Képviselőházi napló, 1901. X. kötet • 1902. deczember 13–1903. január 21.

Ülésnapok - 1901-179

179. országos ülés 1903 január 9-én, pénteken. 207 Zmeskál Zoltán: És megvesztegethetősége! (Zaj.) A trencsénieket tessék venni! Buzáth Ferencz: ...Legújabban pedig a közigazgatás egyszerűsítése folytán ráruházott nagy munkahalinaz következtében egyáltalában nem ér rá, hogy az ilyen bejelentésekről személyesen meggyőződjék. Tehát az eljáró körjegyző is az adatokat jövőre is csak a községi elöljáróságok kezéből fogja venni, a melyek pedig a törvényjavaslat indokolása szerint is erre megbízhatatlanoknak és hasznavehetetleneknek bizonyultak, (Igaz! Ugy van! a néppárton.) De. t. képviselőház, a főszolgabírók, a kik ezen hatóságot képviselni fogják, eddig is be kellett, hogy tekintsenek az adminisztráczióba, és ha mulasztásokat tapasztaltak, reperálniok kellett volna; hogy azonban ezt nem tették, és hogy az ellenőrzést nem gyakorolták, azt az eddigi ^szomorú eredmények bizonyítják legjobban. És hogy ezek a főszolgabirák milyen könnyelműen jártak el e tekintetben és hogy mennyire hMen teljesítették a reájuk ruházott kötelességet, arra nézve csak egypár fontos körülményre leszek bátor a t. ház becses figyelmét felhívni. (Haltjuk! Haltjuk!) Az 1883: XXV. törvényczikk 2. §-a szerint az illető hatóságoknak jogukban áll azt a külföldit, a ki uzsorát követ el, az országból kiutasítani. Ez az egyik. Az 1878 : V. törvényczikk 64. §-a pedig ezt mondja (olvassa): »Kü)földiek, bűntett miatt a törvény különös részében meghatározott büntetésen felül az országból való kiutasításra is ítélhetők és a visszatéréstől is örökre, vagy határozott időre eltilthatok.« És itt van végül harmadszor, t. képviselőház, az 1885. évi 9389. számú tolonezszabályzat, a mely egyenesen feljogosítja a hatóságokat a közbiztonságra veszélyes egyének eltávolítására. (Helyeslés a néppárton.) Hát, t. képviselőház, bár ezren és ezren rászolgáltak arra, hogy ezen okok miatt külföldieket az országból kitolonczolni lehetett volna, mégis alig lett valaki eltávolítva. Az ország közállajxitairól szóló jelentésben kerestem, hogy hány ilyen külföldi lett a törvény értelmében kitolonczolva. Mondhatom, hogy erre nézve igen kevés adatot találtam, kMéve a fővárosi tolonczhatóságnál, a mely e tekintetben igen dicséretre méltó munkát végzett. Ezenkívül, t. képviselőház, nem találtam az egész ország tolonezhatóságainak ilynemű tevékenységére, a melyből számot tudnék adni, statisztikai adatok alapján, hogy külföldiek egyáltalában ez okból kitolonczoltattak volna. (Igaz! Ugy van! a néppárton.) És most, t. képviselőház, jövőre is ezekre a tolonezhatóságokra lesz ennek az egész törvénynek a végrehajtása bízva, a kik pedig eddig is mulasztásaikkal tüntették ki magukat. Ilyen körülmények között, t. képviselőház, szerencsétlen gondolatnak nevezem ennek a törvénynek a megalkotását; (Igaz! Ugy van! a néppárton.) mert kimondom egészen nyíltan és határozottan, hogy a mai közigazgatást ily fel| adatok teljesítésére képtelennek tartom. A mai ! közigazgatást a hatalom és tekintély elvére alapított kormányzat teljesen átalakította a maga vak eszközévé, és kortesszolgálatok teljesítésére késztette, (Igaz! ügy van! a néppárton.) s épen ezért nem akarom kijelentésemet általánosítani, de sajnos, hogy a közigazgatásnál nagymértékű korrupczióval találkozunk. Ilyen körülmények között, t. ház, abban a felfogásban vagyok, hogy ennek a törvényjavaslatnak, bármily üdvös intézkedést tartalmaz is, végrehajtásán meg fog dőlni minden jó intézkedés, a mely ebben a törvényjavaslatban még talán található, a melyet azonban én megtalálni képes nem vagyok. Mégis szüksége?, hogy addig is. a míg a közigazgatás reformálható lesz, megalkudjunk a tényleges állapotokkal. Talán kormányzati intézkedésekkel lehetne némileg segíteni a helyzeten olykép, bogy azokban a vármegyékben, a melyeket a bevándorlás leginkább sújt, a szolgabiróságok és a körjegyzőségek számát szaporitanók, hogy a járások és a körök mentül kisebbek legyenek és hogy az eljáró hatóságnak mentül több ideje legyen a községek ellenőrzésére és a bevándorlók szemmel tartására. Az előadó ur is felemiitette, de az indokolásban is benne van, hogy a határSzéll rendőrség fogja ezeknek a munkáknak egy részét végezni. Ebben a felfogásban én nem osztozom, mert a bevándorlók legnagyobb részét Ausztria szolgáltatja, Ausztriának pedig velünk közös forgalmi területe van, a szabad mozgás elé pedig akadályokat gördíteni nem lehet, ugy, hogy az Ausztriából és az Oroszországból bejövő bevándorlóknak módjukban lesz a községekben elszéledni. Látni való, hogy mégis az eljáró főszolgabíróra fog hárulni a munka legnagyobb része, a mely pedig állandóan figyelmet és gondozást igényel. De a járások szaporítását szükségessé teszi még az a körülmény is, hogy különösen a bevándorlók által ellepett területen nagy mértékben találkozunk különböző bűnesetekkel, már pedig az uj bűnvádi perrendtartás szerint a nyomozási eljárás rendszerint a főszolgabírókra hárul, a kik ezt a fontos feladatot teljesíteni nem is képesek és igy azután ezeknek a bevándorlóknak a késedelem folytán mód és alkalom nyílik arra, hogy mindenféle akadályokat gördítsenek a vizsgálat elé és annak eredményét azután meghiúsítsák. Igen nagy hibája a törvényjavaslatnak az, hogy nem intézkedik azon külföldiekre nézve, a kik, mondjuk, ezen törvény életbeléptetése előtt jöttek be az országba, azonban a jelenleg érvényben lévő törvény rendelkezéseinek nem tettek eleget, (Ugy van! a középen.) Erre vonatkozólag szükségesnek tartanám, ha kimondatnék a törvényben, hogy azok, a kik ezen törvény életbeléptetése előtt jöttek be az országba, törvényesen szerzett jogaiknak épségben tartása mellett, a »törvényesen« szót azért vagyok kénytelen kiemelni, hiszen jogokat nem is lehetne