Képviselőházi napló, 1901. X. kötet • 1902. deczember 13–1903. január 21.

Ülésnapok - 1901-181

256 Í8i. országos ülés 190É január Vi-én, hétfon. szót illeti, Simonyi Semadam t. képviselő úrral értek egyet, a ki igen helyesen itéli meg, hogy mi a különbség a kettő között. Lehet valaki nem veszedelmes és mégis aggályos. És itt nagyon határoz az a szó és az a fogalom. Mert hiszen nem akarunk senkit sem kizárni, erről szó sincs, a ki akármilyen tekintetben hasznos polgárává lehet az országnak és kulturális gazdasági tekintetben hasznos elem lesz. De olyan embert, a ki iránt komoly aggályok forognak fenn, miért fogadjunk be? Lehet, hogy nem veszedelmes, nem betörő, nem az állam és a társadalom rendjét felforgató, vagy nem tudom mi mindenféle tanokat hirdető ember, de mégis lehet aggályos, mert azoknak a szempontoknak nem felel meg, a melyek itt fel vannak véve. Visontai Soma: Szubjektív dolog az, hogy aggályos. Széll Kálmán miniszterelnök: Az áll, hogy szubjektív és diszkreczionális hatalom annak kezében, a ki azt mérlegeli; de tessék elhinni, hogy casuistice vagy szoros meghatározásokkal teljes lehetetlenség a fogalmakat kimeríteni, (Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) és a magam részéről nem tanácsolnám, hogy a Ház ebbe belemenjen. Ezért nem merem elfogadni azt, a mit a t. képviselő ur második módosításában proponált, hogy tudniillik maradhasson, a ki szerződéses vagy egyéb módon bebizonyítja, hogy szakmabeli foglalkozása van. A t. képviselő ur szerint bármily gyanús vagy aggályos ember legyen is valaki . . , Visontai Soma: Az nem! Széll Kálmán miniszterelnök: ...mihelyt bemutatja, hogy van valami Ígérete, valami szerződése valamely iparosnál, vagy gazdánál, vagy akárkinél, azt be kell fogadnunk. Ily szerződéseket, ha a törvény czélját mala fide ki akarják játszani, százával lehet gyártani, (Igaz! Ugy van ! a jobb- ós baloldalon.) és így kijátszszák a törvényt. Ha valaki kimutatja, hogy szakmabeli foglalkozása van, hogy czipész vagy szabó, de nem mutatja ki, hogy meg tud élni a szakmájából, az nem lehet elégséges, mert ki tudja megvizsgálni azt, hogy olyan ember-e, hogy csakugyan használhatja az a czipész-mester, a mikor befogadja? Az illető ráfoghatja, hogy megfordult valamely műhelyben, hogy már czipész, vagy szabó, vagy kádár, vagy kovács. Visontai Soma: Mit ért a törvény az alatt, hogy »eszközöket« ? Széll Kálmán miniszterelnök: A törvény azt mondja: eszköz. Visontai Soma: Mit értsünk az alatt? Széll Kálmán miniszterelnök: A mint már az előbb mondottam több szakasznál, a végrehajtási rendeletben igen szívesen fogok igyekezni, hogy ezt körülírjuk. A rendeletben azt inkább lehet körülírni, mert az élet tapasztalatai szerint lehet szűkíteni vagy tágítani. Visontai Soma: Most tessék a törvényben! Széll Kálmán miniszterelnök: A törvény megjelöli az elvet és kimondja, hogy az illető a maga eltartására szolgáló eszközöket köteles kimutatni. Mit ért valaki eszköz alatt ? Érti a vagyont, a tőkét, a keresetképességet, olyant, a miből az illető magát el tudja tartani. Hiszen ha a t. képviselő ur attól tart, hogy valakit illetéktelenül kiutasítanak, akármit tesz is a törvénybe, ha ott is van a »szakmabeli foglalkozás,* azért ki fogják utasítani. Én azt hiszem, ezt a fogalmat preczize körülírni lehetetlen és tágításával csak homályossá teszszük és a czélt veszélyeztetjük. (Ugy van! Ugy van! jobhfelci.) A mi pedig az appellátát illeti, vagyis hogy az intézkedő, eljáró fórum ne legyen a főszolgabíró, hanem legyen az alispán, hát azt hiszem, t. ház, hogy az elsőfokú rendőri hatóság van leginkább abban a helyzetben, hogy megismervén az embert magát és ismervén a viszonyokat, meg tudja ítélni, hogy az illető megfelel-e a törvény rendelkezéseinek vagy nem. Az alispán egy nagy vármegyénél hogyan lehet abban a helyzetben, hogy elsőfokú hatóság legyen? Igenis, ha felebbezés esetében azután hozzá jön a kérdés: akkor már ő, az eljáró elsőfokú hatóság közvetlen tapasztalatai alapján megtudja ítélni a dolgot. De elsőfokú hatóságnak nem tartanám helyesnek őt megtenni, mert akkor, azt hiszem, megint csak gyöngítjük a dolgot, gyöngítjük a czél elérésére szükséges eszközöket. (Ugy van ! Ugy van! jobbfelöl) Mert az alispán messziről keresztül fog bocsátani annyi embert a legjobb akarattal is, a mennyinek a keresztülbocsätása igazán nem volna indokolva. A mi pedig a harmadikat illeti, hogy birtokon kMül történjék a felebbezés, hát azt hiszem, ez nagyon nehéz dolog. Hiszen megengedem, hogy némely esetben, mikor már a kiutasítás megtörtént, az utólagos appelláta nem nagyon vezet czélhoz az illetőre nézve, de azért az mégis,mert appellálhat, vissza jöhet, ha megnyeri a pert. De azt nehéz kimondani, hogy valaki, a ki aggályosnak mutatkozik, egy hosszas, talán hónapokon keresztül tartó eljárás alatt itt benn maradhasson, ezt én a magam részéről indokoltnak nem tartom. A felebbezési jogot tehát megadja a törvény. Hiszen a szakaszban felvettem és talán a t. képviselő urnak az indítványára, a melyhez szívesen hozzájárultam, az igazságügyi bizottságban, hogy ezeknek a hatóságoknak két határozata ellen a felettes hatóságokhoz fokozatos felebbezésnek van helye, másodszor a jelentésben felvétetett és a rendeletben is benne lesz, hogy e kiutasításról a főszolgabíró tartozik jelentést tenni az alispánnak. Miért ? Hogy lássa az alispán és az alispán jelentéséből lássa az eljáró belügyminiszter, hogy nem történt visszaélés a kiutasításnál, hanem a törvény szelleme szerint hajtatik az végre. A mi pedig a külföldi illetőségű embereket