Képviselőházi napló, 1901. X. kötet • 1902. deczember 13–1903. január 21.

Ülésnapok - 1901-180

234 180 országos ülés 1903 jc birótól, a ki ellenőrzés alatt áll ezen tisztjének teljesítésében, ellenőrzése alatt áll a megyei adminisztráczió főnökének és ellenőrzése alatt áll a belügyminiszternek. Ezenkívül az ország azon részeiben, a bol különösen nagy a beözönlés és nagy az idegeneknek a forgalma, méltóztatik tudni, hogy épen ebből a czélból az államrendőrséget akarom behozni, (Helyeslés a jobbóldalon.) és az ország ezen részeiben ennek ellenőrzése alatt fog állani a főszolgabíró. A főszolgabíró ellenőrzi magát a dolgot, (Elénk helyeslés a jobboldalon.) s az államrendőrség ellenőrzi őt. Gondolom, hogy ezt a mai eljárás, a mai kompetencziák és a mai rendszer olyan gyökeres átalakításának kell tekinteni, (Igazi ügy van! a jobboldalon.) a melyre nem mondható, hogy mert eddig nem hajtották végre a fennálló szabályokat, és az idegeneknek jogosulatlan beözönlését meg nem gátolták, ez így lesz a jövőben is. Téres tehát a t. képviselő urnak a felfogása és ezért bátran elfogadhatta volna a javaslatot. (Helyeslés a jobboldalon.) De a t. képviselő ur ellenmondásokba is keveredik önmagával. A. törvényjavaslat megengedi bizonyos esetekben ellenőrzés szempontjából azt, hogy házkutatás is történjék. Ez ellen felágaskodik benne az önkormányzati és liberális felfogás (Derültség jobbfelöl.) és azt mondja, hogy nem lehet ezt a javaslatot elfogadni, ez egy drasztikus javaslat, ez korlátozza az emberi jogokat, a családjogokat, kutatásokat enged meg, ez egy rendőri javallat és ezért sem fogadhatja ezt el. Szóval szerinte a javaslat némely részében kevés, más részeiben sok, tehát: hol kevés, hol sok. Nem tudom, hogy a t. képviselő ur gusztusa szerint hogyan lehetett volna ezt a törvényjavaslatot megcsinálni, mert egyfelől nem tartja azt elég hatályosnak, másfelől pedig túlszigorunak találja. Én kíváncsi lettem volna azt megtudni, milyen lett volna az a javaslat, a melyet a t. képviselő ur e helyett proponálna, a mely szerinte részben enyhe, részben tiílszigoru, részben nem ér semmit, (Tetszés a jobboldalon.) hanem, engedelmet kérek, egy lyukból kettőt fújni egyszerre, hideget és meleget, az bajos dolog. (Derültség jobbfelöl.) A t. képviselő ur kritikája pedig ezt a hatást tette reám. Csakhogy ez a javaslat nem olyan. Ez a javaslat igenis garancziákat szerez arra nézve, hogy mindenki, a ki ez országban ma nincsen letelepülve, nincsen jus quesitum alapján községi kötelékbe felvéve, ne tudjon ide bejönni. Mindenki igenis ennek a törvényjavaslatnak a szemüvegén át fog megvizsgáltatni (Igaz! ügy van! a jobboldalon.) és a mikor magam kötöm ki azt az első fokú rendőri hatóságra nézve, hogy kitilthat mindenkit, a ki nem tudja igazolni, hogy magát és családját fentartani képes, hogy az államra nem veszedelmes, a közérdekre nem aggályos: akkor én magam bevalmuár 10-én, szombaton. lom. oly diskréczionális hatalmat adtam ennek a nagy czélnak az érdekében az illető hatóságnak a kezébe, a melyet csak azzal a nagy állami érdekkel tudok indokolni, a mely ehhez a kérdéshez fűződik; (Elénk helyeslés a jobboldalon.) de hogy ez a törvényjavaslat gyenge volna, hogy nem tartalmazna garancziákat és hatályos intézkedéseket ennek a czélnak az elérésére nézve, azt, engedelmet kérek, igazságosan mondani nem lehet. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) Visontai Soma t. képviselőtársam különösen egy kifogást emelt a törvényjavaslat ellen, és ez érdemi kifogás, mert azon kritikának, a melyet Visontai Soma t. képviselő ur részéről hallottam, többi részeiben, mondhatom, ennek a javaslatnak csak igazolását láttam, a mit köszönettel fogadok. De kifogást csak egyetlenegyet tett, t. i. a következőt: A t. kéjDviselő ur azt mondja, hogy nem a községben magában, nem a község területén, a hova már bejött az idegen, kell gondoskodni a beözönlés meggátlásáról, hanem már a határszélen, de, mondja a t. képviselő ur — és már ezt aztán nem tartom egészen objektív, érdemi kritikának, hanem inkább pártállásbeli hozzátételnek — Ausztriáról lévén- szó, azzal szemben a mi territoriális fenhatóságunkat és államiságunkat nem merjük kidomborítani. Hát a t. képviselő ur, legyen nyugodt, nekem eszembe sem jutott ez az aggály vagy ez a tekintet, hogy én ne a határszélen állítsak fel határvonalakat, mert beleütközném abba, hogy itt Ausztriáról van szó és itt nem akarnám, vagy nem tudnám a magyar állam szuverenitásának a kifejezésre hozatalát biztosítani. Erről szó sincsen. Egyszerűen azért nem tettem, mert nem tartom sem praktikusnak, sem keresztülvihetőnek. Roppant költségesnek tartom, a nélkül, hogy meglenne a hatálya. Mert mit kell akkor tenni? Akkor meg kell vizsgálni a határszélen minden utast, és igy az a vizsgálat, a mely nem szoritkozhatik a vasútállomásokra, hanem akkor azután az egész határszélen kell, hogy történjék, egyáltalában nem biztosítja a czélt, mert első tekintetre senkinek az arczáró], nem mondom, hogy mindenkinek,., (Zajos derültség.) Hát igy van. kérem, le nem lehet olvasni, hogy itt azután meg tud-e azoknak a kvalitásoknak felelni, a miket megkívánunk a törvény értelmében azon esetre, ha az illető a lakhatási engedélyt meg akarja kapni. Hogy ez nem helyes és nem keresztülvihető, mutatja, hogy hiszen Románia ellen sem csináltuk, pedig ott nem volna ez a szempont, a mely a képviselő ur szerint. Ausztriával szemben fennáll, mert hiszen Romániával szemben ez a szempont elesik, még sem mentünk bele. (Egy hang balfelöl: Ott van határrendőrség.) Igen, van határrendőrség is, ez az államrendőrségnek az ország határán való elhelyezése után Ausztriával szemben is meglesz. Hát van ma Predeálon és van odalenn, —