Képviselőházi napló, 1901. X. kötet • 1902. deczember 13–1903. január 21.
Ülésnapok - 1901-179
179. országos ülés 1903 január 9-én, pénteken. 209 Buzáth Ferencz: Emiitettem, hogy állításaim igazolására hMatalos adatokkal fogok szolgálni. (Halljuk! Halljuk! a néppárton.) Mindenekelőtt az igen t. földmMelésügyi miniszter urnak hegyvidéki akcziójáról szóló jelentésére utalok. (Halljuk! Halljak! a néppárton.) Ez azt mondja: »Örveodetesen jelenthetem, hogy igen sokakat sikerült az uzsorások karmai közül kiszabadítani. « Minthogy erre a kérdésre vonatkozólag ott semmi további megjegyzést nem olvastam, ebből a kijelentésbői talán az következik, hogy az uzsorát az igen t. földmMelésügyi miniszter ur is mintegy elfogadott és megengedett foglalkozási ágnak tekinti, a melylyel egyszerűen meg kell alkudni. (Ellenmondás jobbfelöl.) Mert hogyha nem annak tekintené ezt a t. földmMelésügyi miniszter ur, akkor ki kellett volna jelentésében emelnie azt is, hogy az uzsorának hMatalból való üldözésére mindent elkövet, mert az 1883 : XXV. t.-cz. 10. §-a szerint, hogyha egy vidék lakosságának elszegényedése az uzsorára vezetendő vissza, (Ugy van! a néppárton.) a közigazgatási bizottság előterjesztésére az igazságügyminiszter ur engedélyt^adhat annak üldözésére. (Mozgás a néppárton.) Évtizedek óta folytonosan beigazolást nyer az, hogy ezen bevándorlók a népnek százezreit uzsorájukkal teszik tönkre, (Ugy van! a néppárton.) de mit látunk? A mióta ez a törvény megalkottatott, egyetlen-egyszer történt meg, ezelőtt négy esztendővel, a rutén akczió kapcsán az, hogy Bereg megyéből az uzsorának hMatalból való üldözhetésére engedélyt adtak, a midőn azután a csendőrség fél esztendő alatt mintegy 737 uzsora-esetet jelentett be; ettől annyira megijedtek, hogy minden további akcziót abbanhagytak. (Felkiáltások a néppárton: Szegyen! Gyalázat!) Zboray Miklós: Éz a szabadelvüség! (Mozgás és zaj. Elnök csenget.) Buzáth Ferencz: Mármaros vármegyében, a hol az uzsora még nagyobb mértékben pusztít, soha sem kérték az uzsorának hMatalból való üldözését. így néz ki ez a hegyvidéki akczió és ebben állanak ennek eredményei, de tovább is megy ez, a hitelszövetkezeteknél azokat az embereket is alkalmazzák, a kik a népet tönkretették. Különben az is jellemző, hogy a fogyasztási szövetkezeteknél alkalmazásban levő rutén papok életbiztosításának járulékait a magyar jogrend nagyobb dicsőségére az állampénztár fizette és fizeti még ma is ép ugy, mint ezeknek a fogyasztási szövetkezeteknek bolthelyiségét. Rakovszky István: Jogállam! Buzáth Ferencz: Hát jogállam ez a mienk! Mit szóljak én arra a szabadelvű kormányzatra, a melyben nincsen elég erő és bátorság, ezekkel az elemekkel szembeszállni, sőt maga a védelem terére lép. T. ház! Egáa Ede első jelentésében, melyet a földmMelésügyi miniszter úrhoz intézett, csak egyes szemelvényeit fogom felolvasni, annak idején a következőleg nyilatkozott (Halljuk! Halljuk! olvassa): A közigazgaKÉPVH. NAPLÓ. 1901 — 1906. X. KÖTET. tási és állami tisztviselők megvesztegetése e- vidéken idáig oly mértékben űzetett, hogy még rövid idővel ezelőtt is ritkaság számba ment, ha egy paraszt a kereskedővel szemben igazságot nyerhetett. Megvesztegettek ők mindenkit, a ki pedig hozzáférhetetlennek bizonyult, azt fenyegetések, sőt egyenes támadás által, mely a gyilkolástól sem retten vissza, sakkban tartják. Az alsővereczkei járásbiró emiitette nekem, hogy a község határán kMül máskép, mint töltött puskával, nem járhat. A főszolgabírót már két izben halállal fenyegették — ezt megtették, közbevetőleg jegyzem meg, velem is — sőt itt megjegyzi, hogy ilynemű erőszakos eljárás miatt, melyért a lelketlen uzsorások majdnem mindig büntetlenül maradtak, retteg a nép. Rablás és kifosztott áldozatok felakasztása nem ritka dolog; a túlnyomó legtöbb esetben bebizonyul, hogy a tettes ezen bevándoroltak osztályához tartozik. Százezrekre megy a kereskedők osztályából gyújtogatás, verekedés, s emberölés miatt perbe fogottak száma. A kassai csendőrtestület főparancsnoka előttem odanyilatkozott, hogy egész kerületében a közbiztonság majdnem kizárólag csak a bevándorlók vad természete folytán kedvezőtlen, Ezen erőszakos, törvényt nem ismerő, rendet bontó eljárása által elérte ezen beözönlő kalmár nép, hogy ők ma korlátlan urai a helyzetnek . . . Rakovszky István: Az akasztófa hol van! (Mozgás jobhfelöl.) Buzáth Ferencz: Ugyancsak Egán Ede egy évre rá Munkácson tartotta azt az emlékezetes beszédet, a mely annak idején oly nagy feltűnést keltett, a melyben az egyes tárczákra vonatkozólag teszi meg a maga kijelentéseit. Az igazságügyi tárczára vonatkozólag tesz itt egy kijelentést az igazságot érdeklő ügyben, a melyet leszek bátor felolvasni. (Halljuk! Halljuk! olvassa): »Az igazságügy terén az egész hegyvidéken uralkodó viszonyokat olyképen kísérlettem meg egy magasrangu igazságügyi tekintély előtt, kMel minap a Curia nagy előcsarnokában találkoztam, lefesteni, hogy, oda mutatva az impozáns csarnok gyönyörű mennyezetének freskóira, ugy szóltam: » Kegyelmes uram! Mint a kinek kötelessége az egész országot ismerni, mindenesetre tudni fogja, hogy ez a Justiczia odafennt, ki bekötött szemmel egész Magyarországra kihatólag tartja kezében az igazság mérlegét, a kárpátmenti hegyvidékre nézve, legalább a mi annak északkeleti részét illeti, hiába tartja, mert ott nincs igazság, nem is lesz igazság, nem is lehet igazság, (Zaj. Halljuk! Halljuk !) mert ott a hamis eskü uralkodik és lehetetlenné tesz minden igazságszolgáltatást.« (Ugy van ! Ugy van! Hosszantartó éljenzés és taps!) A hol én minden akármilyen igazságtalan és valótlan ügy bebizonyítására kapok 50—50 krért nem egy, de egy fél óra alatt 100 tanút, 27
