Képviselőházi napló, 1901. X. kötet • 1902. deczember 13–1903. január 21.

Ülésnapok - 1901-180

1RÖ. országos ülés 1903 január 10-én, szombaton. 237 dette azt, hogy Maczedónia nem maradhat ottomán birtok. Szóval és tettel ugyanazt csinálja most Ignatieff, a mit 25 esztendeig csinált: valósággal lázit és fölkelésre buzdit Törökország ellen. Hát hol van itt nyoma az 1897-iki szentpétervári egyezménynek? Mi lett ebből az egyezményből? Lehet, szabad-e ilyen nyíltan ezen egyezmény daczára Törökország ellen agitálni, forradalmat proklamálni? Hiszen ezen kézzelfogható eseményekkel szemben, a melyeket itt a Keleten látunk, az az egész 1897-iki szentpétervári egyezmény nem ér egy irgalmas kiáltást; (Ugy van! Ugy van! a szélscbaloldalon.J nem egyéb nevetséges botránynál, a melyre komoly ember semmi súlyt sem helyezhet. (Ugy van! r Ugy van! a szdsöbaloldalon.) És ezek után jő Lanibsdorff gróf, a kit Belgrádban ugy üdvözölnek, mint az összes szláv érdekek leghatalmasabb védelmezőjét; tiszteletére fáklyásmerietet rendeznek, kMilágítják az egész várost, és orosz zászló leng Belgrád minden házán. Kruseváczról egy táviratot kap, a melyben a nép abbeli törekvésének ad kifejezést, hogy el akar szakadni törvényes uralkodójától, és ezen törekvéséhez kéri az orosz czár segedelmét. És Lambsdorff gróf visszaüzeni nekik; » Teletek érzek!« Hát ez nem lázítás? Hát hol van itt a szentpétervári egyezség, mely békét prédikál? Szófiában a maczedőniai lázadás tervezői szintén fáklyásmenettel tisztelik meg őt s ezen lázitók megnyugtatására Lambsdorff grófnak nincsen más szava, mint az, hogy »Legyetek okosak, türelmesek!« Ez nem azt jelenti, hogy: »Hagyjatok fel törekvéseitekkel, ejtsétek el a küzdelmet; nem lesz törekvéseiteknek semmi eredménye, mert én nem lehetek a forradalom támogatója, mert engem köt a szent}>étervári egyezség, a melyre nézve Groluchowskyval megállapodtam«, nem ezt jelenti, hanem jelenti azt: »Csak menjetek, bízzatok, mert törekvéseitek- sikerülni fognak, ha okosak és türelmesek lesztek.« És ezek után még mindig a szentpétervári egyezségre hMatkozni csakugyan nem egyéb, mint a világ bolonditása. Azt mondják, hogy Lambsdorff csak udvariassági aktust vitt véghez, ő csak személyesen akart ő Felségének, királyunknak bemutatkozni. Hát akkor mit keresett Belgrádban és Szófiában? Meg akarta ismerni az ottani viszonyokat? Tájékozástakart szerezni ? Kell is Oroszországnak arra, hogy tájékozást szerezzen, külügyminiszterét oda kiküldeni, Különben is ott volt a bolgár fejedelem. és a montenegrói fejedelem is nem régen Szent-Pétervárott, a szerbek pedig egy nagy memorandumot küldtek az orosz nagykövethez Konstantinápolyba, ezekből szerezhetett volna magának értesülést és felvilágosítást. De ha már mindenkép és mindenünnen felvilágosítást akart, hát miért nem szerzett nálunk is egy kis felvilágosítást? Hiszen itt volt, kétszer is megfordult i Budapesten, Magyarország fővárosában egy egész i napot töltött és nem találta szükségét annak, I hogy Magyarország államférfiaMal érintkezzék, j csak egy szóval is a külügyi kérdésekben. Megbámulta a Szent-Gellérthegyet, de már arra nem volt kíváncsi, hogy a miniszterelnök urnak van-e nézete, meggyőződése a keleti kérdés megoldásának »miként«-je iránt és hogyha van, mi a nézete és meggyőződése? Nem törődött vele, mert hát ki is törődnék, gondolja magában grőf Lambsdorff, Magyarországgal, egy ilyen alárendelt íartoniánynyal, s hogy annak apró-cseprő áilamférfiai gondolkoznak-e, — ha ugyan egyáltalában gondolkoznak, —• és mikép gondolkoznak a keleti, és általában a nagy politikai népek sorsát intéző kérdésekről ? (Igaz ! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Mihajlovszky szófiai egyetemi tanár és volt képviselő, a maczedóniai bizottság elnöke nemrég egy levelet irt ide egy barátjához, a melyben azt irja, hogy az egész Balkán-félszigeten nincsen ember, a ki a magyarokat önálló politikai tényező gyanánt tekintené, (Felkiáltások a szélsőbaloldali : Igaza van !) Magyarország a külpolitikában ma nem számit. Magyarország barátsága és jóakarata ma csak ideális értékű lehet más nemzetek és országokra nézve, de gyakorlati haszonnal nem jár, mert függetlenül nem irányithatja cselekedeteit. Rettenetes nyilatkozatok ezek, de igazak, mert ma Magyarországnak nincs külpolitikája, nincsen arra sem ember, sem érzék, sem közvélemény, dermedtség, aléltság fogta, el ezen országot, a mely csak akkor szokta megszállni a nemzeteket, a mikor nagy katasztrófák közelednek. Nem udvariassági tény az. a miért gróf Lambsdorff ide jött, hanem a »nagy szláv világ« megalakulását akarta egy lépéssel előbbre vinni. És nálunk még most is sokan ugy fogják fel a keleti kérdést, hogy az a porta és a keresztény alattvalók közti viszonynak szabályozása, pedig nem az, hanem az orosz befolyás teljes érvényesülése, ez a keleti kérdés ma. (Igaz! Ugy van! a szélsöbdlo

1 dalon.) Hiábavaló beszéd az, hogy reformokat adjon a porta, kell is azoknak a maczedóniai lázadóknak reform, azok arra törekednek, hogy elszakadjanak Törökországtól, nem pedig, hogy reformot adjon nekik Törökország, csak hirdetik a portának, hogy a status-quo-t biztosítják, de ezalatt egymásután elveszik tartományait. Hogy ide juthatott a keleti kérdés, annak tisztán a bécsi kabinet külügyi politikája az oka. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Emlékszünk rá, hogy mi mindent el nem követett a bolgár fejedelem és a szerb király, hogy ne legyenek kénytelenek odadobni magukat Oroszország karjaiba és hatalmába: a bécsi kabinet politikája kergette őket oda, mert a bécsi kabinet politikája mindig csak azon töri a fejét, hogy azt a keleti kérdést ugy lehessen megol' dani, hogy a maga birtokállapotát minél jobban