Képviselőházi napló, 1901. X. kötet • 1902. deczember 13–1903. január 21.

Ülésnapok - 1901-175

144 175. országos ülés 1902 deczember 19-én, pénteken. Yasutak szükségleteit magyar czikkekkel fedez­zék. (Élénk helyeslés.) Évről-évre szólnak a ki­mutatások erről, ugy, hogy most már 90 per­czentje a szükségleteknek magyar forrásból szereztetik be. (Tetszés.) Épen ezen a nyomon tovább haladva tettem meg a szükséges intéz­kedéseket arra nézve, hogy a törvényhatóságok­nál a közszükségletek hasonló módon fedez­tessenek. Csak mellékesen legyen szabad megjegyez­nem, — a mennyiben Major Ferencz t. képviselő­társam az ipartörvényre vonatkozólag nyilatko­zott — hogy az ipartörvény módosítása (Halljuk ! Hulljuk!) mindenesetre rövid idő múlva kell, hogy napirendre kerüljön. Ne méltóztassék tőlem követelni, hogy azt mondjam, hogy a lehető legrövidebb idő alatt. Többször nyilat­koztam már arra nézve, hogy mily sorrendben kívánok törvényhozási feladatokkal a t. ház elé járulni. Első sorba helyeztem a viczinális vasúti törvényt, azután a betegsegélyző-pénztárak ügyét, majd a balesetek ellen való biztosítást. Ez az a három ügy, a mMel közelebb akarok a t. ház elé jönni, de, a míg ezek elkészülnek, kell, hogy bizonyos közvélemény képződjék körülöttük. (Helyeslés.) Hasonlóképen, ha az ipartörvénynyel készen leszek, nem akarok vele közvetlenül a ház elé jönni, hanem szintén a közvélemény elé akarom bocsátani, mert, azt hiszem, hogy ilyen nagy horderejű kérdésnél nem volna helyes elhirtelenkedve határozni. (Helyeslés.) Ezeket voltam bátor megjegyezni a kérvényekkel kap­csolatosan mondottakra. A mi még t. barátomnak, Kossuth Ferenci­nek a kívánságát illeti, hogy a vasipar most már az állam kezéből a magánosok kezébe adassék át, ez egy gondolat, melylyel már hosszabb idő óta foglalkozunk, de azt hiszem, hogy a mai nehéz gazdasági viszonyok nem volnának alkal­masak arra, hogy e tekintetben változást le­hetne létesíteni, mert ahhoz nagy tőkeerőit szükségesek: de mint eszmét, melylyel foglalkozni kel], köszönettel vettem. Ezeket voltam bátor felhozni az előadottakra. Széll Kálmán miniszterelnök: ]S T ekem az ellen kifogásom nincs, a mit ezelőtt hallottam, — nem tudom, melyik képviselő ur mondta — hogy a kér­vény a belügyminiszternek is kiadassák. A tör­vényhatóságokkal szemben én is hasonlókép já­rok el. (Helyeslés.) Elnök: T. ház! Következik a határozat­hozatal. Papp Elek képviselő urnak indítványa ben foglaltatván Molnár János képviselő ur indítványában, azt hiszem, nem kívánja indít­ványát külön szavazásra feltenni. (Helyeslés.) Molnár János képviselő ur indítványának kérem a felolvasását. Rátkay László jegyző (olvassa az indít­ványt), Elnök: Azt hiszem, helyes lesz a kérdésnek ekkép való feltétele: elfogadja-e a ház Szilágy megye közönsége a hazai ipar tárgyában való feliratának a kérvényi bizottság által javasolt elintézését, egyszersmind pótolván azt a belügy­miniszternek abbeli javaslatával, hogy ez a kér­vén} r a belügyminiszternek is kiadassák, szem­ben Molnár János képviselő ur indítványával. (Zaj és ellenmondás halfelol.) Láng Lajos kereskedelemügyi miniszter: Ké­rem, tévedés van, a képviselő ur ajánlotta, hogy necsak a kereskedelemügyi miniszternek, hanem a belügyminiszternek is adassék ki. Elnök: Bocsánatot kérek, tévedés van, mert a Molnár János indítványa nemcsak azt mondja, hogy a belügyminiszternek adassék ki, hanem utasítást is foglal magában, Ha egyszerűen csak az volna Molnár János képviselő ur inditványa, hogy kiadatik a miniszterelnöknek mint belügy­miniszternek is, akkor ez a két indítvány egyenlő volna, de az indítványban egyúttal az is van, hogy utasíttassák a kormány, hogy minden szükségletét tisztán és kizárólag magyar gyáro­soktól szerezze be. Holló Lajos: A kérdés feltevéséhez vagyok bátor hozzászólani. A miniszterelnök ur indít­ványát azért sem teheti fel az elnök ur szava­zásra, mert írásban nem adta be az indítványt. De az lehet, hogy Molnár János indítványát két részre oszszuk és első sorban szavazzunk arra, a mely azt mondja, hogy a belügyminisz­ternek adassék ki, azután arra, a mely utasítást tartalmaz. Elnök: Hozzájárul a t. ház, hogy a Molnár János képviselő ur indítványa két részre osz­tassák, és pedig azon rész, melyhez hozzájárult a belügyminiszter ur is, hogy a kérvény ne csak a kereskedelemügyi miniszternek, hanem egyúttal a belügyminiszternek is kiadassák, külön bocsát­tassák szavazás alá, s akkor ez csak a kérvényi bizottság javaslatának pótlásával jár, másodszor az utasítás felett szavazzunk ? Hozzájárul a ház ? (Helyeslés.) Ennélfogva kérdem: elfogadja-e a ház a kérvényi bizottság javaslatát azon pótlással, hogy a kérvény egyúttal a belügyminiszternek is kiadassák ? A kik elfogadják, méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) Elfogadtatik. Ennek következtében azt hiszem, hogy most Molnár János képviselő ur indítványának azon részét bocsáthatom szavazásra, vájjon elfogadja-e a ház, hogy az indítványban foglalt utasítás is megadassák? A kik elfogadják, méltóztassanak felállani. (Megtörténik. Zaj balról.) Molnár János: Vissza akarom vonni. Elnök: A kérvény a kereskedelem- és bel­ügyminiszter urnak adatik ki. Dedovics György jegyző (olvassa): Szepes, Tolna, Háromszék, Szatmár, Gömörkishont, Szi­lágy, Vas, Hajdú, Esztergom, Bars, Krassó­Szörény és Bereg vármegye kérvényei az 188& évi LXM. törvényczikk adó végrehajtási 54.—56, §-ainak enyhítése iránt. Daróczy Aladár előadó: Ezen kérvények, melyekhez a Barabás Béla t. képviselőtársam

Next

/
Oldalképek
Tartalom