Képviselőházi napló, 1901. X. kötet • 1902. deczember 13–1903. január 21.

Ülésnapok - 1901-180

180 országos ülés 1903 január 10-én, szombaton. 219 államnál azt látják az idegenjog megalkotásánál, hogy a, saját javainak és czéljainak előmozdítása a döntő momentum. De döntő momentum még valami, t. i. hogy nemcsak a betóduló idegen elemekkel szemben zárja el a határát, de elzárja a betóduló idegen javakkal szemben is. Igen érdekes jelenség, t. ház, hogy a gazdasági védelmi rendszernek kezelésével milyen érdekes harmóniában és kapcsolatban keletkezik és fejlődik az idegenrendészet és az idegenjog is. Mert nagyon természetes, t. ház, hogy az az állam, a mely szükségét látja annak, hogy a saját területén belül, a saját lakosai gazdasági erejének emelése végett korlátokat teremtsen az ország határain az emberekkel szemben, hogy hiszen ez csak félrendszabály mindenütt, ott, a hol csak az embereket, az élőket tiltják ki, de máskülönben ép ugy az állam gazdasági erejének elpusztulására vezető idegen javak betódulásával szemben tétlenül marad az állam és ezzel szemben semmi represszáliára nem gondol. Ezt azért említem fel épen itt ennek a javaslatnak a megalkotásánál, hogy méltóztassék tekintetbe venni, hogy mennyiben eltérő Magyarországnak helyzete az ő saját közjogi helyzeténél fogva, a mennyiben nem teljesen önálló állam és ezen szomorú gazdasági helyzeténél fogva, a mennyiben nem önállóan képes különösen a külForgalomra vonatkozó intézkedéseket saját legelemibb szükségletei szerint létesíteni; hogy ugyanakkor, a mikor mi korlátokat állítunk fel, erősebb, messzebb menő korlátokat az idegenekkel szemben, mennyiben hathatós ez, ha nem jár karöltve az idegen javak és idegen gazdasági kipusztitási irány betolulásának megakadályozásával. Uray Imre: Nem hoznak azok semmit! Visontai Soma: Itt az osztrákokat értem, t. barátom. Látjuk mindenütt, hogy a gazdasági védelem az idegenekkel szemben levő védelemmel bizonyos vonatkozással, bizonyos összefüggésben van. Már most, t. képviselőház, ezek azok a szempontok, a melyek mérvadók reám nézve, a mikor a t. ház asztalán levő és elbírálás alá kerülő törvényjavaslatot bírálat alá veszem. Magam is Magyarország legjobban felfogott érdeke szerint bírálom meg azt, vájjon ;e javaslatra szükség van-e, igen vagy nem? És elbírálom azt is, vájjon a javaslat annak a czélnak, a melyért benyujtatik, megfelel-e, igen vagy nem ? (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) És épen azért, mert én a javaslat szoros czélját veszem tekintetbe, a javaslatra nézve bizonyos ellentétes felfogásban vagyok Buzáth t. képviselőtársammal szemben. (Halljuk! Halljuk ! a szélsöbaloldalon.) Mert mi a czélja a javaslatnak ? Nem más, mint részint már meglevő jogszabályoknak alkotmányos kodifikálása és én mmdig helyeslem azt a kodifikálást, a mely a csak rendeleti utón való intézkedéseket törvénybe iktatja. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) Tehát czélja a javaslatnak egyrészt az eddig rendeletileg létesített szabályok kodifikálása, másrészt e rendeletek szigorításával korlátok állítása bizonyos, az ország gazdasági és erkölcsi erejére nézve káros elemmel szemben, a mely elem egyrészt az ország északi és északkeleti, másrészt déli és délkeleti határainál az országba állandóan betódul, és itt az ország helyzetét, gazdasági és erkölcsi viszonyait veszélyezteti. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Ez a czélja ennek a javaslatnak, semmi egyéb. Mindannak, a mi ettől függetlenül, romboló hatást gyakorol az országra nézve, akár a gazdasági fejlődésünkre nézve, akár egyes vidékek megélhetésére, akár a népek erkölcsi vagy anyagi haladására nézve, a mennyiben, mondom, depraválő és pusztitó hatást gyakorol, mindannak a megszüntetése már nem ennek a javaslatnak a czélja. Ezt nem ettől a javaslattól várhatjuk, a mint szintén röviden ki fogom fejteni. Ennélfogva, minthogy függetlenül bírálom ezt a javaslatot, nem lehetek abban a felfogásban, a melyet Buzáth Ferencz t. képviselőtársam kifejtett, hogy ezt a javaslatot azon szomorú viszonyok miatt, amelyeket ecsetelt, és a melyekre mindjárt megteszem megjegyzéseimet, nem fogadhatja el azért, mert a létező állapotok szomorúak és orvoslásra szorulnak. E javaslatnak más czélja nincs, mint az idegenrendészetet kodifikálni és az idegenjogra vonatkozó törvényhozást megalkotni e javaslaton belül, mondom ez a czélja, és nem az, hogy bizonyos állapotokat javítson, és azért nem lehetek azon a felfogáson, mint ő, hogy én ennélfogva ezt a javaslatot helytelennek, vagy el nem fogadhatónak nem tarthatom. Kénytelen vagyok ugyanis rátérni arra, a mit Buzáth t. barátom mondott. Elmondta, hogy micsoda szerencsétlen állapotok vannak Magyarországnak északi részében az oda özönlött elemeknek garázdálkodása, a mi erkölcsi felfogásunktól eltérő erkölcsi felfogása folytán, azoknak bűnözési hajlamánál ói azon tehetetlenségnél fogva, melyet ott, ugy látszik, az államkormányzat ezen elemekkel szemben mindenkor tanúsított. (Igaz! Ugy van! a néppárton.) Ezen állapotoknak a megszüntetése én szerintem nem felekezeti kérdés. Gr. Wilczek Frigyes: Nem is az! Visontai Soma: E tekintetben Buzáth t. barátom a nemzet egyetemét a maga egészében az ő felfogása mellett fogja találni, illetve azon felfogás mellett, mely váll vetetten és összetett erővel ezeken az állapotokon segíteni fog. (Helyeslés a néppárton.) Nem volt szükség arra, hogy minduntalan felemlítse beszédében, hogy ime, ő adatokra hMatkozik, mert nem akarja, hogy a néppártot olyannak tekintsék, mint a mely ellenséges indulattal van a magyarországi zsidók iránt. Arra nem volt szükség, hogy ő oly sokszor és minduntalan hangoztassa ezt, mert 28*