Képviselőházi napló, 1901. X. kötet • 1902. deczember 13–1903. január 21.

Ülésnapok - 1901-179

210 119. országos ülés 1903 január 9-én, pénteken. ki kész tanúságának bebizonyítására esküt letenni, a hol pl. Beregben csak az egy Bilke, Máramarosban csak az egy Szaploncza községek neveit említve, a lakosság nagy részénél a hamis eskü letevése rendszeres kenyérkereset, mely megyékben taksája van a gyujtogatásnak a szerint, a mint szalma-, zsindely- vagy cserépfedeles házat kell felgyújtani, a hol az útonállás, a rablás és gyilkolás az ezen megtiszteltetésre kiszemelt egyének testalkatához, korához és erősségéhez képest külön progresszív dijazás alá kerül; a hol nemcsak az ellentanu retteg a vádlott bosszújától, ha ellene vallani merne, de bol a gyújtogatás és gyilkolás veszélye még a birót is nyíltan fenyegeti, a hol egész nagy vidékeken nincsen senki, a ki emlékeznék, hogy sok száz peres eset közt volna csak egyetlen egy is, melyben a szegény paraszt más hitű ellenfelével szemben igazságot nyert volna, ott nehéz, sőt talán lehetetlen a mi nyugati szellemmel szaturált modern törvényeinkkel igazságot szolgáltatni, melyek ha talán helyesek is az ország nagy részére nézve, de ezen vidékre nézve határozottan végzetesek és tarthatatlanok. Az igazságszolgáltatásnak legnagyobb rákfenéje működésem területén a hamis eskü! Itt segíteni csak két módon lehet. Vagy azt kell mondani, hogy te, ki eddig könnyű szívvel és nevetve szoktad a hamis esküt letenni, miután van benned egy mély vallásos érzés, melynek őszintesége előtt meghajolok, esküdj meg ugy, hogy légy te is lekötve ezen eskü szentsége által ugy, mint polgártársad mpg van kötve. Esküdjék ki-ki a saját istenére. (Éljenzés és meg nem szüno tapsvihar.) Tehát vagy vissza kell állítani a rituális esküt, vagy ha jogtudósaink azt mondják, hogy az lehetetlen, mert ellenkezik e század modern szellemével, az eseiben nem marad egyéb hátra, mint hogy azon megyékben, a hol ez az undorító rákfene demoralizálja közéletünket és porba tiporja az igazságot, de szégyenpirt is hajt minden nemesen és ideálisan gondolkozó biró arczába, ott, mondom, nem marad egyéb hátra, mint hogy ily vidéken az eskü bizonyító ereje eltöröltessék, külön kMételes intézkedéseket kell több irányban tenni.« (Mozgás jobbfelöl.) Azt mondja továbbá a többek közt: »De a mi a zsidókat illeti, bármennyit is köszönünk nekik, ők bennünket tönkre fognak tenni, ha három dolog meg nem történik.« Itt felemiit egy pár dolgot. A másodikban ez áll: »A második, a minek meg kell történnie, az, hogy ezen határvidéken, hová ez utóbbi évtizedekben minden ellenőrzés nélkül betódult a teljesen vagyontalan és minden lelkiismeret nélküli zsidó proletárság óriási tömege, ott bár csak utólagosan is, ezen jövevényeket egy kicsit meg kell rostálni.« Azután azt mondja: »Ezért kikerülhetetlenül szükségesnek tartok rendkívüli államrendőrségi intézkedéseket, melyek az egész északkeleti határvidékre állandóan kiterjeszkedjenek. (Halljuk! Halljuk!) Bereg megye alispánja 1900. Julius hóban, tehát nem is olyan régen, a következőleg nyilatkozott : (Halljuk! Halljuk! a néppárt padjain.) »E helyen megemlítem, hogy Egán Ede miniszteri megbízott nagy föltűnést keltett munkácsi beszédében a hegyvidéki viszonyokat és a bevándorlás üzelmeit minden túlzás nélkül ismertette«. Ezt mondja Bereg megye alispánja a belügyminiszterhez intézett felterjesztésében. Ezen alkalommal ő még egyebet is mond : (Halljuk! Halljuk! a néppárt padjain.) ^Alázatos véleményem szerint — mondja — nem elég a további bevándorlásnak gátat vetni, feltétlenül szükségesnek mutatkozik ezenkívül, hogy a fentebb érintett törvényhatósági szabályrendeletek életbe léptetése óta bevándorolt, de honosságot nem nyert külföldiek túlnyomó része eltávolíttassák, a benmaradóknak erkölcsileg és gazdaságilag káros üzelmei pedig a lehetőségig korlátoztassanak. Ezen a határSzéll vármegyékben könnyűnek épen nem mondható feladatok teljesítésére azonban a sok esetben írásbeli teendőkkel túlhalmozott, sok gyenge munkaerővel rendelkező, sőt nem is mindenütt megbízható magyar közigazgatás ez idő szerint nem képes«. Ezt maga az alispán mondja. »A hitközségi alkalmazottakat (Halljuk! Halljuk! a néppárt padjain.) valamint a nagyszámmal létező héber hitoktató zugtanitók, nevelők a ruthén járásokban csaknem kizárólag szintén külföldiek, kik egypár évi működés után magukat már megtelepedettnek tekintik s tényleg itt is maradnak«. Ezek az asszimiláczió legfőbb akadályai, kik az ország határain belül is galliczinánusokat nevelnek. A bevándorlottak főfoglalkozása gyakran hihetetlen csekély tőkével a tudatlan és gyámoltalan népet károsító és kizsákmányoló különböző üzérkedés, a vásári és napi forgalom közvetítése, mely sok helyen annyira nagy, hogy valamit vásárolni vagy eladni, nagyobb számú munkásokat vagy fuvarosokat kapni náluk nélkül lehetetlen. Hazai és osztrák házalási engedélyekkel ellátott egyének minden házba betolakodnak, értékcsökkent áruikat gyakran hitelbe nyomtatott kötvényekre árusítják, melyek alapján vagy ők maguk, vagy megbízóik a jóhiszemű vásárlók nyakába nem ritkán külföldi bíróságok előtt költséges pert akasztanak. A bevándorolt zsidóság leghatalmasabb fegyvere kétségkívül a pálinka. A korcsmák száma aránytalanul nagy. (Mozgás a baloldalon.) Azokban köttetnek az uzsorás kölcsönügyletek, adásvételek, a nép oda hordja keresetének legnagyobb részét. De ezenkívül igen nagy számmal léteznek a galicziai szeszcsempészetet nagy mértékben előmozdító zugkorcsmák, titkos pálinkamérések. A zugkorcsmák kiirtása a legnehezebb feladatok egyike;