Képviselőházi napló, 1901. X. kötet • 1902. deczember 13–1903. január 21.
Ülésnapok - 1901-179
214 179. országos ülés 1903 január 9-én, pénteken. rikai csak örül, ha ezeknek olcsón szolgálatot tehet. Ezeket rövid idő alatt óriási csalódások érik, a miért is eltelve a csalódás keserűségétől, iparkodnak rövid idő alatt visszajönni, mihelyt csak tehetik. De azt lehet mondani, — tapasztalatból tudom, ismerek két-három ilyen családot — hogy ezek belátva azt. hogy még Amerikában, tehát még a tengeren túl is csak a tisztességes munka, a becsületes fáradság után élhet meg az ember, nem pedig a naplopásból : itthon azután, ha Amerikából ide vissza jő, okulva a tapasztaltakon, munkás, szorgalmas, becsületes emberré lesz. A kMándorlók harmadik csoportja igen sajnálatraméltó; ezeknek a nyomor, a kényszerűség adja kezébe a vándorbotot, az itteni, bizony, nagyon mostoha lokális megélhetési viszonyok következtében, részint azért, mert a közterheket elviselni nem birják, részint pedig azért, mert tényleg a messze idegenből jövő és nálunk letelepülő idegenek kihasználva tudatlanságukat, gyenge anyagi viszonyaikat, őket innen kiszorítják. Én épen ettől a törvényjavaslattól remélem azt is, hogy ha a kényszerkMándorlást ezzel tökéletesen nem is gátolhatjuk meg, de azt túlnyomó mértékben csökkenthetjük, és épen azért ezt a törvényjavaslatot a legmelegebben üdvözlöm s azt tartom, hogy a legnagyobb elismeréssel tartozunk az igen t. kormányelnök ur iránt, a ki ismételve nyúl ilyen üdvös, radikális gyógymódokhoz, és ezeket akarja a törvénybe iktatni. (Halljuk! Halljuk!) A kéuyszerkMándorlás meggátlására, továbbá ezzel kapcsolatban mindenféle veszedelmes tanok megfogamzásának meggátlására, a főeszközöket, a főorvosságot nagyon természetesen első sorban a jó közigazgatás, a közterhek csökkentése képezi, továbbá a humánus, igazságos elbánás a legszegényebb néposztálylyal szemben épen ugy, mint a leggazdagabbal szemben, és minden oly bajnak a legradikálisabb gyógyítása, a mely a nagy néposztályok jólétének eló'mozditásában nekünk gáncsot vet. Továbbá csakis oly intézményeket kell alkotnunk, a melyek a szegény néposztályoknak oltalmat, védelmet nyújtanak. Ilyen intézményt látok én részben ebben a törvényjavaslatban is. (Egy hang balfelöl: CsaJc. részben') De itt is van már az ideje annak, t. ház, hogy végre-valahára az államkormány is teljes szigorral járjon el, és éber figyelemmel kisérje azt, hogy az idegenből érkező jövevények tulajdonképen mit is akarnak itt, mi a czéljuk ? Itt az ideje, hogy azoknak egyéniségét, viszonyait szigorúan felülvizsgálja: megvan-e bennük a garanczia arra., hogy hasznos és megbízható honpolgárok lesznek? Hogy nem csak azért akarnak-e bejönni, hogy itt mindenféle veszedelmes tanoknak a magvait hintsék el, vagy hogy a drága magyar földön azért léphessenek a föld tulajdonosainak sorába, hogy annál könnyebben állhassanak útjában, titokban a magyar nemzeti eszme erősítésének ? (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Vagy hogy nem azért jönnek-e ide, mert az az állam, a melynek eddig polgárai voltak, őket bizonyos okoknál fogva ott tovább megtűrni nem akarja, és ezért nálunk keresnek menedékhelyet? A 7 agy hogy nem azért jönnek-e ide hozzánk, hogy kihasználva az illető vidék lakosságának tudatlanságát és gyöngébb anyagi viszonyait, őket onnan mintegy kiszorítsák ; hogy a kenyérkereseti forrásokat élelmességükkel maguknak okkupálván, az illető vidék lakosságát arra kényszerítsék, hogy a messze idegenben keressen magának uj otthont. (Ugy van! Ugy van! a hal- és a szélsőbalok!álon.) T. ház! Ugy közbiztonsági és közgazdasági szempontok, mint a magyar nemzeti egység érdeke, a nagy állami érdekek egyaránt megkövetelik, és némely vidék lakosságának exisztencziális nagy érdekei is határozottan parancsolják, hogy ilyen törvényeket alkossunk. Tényleg az ilyen nagy alkotások vannak hMatva az ilyen nagy bajokat orvosolni; ezek fogják majdan még az utókorban is a kegyelet és hála érzetét gerjeszteni ezen kormány iránt, mert mindnyájunknak csak öröm töltheti el a szMét, a midőn azt látjuk, hogy daczára a mostani bonyodalmas viszonyoknak és a nehéz politikai helyzetnek, az igen t. kormányelnök ur mégis megtalálta az utatmódot arra, hogy ilyen üdvös javaslatot és pedig egyiket a másik után terjeszszen ide a törvényhozás elé és ezzel csak újra nagy államférfiúi képességét, nemes gondolkozását és nemesen érezni tudó emberi szMét igazolta be és ide állította magát nemcsak mi elénk, de az egész ország színe elé, mint a gyakorlati élet egy alapos, nagy ismerőjét. (Helyeslés jobbról.) De ez a törvény most már megadja a lehetőségét annak, hogy mintegy a kény szerkMándorlást is meggátoljuk, megadja a lehetőségét annak, hogy mindenféle veszedelmes, megmételyező, a magyar nemzet ellen agitáló idegenekkel még rövidebben, még szigorúbban, vaskezekkel bánjunk el bejövetelüket illetőleg és megadja a módját annak, hogy minden veszedelmes lelkületű ember, minden erkölcsi és vallási érzést nélkülöző indMiduum beözönlését még jobban megnehezítsük, hanem e tekintetben mégis azt mondom, hogy azt az eredményt, a melyet ezen törvényjavaslatnak eredményezni kellene, csakis ugy érhetjük el, hogyha a végrehajtó hatóság is teljes erővel és teljes szigorral jár el. (Helyeslés.) De e mellett mégis legyen tapintatos és maga a nagy társadalom támogassa őt. Azt hiszem, hogy ennek a törvénynek olyanok az intézkedései, intencziói, hogy az a közigazgatási hatóság, a végrehajtással megbízott közeg, ha a társadalom részéről sem felvilágosításban, sem quasi útbaigazításban és nyomravezetésben nem részesül, tessék elhinni, hogy akkor nem is tud megfelelni teljesen a követelménynek és akkor az a hatóság a legerélyesebb ténykedést fejtheti ki, mégse fogja eredményezni azt a gyümölcsöt ez a javaslat, a melyet eredmé-
