Képviselőházi napló, 1901. X. kötet • 1902. deczember 13–1903. január 21.

Ülésnapok - 1901-175

175. országos ülés 1902 deczember 19-én, pénteken. 143 ben az országban már fellépett, nemcsak indokolttá teszi, hanem feltétlenül előtérbe tolja azt, hogy a társadalmi tevékenység a legnagyobb fokban vegye kezébe az iparpártolást és hogy azon iparpártolásban mint elsők az egyesületek vigyék a főszerepet; mert valamint a párbajt soha sem fogjuk kiküszöbölni, hacsak az egyes körök, a melyek határozottan a társadalomnak ezen a téren irányitói, nem fognak ezen irányban láthatóan közbelépni, ugy az iparpártolás és a magyar iparnak a fejlesztése társadalmi utón csak ugy fog eredményre vezetni, ha az összes egyesületek magyar szellemtől és magyar jellegtől duzzadva összeállanak és az iparpártolást egyik főfeladatuknak tekintik. Mert a miként beszédemet megkezdtem, attól függ Magyarország jövő sorsa és nagysága, hogyan vagyunk képesek az ipart Magyarországon felvirágoztatni. Épen ezért legmelegebben ajánlom a benyújtott kérvényt és Molnár János képviselőtársam indítványát. (Helyeslés a néppárt padjain.) Rátkay László jegyző: Papp Elek! Papp Elek: Nagyon röviden csak egypár szóval óhajtok ehhez a kérdéshez hozzászólani. A kérvényben elég világosan és indokolva elő van adva annak a szükségessége, hogy a magyar ipart pártolnunk kell. Különösen a vasművekben oly magas fokon vannak kifejlődve ma az iparczikkek, hogy itt semmiféle nehézség nem forog fenn arra nézve, hogy mindazon vaseszközök, a melyeket az állam egyes intézményei körében be kell, hogy szerezzen, mindazok a magyar államban lévő gyárakból szerezhetők be. Ennélfogva én a magam részéről, daczára annak, hogy a magyar iparnak a fellendülését egyedül az önálló vámterülettől várom, abban a meggyőződésben vagyok, hogy, ha az állam nagyobb buzgalommal néz az után, hogy minden, a mi beszerezhető a magyar gyárakból és magyar czikkekből, az ott szereztessék be, a magyar ipar bizonyos mértékben nagyobb fellendülést fog nyerni. Hiszen szomorú állapot az. t. ház, hogy például 18 millió forint értékű csizmát és czipőt hoznak be Magyarországba, 20 millió értékű nadrágot és kaputrokkot, bádogeszközökből pedig 18 millió forint értékűt. Ezek az állapotok nagyon elszomoritók és annak a bizonyságai, hogy az ipart nekünk pártolnunk is kell és védelmeznünk is kell. A védelem az önálló vámterület felállításával eszközölhető, a pártolás pedig azáltal, hogyha nemcsak a társadalmat suttyogatjuk mindig, hogy a magyar ipart pártolja, hanem a magyar állam menjen jó példával előre és minden dolgot, a mit itt meg tud szegezni, szerezze meg itt, tekintet nélkül arra, hogy esetleg külföldről olcsóbban lehetne rosszabb árut vennie, mint a milyet idehaza kap. (Helyeslés a széhobaloläalon.) Én tehát röviden azt vagyok bátor inditványozni, hogy Szilágy megye kérvénye pártolólag tétessék át a miniszter úrhoz. (Helyeslés a széUöbaloldalon.) Rátkay László jegyző: Kossuth Ferencz! Kossuth Ferencz: T. képviselőház! (Halljuk ! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) Csak igen röviden szólok a kérdéshez én is, hogy jelezzem véleményemet arra nézve, miként segithetné elő a kormány a magyar ipar fejlődését még a közös vámterület mellett is. Tudjuk, hogy vannak oly iparágak, a melyek kifejlődtek Magyarországon azért, mert fejlődésének kezdeményezését a kormány vette kezébe. Ilyen épen a vasipar, a melyről t. barátom beszélt. Helyes közgazdasági politika szerintem az lenne, hogy a mikor egy iparág kellően kifejlődött épen a kormány közreműködése és direkt akcziója folytán, akkor igyekezzék a kormány ezt az iparágat átadni a társadalomnak (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) és rétérni arra, hogy uj iparágat honosítson meg Magyarországon. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) Ha ezt sziszteniaticze tenné a kormány, azt hiszem, hogy sanyarú politikai helyzetünkben is elérhetnénk valami eredményt. Pártolom az előttünk fekvő kérvényt. (Helyeslés a szélső-baloldalon.) Elnök: Szólásra senki sincsen feljegyezve. Kérdem, kíván-e valaki a tárgyhoz szólani? A mennyiben nem kíván senki sem szólani, a vitát bezárom. A kereskedelemügyi miniszter ur kMan szólani. Láng Lajos kereskedelemügyi miniszter: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Méltóztassék megengedi? i, hogy a beadott indítványokra vonatkozólag röviden nyilatkozzam. (Halljuk! Halljuk!) Molnár János t. képviselőtársam azt az ideát vetette fel, hogy a vármegyék, a városok, szóval a törvényhatóságok az ő közszükségleteiket magyar iparczikkekkel fedezzék. Bátorkodom őt ebben a tekintetben megnyugtatni, hogy épen ujában fokozott figyelmet fordítok arra, hogy nemcsak az állam, hanem a törvényhatóságok is a közszükségleteket lehetőleg magyar iparczikkekből fedezzék. ^-Jantas közegeimet, nevezetesen a kereskedelmi muzeumot, melynek hatáskörébe tartozik az ipari felügyelet, egyenesen utasítottam arra, hogy fokozott figyelemmel legyenek a törvényhatóságok szükségleteire. (Helyeslés.) A mi már most Major Ferencz t. képviselőtársam kívánságát illeti, a melylyel a társadalomnak minél melegebb érdeklődését és tevékenységét irányítja e feladatra, ezt részemről csak köszönettel veszem és bátorkodom épen Papp Elek t. képviselőtársammal szemben megjegyezni, hogy az állam ebben a tekintetben mindig jó példával járt elől, (Ugy van! Ugy van!) mert hiszen Magyarországon az állam egyszersmind nagyipari vállalatnak a vezetője és a magyar ipar fellendítése tulajdonképen öss/efüggött az államvasutak terjedésével. á. legnagyobb szigorúsággal, a legnagyobb minucziozítással vagyunk azon, hogy az állam-