Képviselőházi napló, 1901. X. kötet • 1902. deczember 13–1903. január 21.

Ülésnapok - 1901-181

Í8Í. országos ülés 1903 január 12-én, hétfőn. 251 nélkül bizonyos szempontoknál fogva őt innét kiutasítsa. Mit látunk mindebből, t. ház? Azt, hogy mig a kiszolgáltatáshoz, a mely pedig törvényen alapszik, más és magasabb fórumokat szab meg a törvény, addig a kiutasítást rendészeti utón engedi meg egyszerűen a szolgabíró által, a mit sehol másutt nem találunk. Hogy ez másutt csakugyan nincs igy, erre nézve van szerencsém hMatkozni pl. az 1849-ik évi franczia törvényre, a mely alapul szolgált a német birodalmi törvény megalkotásánál is, a hol három kategóriát különböztet meg a törvény. A mi törvényeink szerkesztésénél ugyanis az a rossz, hogy minden kategorizálást mellőznek. Ott a belügyminiszter van jogosítva kiutasítani az oly egyént, a ki rövid tartózkodásra, egyszerűen látogatásra jött Francziaországba; ott a belügyminiszter van jogosítva bizonyos feltételek mellett kiutasítani azt az egyént is, a ki Erancziaországban lakhatási engedélyt nyert, a határkerületekben azonban a prefektus van jogosítva a kiutasítást gyakorolni, de ezt is csak ugy, hogy erről a belügyminiszternek azonnal jelentést tesz és csak az esetben, hogyha a jelentés megtétetett, van jogosítva a hatóság ezt a messzemenő intézkedést foganatba venni. Megjegyzés tétetett arra nézve, hogy csak külföldiekről van itt szó. Éa tökéletesen értem azt, hiszen a javaslatot általánosságban e miatt el is fogadtam, — hogy a külföldiekkel szemben egészen más szempontok veendők figyelembe, mint az itt lakókkal szemben. Nagyon jól méltóztatnak tudni, hogy azt a kiutasítást, a melyet magyar honossal szemben gyakorolnak, Magyarországon adminisztratív utón eszközbk, midőn az egyik kerületből a másikba utasítják ki az illetőt. Ezt én majdnem évenkint szó tárgyává teszem, hogy ebben sokszor a költözködési, sokszor a személyes szabadság szenved sérelmet. Nagyon jól tudom, hogy nagy különbség van honpolgárok és nem honpolgárok közt. De ha nem honpolgárokról van is szó, hanem külföldiekről, mi mint czMilizált állam, talán csak még sem adhatunk az alsófoku közigazgatási hatóságnak olyan jogot, a melynek teljesítésére szerintem először képtelen, és a melyet vélekedésem szerint nem gyakorolhat a nélkül, — és ezt itt Ugron Gábor t. képviselőtársamnak jegyzem meg — hogy be ne várja a belügyminiszternek, vagy az alispánnak a jóváhagyását. Az én felfogásom szerint ez oly messzemenő jog, a mely a szolgabírót nem illetheti meg. De helytelennek tartom még ebben a szakaszban az »aggályos« szót is, mert a mi törvényeinkben elfogadott kifejezés a »veszélyes« szó, t. i. ha valaki az állam érdekeire vagy a közbiztonságra, vagy a közrendre nézve veszélyesnek találtatik. Én tehát a »veszélyes« szóban látom annak objektív ismérvét, mely ezt az állapotot kifejezi. Ennélfogva kérni is fogom, hogy méltóztassék elfogadni ezt a kifejezést, a mely a többi törvényeinkben is benne van. Ha mi a szolgabírónak megadjuk ezt a jogot, és ha mi — mert ne tessék mindig a bevándorlóit zsidókat szem előtt tartani, hanem tessék a helyzetet komolyan venni és ezt szem előtt tartani, Magyarországon, a melytől ugy is irtóznak és a melyet ugy is kerülnek az idegenek, — ilyen muszka-paragrafust iktatunk a törvénybe, akkor nem lesznek valami előnyös véleménynyel irántunk a külföldön. Szóval, hogyha ilyen messzemenő hatalmat adunk egy alsóbb közigazgatási hatóságnak, ez a közigazgatási üldözéseknek azt a sokféle nemet, a melynek most tanúi vagyunk, még egygyel szaporítja, mert miről van itt szó? Arról, hogy — és itt nem beszélek arról, hogy ha veszélyes valaki az államrendre, — hisz kell lennie egy rendőri hatóságnak, mely az államrendre és az állam érdekeire veszélyes embereket kiutasítja, kiutasittassék az egész ország területéről, mert ebben az esetben nem lehet többé részleges kiutasitásról szó, mint ezt módositásotn is mondja, — hogy egy alsófoku rendőri közeg, a fővárosban a főkapitány, a vidéken a szolgabíró az ő egyéni hajlamai és érzéke, az ő optimisztikus vagy pesszimisztikus felfogása szerint itéli meg azt, hogy aggodalmakat érez-e vagy nem, hogy tehát ő objektív ismérv nélkül bárkit, a ki ide bejön a külföldről, az alsófoku rendőri hatóság elzárhat vagy Magyarország területéről egyszerűen kiutasíthat, a mit én kerülni akarok. Kiutasíthat és zaklathat ő egyéb okból R ha ily hatalmat adunk kezébe, a mit most bővebben részletezni, tárgyalni nem akarok. Módosításom ennélfogva az aggályos szóra is kiterjed, mert — amint mondám — ezt én ki akarom kerülni. Van azonban itt még egy kifejezés, a melynek kellő magyarázatát a törvényben nem látom, és a mely tehát magyarázatra szorul. A 10. szakasz ugyanis azt mondja: »hogy a ki magát kellően nem igazolja, a maga és családja fentartására szolgáló eszközöket ki nem mutatja« stb. Mmden ember, aki a törvényt elolvassa, eszköz alatt egy érezhető valamit, tehát csak vagyont vagy pénzt érthet, daczára annak, hogy a törvényjavaslat indokolása azt fejtegeti, hogy ez a törvény nem követi a többi törvény ama módját, hogy pénz kimutatásához köti az ittmaradhatást, mert azt mondja az indokolás, még pedig nagyon helyesen, hogy ezzel a legnagyobb visszaélések történhetnek. Az, illető ugyanis szerez magának annyi pénzt, a mennyit ki kell mutatnia és a mikor kimutatta, szépen visszaadja annak, a kitől kapta. Helytelen tehát, hogy azok, a kik pénzt mutatnak ki, előnyben részesülnek azokkal szemben, a kik idegenek bár, de Magyarországon már becsületes munkaszerződéssel bírnak, szakmabeli munkájukkal talán hazánknak, hazánk nemzetgazdasági életének hasznára válnak. MMel a szövegből azt kimagyarázni, hogy itt eszköz alatt nemcsak vagyont és pénzt, hanem munkát is kell érteni, nem lehet, módosításom arra is fog vonatkozni, hogy ez vilá32*