Képviselőházi napló, 1901. X. kötet • 1902. deczember 13–1903. január 21.

Ülésnapok - 1901-179

179. országos ülés 1903 január 9-én, pénteken. 203 tartózkodhassak, hogy azok figyelemmel kisértessenek és szükség esetén eltávolíthatók legyenek, még mielőtt az államnak kárára válhatnának. Büntető szankezió terhe alatt szigorúan elrendeli a külföldiek nyilvántartásának vezetését és ezen rendelkezés által elejét akarja venni annak az abnormis állapotnak, a mely ma is jelentkezik, hogy t. i, az ország területén tartózkodó külföldieknek számáról halvány fogalmunk sincs. A törvényjavaslat 10. §-a elrendeli, hogy azon külföldiek, kik az állam érdekének bármily tekintetében hátrányára válhatnak, vagy a kiknek itt tartózkodása egyáltalában aggályos az ország érdekeire nézve, az ország területéről kiutassittassanak. Kimondja a törvényjavaslat azt a nevezetes elvet, hogy lakhatási engedély nélkül település, valamint a községi kötelékbe való felvétel nem engedélyezhető és ezáltal útját vágja annak, hogy külföldiek dugáru gyanánt jussanak be a nemzet testébe és itt az állampolgároknak jogait élvezzék. (Halljuk! Mailpúd) Ezek azok az általános szempontok, a melyeket a t. ház becses figyelmébe óhajtottam ajánlani. És most méltóztassék megengedni, hogy csupán még néhány pillanatra (Halljuk! Halljuk!) vehessem igénybe a t. ház becses türelmét, Ezt az előttünk fekvő törvényjavaslatot a közvélemény, a sajtó igen ellentétes irányban bírálta meg, Voltak olyanok, a kik ezen javaslatot túlenyhének, voltak ismét olyanok, a kik tulszigorunak tartották. Es a véleményeknek, a nézeteknek ezen nagy ellentétessége engem még jobban megszilárdít abban a meggyőződésemben, hogy ez a törvényjavaslat a kérdésnek megoldásánál igenis megtalálta a középutat. (TJgy van! TJgy van! jobbfelöl.) Azokkal szemben, akik a törvényjavaslatot talán enyhének találják, a védelem igen könnyű. A ki ezen törvényjavaslatot és annak intézkedéseit figyelemmel átolvassa, az bizonyára nem panaszkodhatik arról, hogy ez a törvényjavaslat az erélyes intézkedésekben szűkölködik. A mi a másik panaszt illeti, hogy t. i. talán túlerős, vagy erőszakos, vagy hogy esetleg rendőri államot teremt, tagadhatatlan, hogy ennek a törvényjavaslatnak vannak egyes szigorú intézkedései, de a mikor látjuk azt, hogy a külföldi államok, nemcsak az európai, de az Északamerikai Egyesült-Államok, sőt még az ausztráliai gyarmatok is milyen szigorral kezelik a bevándorlás kérdését; mikor látjuk, hogy egyes szomszédos államok, és pedig talán bizonyos tendencziával, direkt és indirekt törvényhozási intézkedésekkel igyekeznek a nekik terhükre váló elemeket a maguk területéről kiszorítani, akkor t. ház, úgy érzem, hogy egy magát igen könynyen megboszulható könnyelműséget, hogy ne mondjam, nemzeti bűnt követnénk el, ha kapuinkat továbbra is a régi hagyományos vendégszeretettel nyitva hagynék olyan elemek részére, akik más államoknak akár közbiztonsági, akár közgazdasági, akár bárminő szempontból csak terhére, hátrányára váltak. (TJgy vau! TJgy van! Elénk helyeslés.) Tagadhatatlan, hogy az előttünk fekvő törvényjavaslat igen nagy diszkreczionális jogkört biztosit az állami kormányzat részére. De ha mi a bevándorlás kérdését meg akarjuk oldani, és ezt akarnunk kell, mert ez már el nem odázható, akkor, t. ház, az államkormányzatnak meg kell adnunk az eszközöket intézményekben és szervezetben a törvény hatályossá tételére; és ez a kérdés másként, mint policziális utón, másként, mint bizonyos diszkreczionális jogkörrel meg nem oldható. (TJgy van! TJgy van! jobbfelöl.) Ha mi azt a külföldit, a ki az állam vagy a társadalom rendjét bármi szempontból megzavarni akarja, a ki az állampolgároknak közbiztonságát, esetleg exisztencziáját veszélyezteti, ha egy oly egyént, a ki hazaellenes izgatásokat űz és hékés hajlékunkat lángra akarja fejünk felett lobbantani, a törvény védbástyájával akarjuk körülsánczolni, ez doktriner szempontból lehet helyes, megnyugtató; de mikor az állam érdeke forog koczkán, akkor le kell a doktriner szempontokról mondanunk, le kell az elvek vesszőparipájáról szállnunk, és tennünk kell azt, a mit az állam jól felfogott érdeke parancsol. (TJgy van! TJgy van! Elénk helyeslés.) Ha megadjuk az államkormányzatnak az eszközöket a végrehajtásra, akkor megkövetelhetjük az eredményeket is; de eszközök hiányában vagy féleszközökkel eredményeket egyáltalában nem kívánhatunk. A törvényhozásnak, a kormányzatnak, a közvéleménynek lesz alkalma ezen törvényt végrehajtásában figyelemmel kisérni és ha valami túlhajtás és visszaélés van, azokat lenyesi; de attól való félelemben, hogy a törvényjavaslattal esetleg visszaélés történhetik, megtagadni a védekezés eszközeit, vagy csak feleszközöket adni, annyi lenne, mint a végrehajtás eredményét koczkáztatni. (Helyeslés.) És ha a törvényjavaslatnak, már mint törvénynek végrehajtását tekintem, csupán csak egy körülmény alkalmas bennem bizonyos aggályokat ébreszteni. E körülmény az, hogy ez a törvényjavaslat ismét a teendőknek igen nagy sokaságát zúdítja különben is agyonterhelt ^közigazgatásunk vállaira. ( TJgy van! TJgy van !) És ezen aggályaimat némileg csupán az a két szempont van hMatva eloszlatni, hogy mig egyrészt az ország legexponáltabb helyein, Románia felől és az északi és északkeleti vármegyékben, ennek a törvényjavaslatnak mint törvénynek végrehajtása a felállítandó határrendőrségi szervezet hatáskörébe fog beosztatni, másrészt a helyzet objektív megbirálásából eredő megdönthetetlen meggyőződésem az, hogy nincs, nem lehet messze — ezt a miniszterelnök ur egyénisége is garantirozza, — (Zaj a bal- és a szélsőbaloldalon.) a köz26*