Képviselőházi napló, 1901. X. kötet • 1902. deczember 13–1903. január 21.
Ülésnapok - 1901-180
238 180. országos ülés 1903 január 10-én, szombaton. terjeszsze, nagyobbítsa, (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Megrögzött betegsége a bécsi kabinetpolitikának, hogy elvesztett tartományaiért akárhol, csak ujakat szerezhessen magának. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) De hát mi hasznunk van nekünk ujabb területekből? Idegen népeket elfoglalni, idegen területeket okkupálni nekünk nem érdekünk. Nekünk belső fejlődésre van szükségünk. Nekünk elég az a terület, a mely a szent István koronája alatt áll. Csak ennek a területnek adják vissza az önálló állami élet minden attribútumait, hogy mint önálló állam önálló államokkal jó barátságban, egyetértésben, boldogságba!! lehessünk a Balkán-félsziget apró államaMal. {Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon!) Nekünk csak egy czélunk lehet: a pánszlávizmust megakadályozni. És ezt megakadályozni, erre a világon csak egyetlenegy mód van: a Balkán-félsziget egyes államainak szabadságát, függetlenségét megőrizni ás ebben nekik védelmet, segédkezet nyújtani. {Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) De nemcsak politikai tekintetben, közgazdasági tekintetben is reá vagyunk utalva a keletre. Hiszen S'égi igazság, hogyha állandó piaczokat akarunk magunknak szerezni, első dolog, hogy a nálunknál fejletlenebb népek rokonszenvét, barátságát megnyerjük. Magyarország összes kereskedelmi és anyagi erejének fejlesztését nekünk ott a Keleten kell keresnünk. De hogy erre az eszközöket megszerezhessük, oly politikát kell követnünk, a melylyel ezen államok barátságát megnyerjük. Nézzük NagyNémetországot. Németország barátokat keres Konstantinápolyban, Olaszország barátokat keres Albániában és mindent megtesz ez a két nagyhatalom, hogy ott barátokat szerezzen magának és anyagi érdekeit biztosithassa. Csak mi követünk egy őrült politikát, oly őrült politikát, a mely az örvény szélére viszi nemcsak Magyarországot, hanem Ausztriát is királyával és császárjával együtt. (Ügy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Recseg-ropog ennek a kettős birodalom épületének minden gerendája, a felbomlásnak jelei mutatkoznak mindenütt. És mi mit csinálunk ? Azt, hogy annak a pánszlávizmusnak, a meh/Dek ereje úgyis szörnyű, hatalmát még inkább növeljük. Keleten a pánszlávizmust, Nyugaton a pángermánizmust terjesztjük. Csehországot kényszeritik reá, hogy németté legyen. Mintha csak fizetett ügynökei volnának itt az orosz czámak, amott a német császárnak. Birodalmaik terjesztésén és nagy czéljaik keresztülvitelén dolgozunk mi is. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Csakugyan itt van az ideje, hogy aléltságunkból, dermedtségünkből ébredjünk és emelkedjünk fel magasabb láthatárra, a honnan beláthatjuk azt a rettenetes veszedelmet, a mely környékez bennünket. Mert legyen meggyőződve t. képviselőház, hogy ha Oroszország elvégzi a Balkán-félszigeten a »szláv ügyek* rendezését, akkor azután majd következik Ausztria és Magyarország »szláv ügyeinek« a rendezése. (Ugy van! Ugy van ! a szélsöbaloldalon.) És a mint a török birodalom ellen osztozkodó társat kapott most bennünk, ugy fog osztozkodó társakat kapni akkor is, a mikor Ausztria és Magyarország szlávjai ügyeinek rendezéséről lesz szó. Ez oly biztos, mint a halál. Á következő interpellácziót vagyok bátor a t. miniszterelnök úrhoz intézni (olvassa): »Interpelláczió a t. miniszterelnök úrhoz. »Az 1867: XII. t.-cz. 8. §-a alapján kérem a t, miniszterelnök urat : adjon felvilágosítást, mi volt gróf Lambsdorff orosz külügyminiszter bécsi utazásának a tulajdonképeni czólja ? »Történtek-e ez alkalommal az 1897-iki szentpétervári egyezségtől eltérőleg külön megállapodások? Ha nem történtek, adjon a miniszterelnök ur arról felvilágosítást, hogy a Balkán-félszigeten az utóbbi időben felmerült eseményeket, különösen Törökország integritása ellen intézett azon izgatásokat és lazításokat, melyek Oroszország részéről majd közvetve, majd közvetlenül részben támogattatnak, részben kezdemény ez tétnek — mik ép tudja összeegyeztetni az 1897-iki szentpétervári megállapodásokkal, melyeknek czélja, mint azt Goluchowsky külügyminiszter a delegácziók előtt kijelentette, nem más, mint a Balkán-félszigeten a nemzetközi egyezmények által teremtett állapotok megszilárdítása, Törökország integritásának fentartása, az egyes Balkán-államok függetlenségének megőrzése, valamint teljes kizárása annak, hogy ott bármely hatalom egyoldalúan túlnyomó befolyást gyakoroljon, egyszóval, a status quonak minden irányban való fentartása?« {Elénk helyeslés a szélsöbaloldalon. A szónokot többen üdvözli Jc.) Elnök: Az interpelláczió kiadatik a miniszterelnöknek. Következik Szederkényi Nándor interpellácziója a hírlapok utczai árusításáról. Szederkényi Nándor: Az idő előrehaladottságára való tekintettel kérem, hogy interpellácziómat szerdán tarthassam meg. Elnök: Az interpelláczió tehát szerdára halasztatik. (Helyeslés.) A napirend meg lévén állapítva, az ülést bezárom. (Az ülés végződik d. u. 1 óra 55 perczkor.)
