Képviselőházi napló, 1901. X. kötet • 1902. deczember 13–1903. január 21.

Ülésnapok - 1901-181

250 181. országos ülés 1903 január 12-én, hétfőn. ságra. Ez a szakasz ugyanis azt mondja, hogy a külföldit bizonyos feltételek mellett az országból ki lehet utasítani. Nem tesz tehát e szakasz különbséget abban a tekintetben, hogy a külföldi miért van Magyarországban, hogy csak ideiglenesen tartózkodik-e itt, hogy olyan külföldi-e, kinek a magyar állam területén való felvételét már kilátásba helyezték, de még nem egészen állampolgár, nem mondja azt sem, hogy csak olyan külföldiről van szó, a ki épen most vándorolt be ide és a kMel szemben az idegenrendészetet gyakoroljak, a mi tulajdonképen ennek a törvénynek a czélja, hanem egyszerűen minden külföldMel szemben, akármiért jön ide, megadja a jogot az alsófoku hatóságoknak először is arra, hogy az alsófoku rendőrhatóság őt ellenőrzés alá veheti, kihallgathatja, szóval megteheti vele szemben azokat az intézkedéseket, a melyek a rendőrségnek kötelességei. Azonban megadja az alsófoku hatóságoknak azt a jogot is, a melylyel a törvényjavaslat 14. §-a szerint a megyékben a főszolgabirák és a fővárosban a főkapitány rendelkezik; megadja azt a jogot, hogy nemcsak a saját területükről utasíthatják ki — a mi nagyon természetes, a midőn külföldiről van szó — hanem az egész ország területéről is kiutasíthatják a külföldit. Mit mond a törvény ? Azt, hogy kiutasíthatja a hatóság a külföldit, ha magát kellően nem igazolja, tehát azt is, a ki pl. fürdőzés czéljából tartózkodik Magyarországon, vagy a ki nevezetességeinket akarja megnézni, avagy turisztikai szempontból jött ide. Azt mondja továbbá, hogy »a maga és családja fentartására szolgáló eszközöket ki nem mutatja« ; a mi alatt a törvény azt érti, hogy az illető hosszabb ideig akar Magyarországon tartózkodni, vagy itt akar lakást venni. Vagy azt mondja a törvény : »a kinek az állam területén való tartózkodása az állam érdekeire vagy a közbiztonságra és a közrendre nézve aggályos« ; a mi a legmesszebbmenő politikai szempontokat involválja, mert rábízza a szolgabiróra, hogy az olyan egyéneket, a kiket ő szubjektMe az állam érdekei szempontjából aggályosaknak tart, kiutasíthassa. — Itt azonban kiemelem, hogy a törvény nem is a »veszélyes«, hanem az »aggályos« szót használja. Vagy azt mondja tovább a szakasz: »a közbintonságra és a közrendre nézve aggályos*. Ha tehát az a szolgabíró ezt szubjektMe így látja, akkor az illetőt kiutasíthatja. Ne méltóztassék azonban azt hinni, hogy ez a teljesen orosz izü rendelkezés talán mérséklést nyer azáltal, hogy ehhez a felsőbb hatóságnak hozzájárulása szükséges, mert méltóztatnak tudni, hogy vannak törvényeink, és ilyen a közigazgatás egyszerűsítéséről szóló törvény is, a melyek azt a jogot is megadják az alsófoku hatóságnak, hogy azon esetben, ha ilyen rendelkezést mond ki, akkor jogosítva van a felebbezésnek birtokonkMüliségét is kimondani, vagyis a főszolgabíró, avagy Budapest fő- és székvárosában a főkapitány bármely idegen állampolgárt a saját szubjektív felfogása szerint a jogerősségre való tekintet nélkül az ország területéről kiutasíthat. Ez nem olyan egyszerű dolog ám és ezért azt tartom, hogy nem szabad magunkat a bevándorlás nagy hátrányainak hangoztatása által és a bevándorlási körülményeknek örökösen szemünk elé való varázsolása által elbódítani engednünk, mert itt már nemcsak bevándorlásról van szó, hanem a politikai bírálat, az állami és az államrendi szempontoknak mérlegelése mellett egy rendkívül messzemenő jogot adunk olyan hatósági közegeknek, a kiknek sem hatásköre, sem tájékozottsága és felfogása nem alkalmas arra, hogy bíráskodhassanak azon kérdés fölött, hogy egy idegen polgárt minden további jogorvoslat nélkül az ország területéről kiutasithatnak-e vagy sem. (Helyeslés a szélsöbalóldalon.) Hogy ez nemzetközileg milyen bonyodalmakra szolgáltathat okot, hogy a nemzetközi szerződések mennyire érinthetők az ilyen intézkedések által, arra nézve hMatkozom az utóbbi évtizedekben előfordult számos esetre, a melyek Svájcz és Németország, illetve Francziaország és Németország között merültek fel. Voltak azonban ilyen természetű esetek nálunk is. Ezek mutatják, hogy mit jelent az, hogyha rövidlátásból, vagy a helyzetnek helytelen megítélése folytán egy idegen vagy külföldi állampolgár az ország területéről egyszerűen minden további nélkül kiutasittatik. Benedek János: Pl. a politikai menekültek! (Mozgás.) Visontai Soma: Annál fontosabb ez a szakasz, mert nekünk nemzetközi szerződéseink is vannak egyes államokkal, a melyek a legmeszszebbmenő óvatossággal állapítják meg, hogy mikor tartozunk mi egyes idegeneket kiszolgáltatni. Már most tessék szem előtt tartani azt, hogy van egy nemzetközi szerződésünk, a mely nem engedi meg a kiszolgáltatást és azt a legmesszebbmenő kautelákhoz köti. Már most hozzánk jön egy egyén, a ki, mondjuk, politikai üldözéssel szemben menedéket vél találhatni nálunk, vagy egy olyan bűncselekmény elkövetése után jön ide, a mely miatt a másik állam sem szolgáltatná ki a mi állampolgárainkat, egyszóval olyan körülmények forognak fenn, midőn a nemzetközi szerződések az ő kiszolgáltatását nem engedik meg és midőn ő itt abban a tudatban él, hogy itt nemzetközi szerződésekről van szó, hogy egy szabad alkotmányos országban tartózkodik, a hol legalább is azt a jogot adják meg az idejövő politikai menekülteknek — hiszen a nemzetközi szerződésekben mindenkor csak közönséges bűntettesekről van szó, — a melyet megad minden más czMilizált európai állam, tehát midőn azt hiheti, hogy őt a törvény és a nemzetközi szerződések védik. Ámde itt van vele szemben ez a 10. §., a mely megadja a főszolgabírónak a jogot, hogy a felsőbb hatóság tudta