Képviselőházi napló, 1901. X. kötet • 1902. deczember 13–1903. január 21.

Ülésnapok - 1901-180

180. országos ülés 1903 január 10-én, szombaton. 225 aláírásukkal erkölcsileg támogatni, — és most jön a legfontosabb kijelentés — mert Románia eljárása magát az Egyesült-Államokat, mint ebben a tekintetben érdekelt felet az aláiró hatalmak közé tereli. Az aláiró hatalmak közé tereli azért, mert a bevándorlás által állandó irritáeziónak van kitéve. Ezeket voltam bátor még felhozni azoknak a támogatására, a miket előbb elmondottam. Igen lekötelez a t. miniszterelnök ur, ha ebben a tekintetben is szMes lesz felvilágosítást adni. (Helyeslés a szélsöbalóldalon.) Megjegyzem, hogy én a javaslatot, a mint azt kifejtettem, czélravezetőnek tartom. Megfelelőnek találom dispozicziót is és habár aggályaim vannak abban a tekintetben, a mit különösen hangsúlyoz a t. előadó ur, hogy t. i. kitágítja a rendészet hatalmát — erre nézve módosítást is fogok beadni, — de helyeslem a javaslatnak azt az általános iránjzatát, hogy t. i. nem köti bizonyos meghatározott pénzösszeghez az itt való tartózkodás, az itt való letelepülés lehetőségét, hanem megelégszik az eszközök általános megjelölésével. A részletes tárgyalás során kívánni fogom, hogy ez a fogalom még jobban megvilágittassék, kibővittessék abban az értelemben, hogy a munkaképesség és munkabírás legalább is oly eszköznek tekintessenek, mint a tőke, a melyről tudjuk, hogy visszaélések is gyakoroltattak vele. Erre nézve majd indítványt fogok tenni. Máskülönben azonban tekintettel arra, hogy ez a javaslat caéljait elérni alkalmas, a magam és elvtársaim megbízásából, kiknek nevében ma felszólaltam, a javaslatot a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Dedovics György jegyző: Uray Imre! Uray Imre: T. ház! Egyszer csakugyan hű akarok lenni ahhoz a kijelentésemhez, hogy nagyon, de nagyon rövid akarok lenni. Ha nem egy határSzéll vármegyének volnék a képviselője, általában nem szólalnék fel a kérdéshez. (Halljuk ! Halljuk!) Midőn a jelenlegi törvényjavaslatot nézem, önkéntelenül eszembe jut az, hogy mi rendesen akkor hozunk törvényeket, a mikor tulajdonképen azzal már el is késtünk. Méltóztassanak visszatekinteni arra a szerencsétlen állapotra, a mely keletkezett abból, hogy ennek a kifejletlen nemzetnek, azt hiszem: Horváth Boldizsár volt igazságügyminiszter, megengedte azt, hogy a szabad uzsora itt grasszálhasson évtizedeken keresztül és behozta hozzá a váltót olyan emberek számára, kiknek fogalmuk sem r volt annak erejéről, hatásáról, pusztításairól. (Elénk helyeslés a baloldalon.) Mikor letarolt mezőhöz hasonlított már az ország közgazdasága, akkor jutott eszébe a t. kormánynak, hogy az uzsoratörvénynek, ennek a hallatlan romboló áradatnak, mintegy határt szabjon s azt megakadályozza. Beőthy Ákos: Paragrafusokkal nem lehet segíteni! Uray Imre: Hogy mennyire segítettek, muKÉPVH. NAPLÓ. 1901 —1906. X. KÖTET. tatja az a körülmény, hogy azok az elemek, a melyek épen abból éltek, — és tudok esetet, hogy 30.000 frt tőkével 40.000 frt kamatot tudott az illető produkálni — ma, már mégis csak szórványosan bukkannak föl. És konstatálhatom, hogy az uzsoratörvénynyel, nem mondom, hogy teljesen rendezve van a dolog és ki van pusztítva és lehetetlenné van téve az uzsoráskodás, mert az ma is csak ugy megvan, csakhogy titokban és más czimeken megy, sőt sok helyen szövetkezeti alakban létezik, de mégis oly nagy mértékben, mint a hogy eddig rombolt az uzsora Magyarországon, arról ma már beszélni sem lehet. De csak akkor, mikor Magyarországnak majdnem az egész felső része szárnyra kel, mint a vándormadár, sőt már az alsó részeken is a magyarság útban van, csak akkor jutott eszünkbe a kMándorlásról még csak gondolkozni is és arról törvényt hozni. (Ugy van! Ugy van! halról.) Most, mikor a bevándorlással, az invázióval inficziálva van egész Magyarország, sőt ennek az uificziálásnak a határa már Hódmezővásárhely körül jár és Romániából megint jött az a másik rész, a mely itt akad meg rendesen Badapesten, ugy, hogy ez a Duna ós Tisza völgye, ez a katlan, mely hajdanában egy tengert képezett . . . Szüllő Géza: Most Verestenger! Uray Imre: . . . most az eliszaposodásnak néz elébe; mondom, a mikor már idáig jutottunk, csak akkor jut eszébe a t. kormánynak a bevándorlásról ide törvényjavaslattal jönni. Mindenesetre annyit még is jelezhetek, hogy jobb ez a törvényjavaslat most, mint ha egyáltalában most sem lenne itt. Hiszen azt a szerencsétlen helyzetet látjuk Magyarországon, hogy talán nincsen a világon olyan ország, a hol mindenre annyi törvény volna, mint nálunk. Beőthy Ákos: Az már bizonyos! Uray Imre: De aztán azt megint hozzáteszem, hogy sehol sem teszik a törvényeket ugy ad acta, mint mináluűk. Méltóztassék csak nézni, milyen mosolyogva nézik ezt odalent, és milyen jóizüen tudják megmosolyogni idefent ezeket a dolgokat. Igazán elmondhatjuk, hogy: ember teszi a fogadást, eb a ki megtartja. (Derültség balról.) Mi is hozunk törvényeket, de eszünk ágában sincsen, hogy megtartsuk. Buzáth Ferencz t. barátom nagyon helyesen jegyezte meg és rámutatott, mennyi szabályrendelet, miniszteri rendelet és megyei rendelet van már e tekintetben és mégis mily nagy a rendetlenség az országban, ugy, hogy itt erre a törvényre egyáltalában szükség sem lenne. De persze nincs, a ki a törvényt végre is hajtsa. Hiszen most sem bir már a közigazgatás azokkal a terhekkel, a melyek a nyakába vannak varrva és a melyeket kötelességszerüleg el kellene, hogy végezzen. De van még egy másik szerencsétlenségünk is, nevezetesen az, hogy kimondjuk azt, hogy van Magyarországnak 550 millió frt bevétele. Én azt hiszem, hogy ha ezen 550 millió forin29