Képviselőházi napló, 1901. X. kötet • 1902. deczember 13–1903. január 21.
Ülésnapok - 1901-181
Ibi. országos ülés 1903 január 12-én, hétfőn. 245 azt, hogy a hatóság ne rovott előéletű embereknek adjon a községekben letelepülési engedélyt, és ennek folytán a 3-ik §-hoz azon módosítást vagyok bátor ajánlani, hogy a 3. §-ban ezen szó: »állampolgárságát« után vétessenek be az illetékességi helyét is« szavak, továbbá ki volna hagyandó az ezután következő két szó: »szükség esetén«, vagyis feltétlenül legyen az előírva, hogy ha valaki egy községben le akar telepedni, akkor erkölcsi előéletét igazolni tartozik. Ajánlom a t. háznak módositásom elfogadását, i Helyeslés a népparton.) Széll Kálmán miniszterelnök: T. képviselőház ! Két módosítást indítványoz a képviselő ur. Az illetékességi helyét kívánja, hogy bizonyítsa az illető és nemcsak állampolgárságát. Ez egy kissé nehéz, mert vegyük az esetet gyakorlati szempontból. Valaki ide jön és 15 napnál tovább akar itt tartózkodni és lakni, nemcsak az északkeleti vármegyékben, de a dunántúliakban vagy a nyugatiakban is, hisz általában • az egész országra szól a törvény. így előállhat az az eset, hogy olyan elemek is, a melyeknek az itt lakása ellen semmi legkisebb aggály sem forog fenn, hanem ellenkezőleg kívánatos, hogy itt legyenek, alá lesznek akkor vetve annak, hogy illetőségüket tartoznak kimutatni. Pedig, kérem, az az illetékesség kimutatása sokszor nagy dolog; néha nem, de néha nagy, különösen ha arról van szó, hogy az az illetékesség azután egészen preczize és jogilag megállható illetékesség legyen. (Ugy van! Igás!) Én igen sok embert ismerek, a ki hamarjában nem tudná megmondani, hogy hová illetékes. {Ugy van! ügy van!) És igy ha elfogadhatnám is a módosítást, akkor is csak azzal a módosítással fogadhatnám eLhogy ehhez is tegyük hozzá, hogy »szükség esetén«, t. i. ha az illető hatóság megkívánja, hogy ne csak azt mutassa ki az illető, hogy franc/ia, olasz, orosz, vagy galicziai, vagy lengyel, hanem, ha szükségét látja annak, hogy kimutassa, hogy honnét jő, micsoda községből, hogy akkor ezt megkívánhassa. Ezzel a módosítással tehát elfogadom az indítványt. Akkor igy szólana a szöveg :.'. . »valamint állampolgárságát és szükség esetén illetékességét és erkölcsi előéletéU. A »szükség esetén« után jönne az, a mit a t. képviselő ur proponál, t. i,, hogy »illetőségét«. A mi pedig az erkölcsi előéletre vonatkozó azt a módosítását illeti, hogy ott a »szükség esetén« szó kikagyassék, vagyis hogy a törvény kimondja, hogy minden körülmények között kell erkölcsi előéletére magát az illetőnek igazolnia, ezt nem fogadom el, és pedig azért nem, mert nem szabad és nem tanácsos külföldieknek a bevándorlását azon esetekben megnehezíteni, a mely esetekben az kívánatos, vagyis ha olyan elemekről van szó, a kiknek itteni megtelepülése semmiféle állami .érdekbe nem ütközik, sőt ellenkezőleg kívánatos. Már most akárki jönne ide, például egy külföldi vállalkozó, egy olyan ember, a ki itt az országnak hasznot akar csinálni, eljön Budapestre vagy máshová az országban és itt akar lenni egypár hónapig, neki erkölcsi előéletéről minden körülmények között bizonyítékot kellene szolgáltatni, a mi néha nagyon nehéz és az illetőre nézve nagyon zaklató. (Helyeslés jobbfelöl.) Ezért minden körülmények között és minden esetben nem volna nézetem szerint tanácsos ezt megkövetelni. Hiszen a törvény úgyis megköveteli a főszolgabirótól és a rendőrkapitánytól, hogy, a hol szükségesnek -látják, az erkölcsi előéletéről is adassanak maguknak bizonyítékot az illetővel. Gondolom, hogy ez teljesen elégséges, annál is inkább, mert méltóztassék ezen szakasznál figyelemmel lenni a 10. §-ra. A 10. §-ban az a nagy diskréczionárius jog van megadva a rendőri hatóságoknak, hogy akárkit, a kit az országra, a közérdekre nézve aggályosnak, veszélyesnek tartanak, a ki nem tudja kimutatni, hogy itt állandóul meg tud lakni, meg tud élni a maga keresetéből és a kinek bármi tekintetben a habitusa, az egyénisége, a viselkedése ohan, hogy nem kMánatos, hogy itt Magyarországon megmaradjon, tehát hogy ellökjük magunktól, azt a rendőri hatóság minden egyéb bizonyíték nélkül, minden egyéb indokolás és igazolás nélkül egyszerűen kiutasíthatja. Tehát ha oly ember jön ide, a kinek kifogásolható erkölcsi előéletéről később tudomás szereztetik, vagy a ki különben is ugy viselkedik, hogy erkölcsileg kifogásolható, akkor ki lehet utasitani. Ezzel egybekötve, gondolom, nem szükséges általánosítani az erkölcsi előéletről szóló bizonyítvány szükségességét, (Helyeslés jobbról.) Elég az, ha benne van a törvényben, hogy ha az illető rendőri hatóság kívánja, tartozik magát erkölcsileg igazolni. Ha ezt minden esetben megköveteljük, akkor, vélekedésem szerint, nagyon messze megyünk és egy bizonyos géne-be helyezzük az illetőt, a mi azután elriasztja tőlünk azokat, a kiket mégsem akarunk magunktól elriasztani, mert hiszen kinai falakkal nem akarjuk körülvenni az országot, különösen azokkal szemben, a kik az országnak hasznára lehetnek. (Helyeslés jobbról.) Én tehát ezt a módosítást nem vagyok hajlandó elfogadni és kérem a t. házat, méltóztassék azt elvetni. De igenis teszem azt a módosítást, hogy a szakasz első bekezdésének harmadik sorában »állampolgárságát és szükség esetén* szavak után ez iktattassák be: illetékességét és«. Ekkor igy szólana a bekezdésnek ezen része. 1 »valamint állampolgárságát s szükség esetén illetékességét és erkölcsi előéletét igazolni, stb.« (Helyeslés.) Elnök: Kíván még valaki szólni? Buzáth Ferencz: T. ház!-Én a miniszterelnök ur módosításához hozzájárulok és igy második módositványomtól, melylyel az erkölcsi előélet kötelező igazolását kívánom, elállók.
