel; ez annak logikai folyománya, Ez a rendelkezés a horvátok autonómiáját, a horvát nyelv használatát illetőleg egyáltalában nem érinti, de igenis érinti a magyar birodalmat az a kérdés, hogy az egész világra szóló útlevélben ott szerepeljen a magyar nyelv is. (Elénk helyeslés a szélsöbaloldalon.) Ezeket tartottam szükségesnek elmondani és kérem a t. házat, méltóztassék ezt elfogadni, mert ez egyáltalában nem sérti az ] 868 : XXX, t.-czikket. Ha a horvát képviselő urak azt gondolják, hogy ez sérelem, akkor ez nem egyéb, mint autonómiájuk illetéktelen kitágításának a törekvése. Mi nem kívánjuk, nem is akartuk az ő autonómiájukat sem érinteni, sem megrövidíteni ; de egyszersmind történeti alapon álló jogunk és kötelességünk megóvni a magyar birodalomnak területi épségét; megóvni kifelé annak egységét ugy színeiben, mint jelvényeiben is. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) Ez az, a mi engem felszólalásra késztetett, és kérem a t, házat, hogy ez ügyben az utolsó pillanatban gondolja meg, hogy ezzel senkinek sérelmet nem okoz, ha azonban elfogadja a törvényjavaslat ezen intézkedését, . . . Madarász József: Akkor igen! Szederkényi Nándor: ... akkor Magyarország tekintélyét kifelé degradálja; azt lehet mondani, semmMé teszi, Ezen okoknál fogva ismételve kérem a t, házat, hogy méltóztassék Rátkay László t. képviselőtársam inditványát elfogadni. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) Széll Kálmán miniszterelnök: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Daczára annak, hogy a t. képviselő ur beszédének végén azzal aposztrofált engem, — kétségtelen, hogy engem aposztrofált, mert az ellenkező álláspontot én voltam bátor a törvény ezen szakaszának megindokolásánál elfoglalni — hogy itt Magyarország kom pro missziójáról és kifelé való tekintélyének leszállításáról van szó és daczára annak, hogy ez nagyon komoly dolog: mégsem szóltam volna, mert hiszen erre vonatkozólag már elmondottam mindazt, a miket, gondolom, a törvények alapján igazoltan elmondani kell. De egy kérdést is intézett hozzám a t. képviselő ur és azért most felelek e kérdésre és ezzel kapcsolatosan erre az ő utolsó aposztrofájára is. (Halljuk! Halljuk!) Részemről nem tartom azt, hogy ezzel az intézkedéssel a magyar áilamnak vagy az állami közösségnek egysége és a magyar állam tekintélye a külföld előtt a legkisebb mértékben is degradáltassék. Miért? Azért, mert a mint a t. képviselő ur maga is mondotta, mint minden államot, a magyar államot is az állam czimere, jelvénye szimbolizálja. Hát ennek az útlevélnek a homlokán — a horvát útlevélen is — nem á horvát czimer és szin lesz, a melyet ők a törvény 60. § a értelmében használhatnak, hanem a Horvát-Szlavon-Dalmátországokkal együttes, vagyis egységes magyar államnak egységes czimere: Szent István koronájának egységes czimere lesz a horvát útlevélen is. (Helyeslés jobbfelül.) Kifelé tehát teljesen kifejezésre van hozva az, hogy az utlevélügy a külfölddel szemben már nem adminisztratív horvát ügy, mert az az útlevél kifelé a magyar állampolgárnak útlevele, ha ő horvát is és mert azon az útlevélen az egységes magyar czimer lesz rajta. (Mozgás a szélsöbaloldalon.) Rátkay László: Féligazság nem igazság! Széll Kálmán miniszterelnök: így áll a dolog, t. ház. Lehetetlen tehát a kiállítás nyelvének kérdését a magyar állam tekintélyének kifelé való csorbításával csak összeköttetésbe is hozni. A nyelv kérdése itt egyszerűen adminisztratív aktusra vonatkozik. (Ellenmondások a szélsöbaloldalon.) A midőn az a főszolgabíró vagy az az alispán kiállítja azt az útlevelet, csak nem állithatja senki sem azt, hogy akkor ő nem adminisztratív aktust végez? (Helyeslés a jobboldalon.) Az adminisztratív aktusok végzésénél pedig 6 jogositva van a horvát nyelvet használni, mert hiszen méltóztassék itt tekintetbe venni azt, hogy itt nem a priori, nem ugy kell venni a dolgot, hogy nyomtatott blankettákről van szó, hanem abból kell itt kiindulni, hogy ha valaki útlevélért folyamodik, a ki erre jogositva van, ahhoz a horvát alispánhoz, az leül az Íróasztalához és megírja azt; nem is szabad másképpen irnia, mint horvátul. Szederkényi Nándor: Az útlevél nyomtatott blanketta! Széll Kálmán miniszterelnök: Hiszen a nyouitalott blanketta csak azt az irást helyettesíti; de ha nekünk nem tetszenék nyomtatott blankettát küldeni, hanem egyszerűen egy papirost küldenénk, a melyen a magyar czimer rajia van, ő szórói-szóra kiállithatná a nyomtatott sorokat is egészen irásbelileg és az is épen olyan érvényes volna. Rátkay László: Hát francziául megírhatja! Széll Kálmán miniszterelnök: Ezt csak azért akartam ismételve hangsúlyozni, mert itten egy közigazgatási tényről van szó, a közigazgatás terén pedig az 1868: XXX. t.-czikk szerint ők autonóm joggal bírnak; az autonóm horvát ténykedésekben pedig a törvény értelmében az ő nyelvük a horvát. De igenis kifelé ott van a magyar czimer, sőt ha valaki kifejezésre akarja hozni, szívesen hozzájárulok, azt is belevehetjük világosan az útlevélbe, hogy magyar állampolgár, de benne van a 3. §-ban, hogy csak magyar állampolgár számára adható ki útlevél, tehát a horvátoknak is csak mint magyar állampolgároknak adható ki. Ezzel a két ténynyel a magyar korona eg>sége, azt hiszem, teljesen kifeje-