Képviselőházi napló, 1901. X. kötet • 1902. deczember 13–1903. január 21.

Ülésnapok - 1901-179

208 179. országos ülés 1903 január 9-én, pénteken. szerezni csak törvényesen, de nálunk törvény­telenül is szereznek jogokat, a melyek abból ál­lanak, hogy a bevándorlók becsempészték ma­gukat a községekbe a nélkül, hogy erre enge­délyt nyertek volna, magyar honpolgári jogokat gyakorolnak, a választásoknál a szabadelvű párt zászlóvMői, (Meni: tetszés a középen.) tehát hang­súlyozom, törvényesen szerzett jogaik épségben tartása mellett a jövőre szintén ezen törvény rendelkezései alá essenek. Szüllő Géza: Van olyan község, a hol min­den választó zsidó, csak a plébános katko­likus! Buzáth Ferencz: Már most áttérek beszé­dem másik részére, (Halljuk! Halljuk !) a mely­lyel be kívánok világitani a bevándorlás rejtett homályába, (Halljuk! Halljuk!) hogy abból az­után meg lehessen állapítani, mennyiben lesz hMatva ez a törvényjavaslat a bevándorlás által hozott bajokat orvosolni. Tudvalevő dolog, hogy az utolsó néhány évtized alatt, különösen pedig az ujabb időben Oroszországban a zsidóságot nem fogadják va­lami barátságosan, sőt üldözésnek van ott kitéve és különösen az alsóbbrendüeket az ország elha­gyására kényszeritik. Epén igy van ez legújab­ban Romániában is, a hol az ipartörvény meg­alkotása által különösen a zsidóság azon részé­nek megélhetését tették lehetetlenné, a mely a tisztességtelen versenyben kereste anyagi boldogu­lását. Mégis Ausztriának galicziai része szolgál­tatja a bevándorlók legnagyobb részét nálunk, daczára annak, hogy ott a megélhetésnek kedve­zőbb és alkalmasabb talaja van. De bejönnek azért, mert sehol olyan szabadon nem mozoghatnak, mint nálunk Magyarországon. (Zaj a néppárt padjain.) Hogy ez a bevándorlás milyen méretű, erre nézve azt mondja az igen t. előadó ur és maga a jelentés is, hogy arról nem lehet szá­mot adni, azt nem tudjuk. (Egy hang a nép­párton: Majd megmondjuk!) Pedig a közigaz­gatás, általában pedig a hMatalok nálunk sta­tisztikai adatok készítésére vannak berendezve, mert lehet mondani, hogy a hMatalnoki karnak legtöbb idejét a statisztika készítése foglalja el. Ezt nem lehet vitatni és eltagadni. Már most, t. ház, még ki se csépeltünk és a t. földmMelésügyi miniszter ur már pontosan meg tudta mondani: hány métermázsa búza ter­mett az országban. Az igen t. földmMelésügyi miniszter ur meg tudja mondani a statisztikai kimutatások alapján, hány tyúk és kakas van az országban; arról azonban, hogy hány csirke­fogó jött be, arról nem tudnak számot adni. (Elénk helyeslés a néppárt padjain.) Hát mondja és vitassa ezután valaki, hogy nem-e észszerűen kormányozzák ezt a szerencsétlen országot, t. ház. Ezek a bevándorlók itt szabadon mozoghatván, olyan káros és veszélyes közgazdasági tevékeny­séget fejtenek ki, hogy annak nyomában a tár­sadalmi, erkölcsi és anyagi bajoknak egész soro­zata támad. (Igaz! ügy van! a néppárt padjain.) Egyes helyeken olyan veszélyesen űzik ebbeli működésüket, hogy valósággal statáriális állapo­tokat teremtettek, s daczára annak, hogy ezek a külföldiek csaknem kMétel nélkül rászolgáltak arra, hogy az ország területéről elszállítsák, soha semmiféle bántalom nem érte őket. Ily körülmények között ne csodálkozzunk azon, hogy ha immár maga az állam tekintélye szenved csorbát, mert a szegény megtámadott nép nél­külözni kénytelen a törvény oltalmát és védel­mét. Mikor aztán ezek a bevándorlók az ország népét anyagilag, erkölcsileg és szellemileg tönkre­tették, mikor a szegény népet az országból való menekülésre kényszeritették, s azoknak helyét elfoglalta egy elem, melyet nem a magyar nem­zet iránti szeretet s nem az hoz ide, hogy a magyar nemzetnek hasznos polgárai, hanem, hogy hasznot húzó polgárai legyenek, (Elénk tetszés és helyeslés a néppéirton.) akkor aztán öntudatra ébred a szabadelvű kormányzat is és a hegyvidéki nép segélyére siet. Igen, de akkor, a midőn már annak a népnek többé veszteni valója nincs. Az állam kormányzata kiterjeszti reá gon­dos atyai kezét, (Mozgás és derültség a nép­párton.) de nem azon kezdi működését, hogy kiirtsa a gazokat, hanem azokkal megalkuszik, mert ez az akczió a »felebaráti szeretet« jegyé­ben született; hát hadd érezze annak áldásos jótéteményeit nemcsak a kifosztott, hanem maga a kifosztó is. (ügy van! a, néppárton.) Hogy ez azután miképen történik, és hogy ennek az akcziónak micsoda eredménye van, (Halljuk! Halljuk! a baloldalon.) azt számos példával tudnám bebizonyítani . . . (Mozgás a szélsőbal­oldalon. Halljuk! Hűljük! a néppárton.) Zmeskál Zoitán: Hallgass már Pichler! (Mozgás.) Pichler Győző: Egyebet sem teszek, mint itt ülök és hallgatok! (Derültség.) Buzáth Ferencz: . . . azonban, t. ház, ettől most el akarok tekinteni és állításaim igazolá­sára kizárólag hMatalos adatokat akarok hasz­nálni, (Halljuk! Halljuk! a néppárton.) és pedig azon egyszerű oknál fogva, hogy nem akarok sem jobb, sem rosszabb lenni másoknál, és mert nem akarom, hogy a kérdés elől kitérhessenek azzal az ürügygye], mintha azt a pártot, a mely­hez tartozni szerencsém van, a zsidóság elleni gyűlölet vezetné, (ügy van! a néppárton.) Mert mi nem gyűlölködünk; mi a felebaráti szeretet alapján állunk, (Ugy van! a néppárton.) és mindenkit faj-, vallás- és osztálykülönbség nélkül egyenlő elbánásban akarunk részesíteni. (Ugy van! a néppáHon.) Ebből azonban nem követ­kezik és nem is következhetik az, hogy mi min­denféle sérelmes dolgokat elhallgassunk, csak azért, mert az esetleg a hazai zsidóság érzékeny­ségét is érinthetné. Rakovszky István : Helyes ! Helyes! (Mozgás a bal- és a szélsőbáloldalon.) Vészi József: Nem vagyunk érzékenyek!.

Next

/
Oldalképek
Tartalom