Képviselőházi napló, 1901. X. kötet • 1902. deczember 13–1903. január 21.

Ülésnapok - 1901-179

179. országos ülés 1903 január 9-én, pénteken. 215 nyeznie kellene, mert hogyha a társadalom, szokása szerint, a javaslat szentesítése, törvényerőre emelkedése után megint napirendre tér felette és csendes álomba merül és nyugodt indolencziával a hatóságtól vár mindent, akkor nem is lehet képzelni, hogy a törvény azt a gyümölcsöző eredményt mutassa fel, a melyet tőle várunk. E törvényjavaslat intencziói oly természetűek, hogy a biztos siker megköveteli a leghatározottabban a társadalomnak közreműködését és éber figyelmét. A törvényjavaslatot általában természetesen a legnagyobb örömmel üdvözlöm, de mégis nem hallgathatom el azon megjegyzésemet, hogy volna a javaslat szakaszaMal szemben némi kifogásom is, mert azt tartom, hogy az ilyen nagyhorderejű és igazán fontos törvényjavaslatnál, a melynek czélja nemcsak a szocziális nagy bajokat orvosolni, hanem nagy állami érdekeket is megvédeni, mindenesetre a szigort határozottabban kellene kifejezni, (Élénk helyeslés.) de egyúttal nagy óvatosság is szükséges itt, mert utóvégre is nem állithatjuk magunkat oda, mint állam egyszerre, hogy most már minden külfölditől elzárjuk magunkat, mert az a mi kárunkra is válnék, mert a törvényjavaslat nemcsak egyoldalúan a bevándorlások ellen van tervezve. Hogyha nem járunk el óvatossággal, az is könnyen megtörténhetik, hogy hasznot hajtó szellemi és anyagi kapitálisok bevándorlásának az útját is elvágjuk a saját kárunkra, tehát mindenesetre nagyon óvatosaknak kell lennünk, de mégis azt tartom, hogy bizonyos esetekben a határozott szigor változhatlan alkalmazásának még határozottabban, még élesebben kellene kifejezésre jutni ezen törvényjavaslat szakaszaiban, már csak azért is, hogy azután a törvényjavaslat szakaszainak intézkedését csak egyoldalulag lehessen kimagyarázni és igy annak a végrehajtó hatóságnak az álláspontját is megkönnyitenénk. Erre felhozhatják talán többen a t. képviselőtársaim közül azt az ellenvetést, hogy a drákói szigor, a mint már ezt hallottam is, sértő volna az idegenekre nézve. Én erre egyszerűen csak azt a megjegyzést teszem, hogy a rendes, józan gondolkozású bevándorlókra nézve miért volna ez sértő? Hiszen alighanem épen Buzáth Ferencz t. képviselőtársam hozta fel, hogy belföldiekre nézve is vannak saját hazánkban törvények, a melyek sokszor igen előkelő uri embertől követelik, hogy erkölcsi bizonyítványt kell beadnia, és az az egyszerű falusi biró bizonyítja, hogy X. Y. előkelő uri ember büntetve nem volt, jól viselte magát, és azért ajánlja erre vagy erre. És az illetőnek soha eszébe nem jut, hogy ebben sértést lásson. Tovább megyek. A határszélen mindnyájan ki vagyunk téve a bejövetelnél vagy a távozásnál a vámhMatalnokok kutatásainak, pedig ezzel quasi fel van tételezve mindnyájunkról, hogy a táskában valamit csempészünk. Eszébe jutna valakinek ezért haragudni? A törvény törvény, és minél határozottabb, annál alkalmasabb. A szigor legyen mindig precziz, akkor aztán nem lehet vele visszaélni és alkalmazása elől nem lehet kitérni, és ily esetben a zaklatás is ki van zárva, de viszont a szemek behunyása is. Még egy dolog van, a mit nagyon szeretnék a törvényben megöiökitve látni. (Halljuk! Halljuk! a baloldalon.) Nagyon szeretném, ámbár szavazatomat ettől függővé nem teszem, ha kimondatnék a törvényben előirt különféle büntetési pénzekről, hogy ezekről egy speczális kimutatás terjesztessék évente a ház elé, és hogy az e törvényben megszabott büntetéspénzekből befolyó összegből csak a határrendőrség kiadásai fedeztessenek. Ezt azért szerettem volna ebben a törvényben megörökitve látni, hogy ezáltal minden évben, a mikor a specziális kimutatás a különböző kihágásokról be lenne terjesztve, nemcsak a törvényhozás, de a lapok utján maga a nagyközönség is tájékozást nyerne, és ebből az volna az üdvös eredmény, hogy a bevándorlókkal szemben nem lennénk minden tekintetben elfogultak, mint a hogy sok tekintetben elfogultak vagyunk. Szóval, t. ház, én a törvényjavaslatot általánosságban melegen üdvözlöm. Mondom, szerettem volna, ha egy-két szakasz még határozottabban és szigorúbban rendelkezik és az utóbb emiitett intézkedést szerettem volna kifejezve látnia törvényben, de azért a javaslatot igaz örömmelfogadom, első sorban azért, mindenesetre mert határozottan jó és üdvös gyümölcsöket várok tőle és örömmel fogadom a t. kormányéinök iránt táplált határtalan bizalmamból is és azért is, mert meg vagyok róla győződve, hogy ha a t. kormányelnök ur, mint belügyminiszter, a gyakorlati téren oly dolgokat talál, a melyek miatt valamely korrigálás szükséges, haladék nélkül elő fog állani a kellő módosítás követelésével, A törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául készséggel elfogadom. (Helyeslés a jobb- és a baloldalon) Endrey Gyula jegyző: Visontai Soma! Visontai Soma: T. ház! Minthogy a kérdéssel hosszasabban kívánok foglalkozni, tisztelettel kérem, hogy beszédemet holnap mondhassam el. Elnök : Minthogy már közel vagyunk háromnegyed kettőhöz, a t. ház méltóztatik az engedélyt megadni. A holnap d. e. 10 órakor tartandó ülés napirendjén lesz az indítvány- és interpellácziós-könyvek felolvasása, továbbá ugyanazon törvényjavaslatnak tárgyalása, a mely a mai napirendre volt kitűzve. Az ülést bezárom. (Az ülés végződik; d. u. 1 óra 45 perczkor.)