Képviselőházi napló, 1901. X. kötet • 1902. deczember 13–1903. január 21.

Ülésnapok - 1901-181

248 181. országos ülés 1903 január 12-én, hétfőn. lyólag, a melyeket a miniszterelnök ur mondott, hogy egyenkint becsempészik magukat a bevándorlók. Szükséges, hogy a magánlakások ugy, mint a szállodák ellenőriztessenek. De engedelmet kérek, hogyha a rendőri közeg minden előzetes feljogosítás nélkül, bármikor általánosan jogosítva van a házakban megjelenni és ottan házkutatást tartani — mert hiába beszélünk, mégis csak házkutatás az, mert ha az a hatósági közeg keres valakit, akkor végignézi az egész házat — ha joga van neki a házkutatást bármely időben, bármikor megtartani, ez olyan nagymérvű kiterjesztése a rendőri hatalomnak, hogy abszolúte nem egyeztethető össze az állampolgárok szabadságával és jogaMal. Ennélfogva keressük azt a módot, t. ház, a melylyel megoldhatjuk azt a kérdést, a melylyel kMételes jogokat, kMételes eszközöket biztosítsunk az ellenőrzés részére, a nélkül azonban, hogy az állampolgároknak általános nagy jogát feltétlenül és minden eshetőséggel szemben feladjuk. Méltóztassanak azt statuálni, hogy a rendőri közeg csak az esetben van jogosítva házkutatást tartani, ha felettes rendőri hatóságától erre külön írásbeli utasítást kapott, és legyen köteles ezt az írásbeli utasítást a saját legalizácziójára magával vinni, ezzel a móddal ki volnának véve az állampolgárok azon zaklatás alól, a melyet egy ilyen rendőri közeg proprio motu elkövethet, mert így annak a csendŐrnek bármikor eszébe juthat éjféli 12 órakor ezt vagy amazt a parasztot megzaklatni és felkelteni. Én tehát helyesnek tartanám, hogy ezt csak abban az esetben tehesse, hogy ha felettes hatóságától erre nézve utasítást kap. (Egy hang jobbfelöl: Ez nagyon nehéz eljárás!) Hát kérem, az állampolgároknak ilyen imminens joga megérdemli, hogy egy ilyen kis nehézségtől ne riadjunk vissza. Tessék csak elképzelni azokat az eseteket, pedig nem akarok állandóan választási nehézségekre gondolni, de nem zárkózhatom el azok elől az esetek elől, hogy pl. választások idején, a mikor a kedélyek amúgy is izgatottak, a csendőrőrjárat proprio motu, — nem akarok pártszempontból beszélni, hiszen lehetnek azok között is különféle párti érzelműek, — de szolgálatot vélnek tenni egyik vagy másik pártnak ilyen zaklatások által. Ennek, tudjuk, hogy mindannyian ki vagyunk téve és én azt hiszem, hogy a czélt ugy is el lehetne érni, ha azt a módosítást fogadjuk el, hogy csak az esetben legyen jogosítva az őrjárat vagy egyszerű rendőri közeg bármikor, bárhová bemenni, hogy ha erre Írásbeli legalizácziója van felettes hatósága részéről, a mely őt erre a, specziális útra vagy munkára felhatalmazza. Épen azért Buzáth Ferencz t. képviselőtársamtól eltérőleg a következő módosítást vagyok bátor beterjeszteni, hogy (olvassa): » Magánházakban csupán a felettes rendőri hatóság írásbeli rendelete folytán tartható házkutatása (Helyeslés a néppárton.) Széll Kálmán miniszterelnök: T. képviselőház ! Először is azt kell megjegyeznem, hogy ä szállodák ellenőrzése, pl, Budapesten is megvan és nem is lehet másként. Méltóztassék nekem megmondani, hogy hogyan lehetne ellenőrizni azt, hogy a bevándorlottak . . . Visontai Soma: Nem bevándorlásról van szó ! Széll Kálmán miniszterelnök: ... hát a bejelentés nélkül illetéktelenül itt lakókat hogyan lehetne ellenőrizni, ha nincsen meg a rendőrhatóságnak az eszköze arra, hogy a helyszínén is meggyőződést szerezhessen magának. (Igaz! Ugy van!) Én ugy vélem, a mi megvan engedve Budapesten államrendészeti szempontokból, azt meg lehet engedni másutt is. A mi azt illeti, a mit Simonyi Semadam Sándor képviselő ur felhozott, én azt belátom és a magam részéről is helyeslem, hogy itt gátat kell vetni annak, hogy visszaélések és zaklatások ezzel ne történhessenek. Hiszen a szakasz is azt mondja, — ha figyelemmel méltóztatnak elolvasni — rendőrhatóságról szól. Tehát kicsoda az? A főszolgabíró. Ez jogosítva van közegei által a bejelentéseket ellenőrizni. Tehát az a csendőr, az a rendőr, vagy az a járőr magában véve nincsen jogosítva, csak akkor van jogosítva, hogyha erre parancsot kap. Hanem ezt a gondolatot most már itt hamarjában nehéz volna megszövegezni. De ismételve kijelentem,hogy miután a törvény végrehajtása rendeleti utón történik, hogy minden szakasz kellőleg meg lesz magyarázva, hogy én abba a rendeletbe fölveszem, hogyha a rendőri közeg házkutatást tart, tartozik magát irásbelileg igazolni. Azt hiszem, hogy a t. képviselő ur ebbe a kijelentésembe belenyugodhatik, hiszen ez épen olyan, mint a törvénynek a kommentárja, ha rendeletben kijelentem, mint a törvény keletkezésének megmagyarázását. Ezzel azután segítve le-z. Mondom, igen szívesen beleveszem ezt a rendeletbe, természetesen ugy, hogy azért az intézkedés a hatályát ne veszítse. (Helyeslés.) Simonyi Semadam Sándor: T. ház! Én a miniszterelnök ur kijelentésébe belenyugszom és módosításomat visszavonom. Elnök: KMan még valaki szólani, t. ház ? (Nem!) Ha szólani senki sem kíván, a vitát bezárom. A nyolezadik § ra vonatkozólag Buzáth Ferencz adott be egy módosítást, illetőleg egy uj szakaszt proponált, Visontai Soma képviselő ur pedig egy pótlást proponált a szakaszhoz. Felteszem tehát a kérdést, hogy elfogadja-e a ház a 8. §-t eredeti szövegében, igen, vagy nem ? Ha a ház az eredeti szöveget elfogadja, akkor Buzáth Ferencz és Visontai Soma módosításai elesnek. (Helyeslés.) Azt hiszem, kijelenthetem, hogy a ház a 8. §-t eredeti szövegében elfogadta és így a módosítások elestek, (Zaj és felkiáltások a néppárton és a széls'ibaloldalon: Mi van a Buzáth és Visontai módosításával?)