Képviselőházi napló, 1901. X. kötet • 1902. deczember 13–1903. január 21.
Ülésnapok - 1901-175
138 175. országos ülés 1902 deczeinber í9-én, pénteken. Pap Zoltán: Nem kutatom az okokat, nem is szándékozom azokat most feltárni; de azok, kik a mentelmi jog Golgotháját megjárták, azok meg fogják az én felszólalásom jogosságát érteni. Tartozom a ház érdekének azzal, hogy egyéni szubjektív okokkal a ház elé ne lépjek, de minthogy a magam esetéből a legközvetlenebbül tudom a következtetéseket levonni, csak egypár perezre kell foglalkoznom a magam egyéniségével is. A raig képviselő nem voltam, azok közé a ritka emberek közé tartoztam, kiket a diffamáió hir még szárnyára nem vett. Mióta képviselő vagyok, bár jól felfogtam azt az erkölcsi kötelezettséget, a mely reám hárul ezen hMatásom gyakorlatával, azóta, méltóztassanak elhinni, alkalmasak az éjszakák arra, hogy álmaimból fel-felriadok; s mindezt a mentelmi jognak köszönhetem. Ha igaz az, hogy a mentelmi jog nem az egyes képviselőé, hanem a törvényhozó-testületé, akkor el kell fogadnunk a tételt, hogy mikor a képviselők egész tömegének mentelmi joga csalás, sikkasztás, okirathamisitás, megvesztegetés, rágalmazás és egyéb ilyen kegyetlen czimeken függesztetik fel, a mint a közeli napokban is történt: akkor az ily eseteknek nyilvánosan való tárgyalása alkalmas arra, hogy egy képviselőt alaposan tönkre tegyen. De viszont alkalmas arra is az ily becsületmészárlás, hogy a képviselőház tekintélyén is csorbát ejtsen, mert az a tisztes fogalom, mely a képviselői hMatáshoz hozzáfüződik, nem tűri meg azt a lehetőséget, hogy a törvényhozó-testület tagjai ily lehetetlen alakokból legyenek összeállítva. Ily mentelmi jogi tömeges gázolás minden esztendőben történik ; senki sem biztos, hogy holnap nem fognak-e becsületén keresztülgázolni. A természetes ész is diktálja tehát az eddigi gyakorlat mellőzését, mert semmi közérdek nem szól a mellett, hogy a közvélemény egyes képviselőt illetőleg érdeklődjék az iránt, vájjon mi miatt van ő feljelentve. A közvéleményt, t. képviselőház, az érdekli, hogy vájjon az egyes képviselő tényleg azt a diffamáió cselekedetet elkövette-e vagy sem ? Nagyon jól tudjuk, t. képviselőház, a gyakorlatból, a múltból, hogy bár ilyen eset számtalanszor előfordult, hogy ilyen diffamáió cselekmények miatt képviselőt kiadtak, mégsem fordult elő egyetlenegy eset sem, hogy képviselőt hMatásától megfosztottak volna azért, mert akár csalt, akár lopott, akár sikkasztott, vagy okiratot hamisított volna. Ezekből is látszik, t. képviselőház, hogy az ilyen eseteknek, az ilyen feljelentéseknek legnagyobb része zaklatásra, személyes boszura, vagy bárminő más efféle okra vezethető vissza, de semmi esetre sem arra, hogy az elkövetettnek állított bűntény tényleg elkövettetett volna. T. képviselőház! Önként felveti magát az eszme, hogy vájjon nem kellene-e a mentelmi bizottságot is quasi contradictorius eljárás jogával felruházni. És ha már egyszer a mentelmi bizottság van hMatva eldönteni, hogy vájjon a zaklatás esete fenforog-e vagy nem, avagy alapos-e az emelt vád vagy nem: hát ennek talán végére is járhatna a mentelmi bizottság akként, hogy, miként az összeférhetetlenségi bizottság tanukat hallgathat ki, ugy a mentelmi bizottság is egy ilyen szélesebb hatáskörrel lenne felruházva. Ilyen mentelmi ügyek tárgyalásánál, t. képviselőház, a becsületet mélyen sértő megjegyzések különben is érik a képviselőt. A társadalomban is kap ilyet eleget, a mikor az ő mentelmi jogát felfüggesztik, A mikor azonban a mentelmi jogát nem függesztik fel, illetőleg a képviselőt felmentik, akkor e meghurczoltatásnak ellenértékéül mit sem kap, mert a rossz hir gyorsabb szárnyú, mint a jó hir és Magyarországon is az emberek — az emberi természetben rejlő gyarlóság folytán és okok miatt — inkább hajlandók elhinni a rossz hirt, mint a jó hirt. Hiszen, ha valakinek baja van, könnyebben akad ember, a ki baját még tetézi; ámde kevés az a tisztességes ember, a ki embertársának e baján segíteni igyekeznék. Mindezen tényezők, t. képviselőház, alkalmasak arra, hogy igazolják az én pártvezéremnek és pártom elnökének, Kossuth Ferencznek a múlt napokban felhozott panaszát, hogy t. i. ma már senki sem ment a meggyanusitásoktól és a rágalmazásoktól. De hogy is lenne ment, mikor mindenki azt látja, hogy itt a képviselőház tagjait lopás, sikkasztás, okirathamisitás és más büntettek miatt kérik ki és midőn e kifejezések itt tényleg használtatnak is. A midőn látj közvélemény, hogy itt a magyar képviselőházban így kezelik a képviselő becsületét, a midőn látja, hogy a képviselőt rágalmazás, sikkasztás, okirathamisitás stb. büntettek miatt kérik ki, a nélkül, hogy a rágalmazóknak még a haja szála is meggörbülne, — mert hiszen rágalmazók ezek, a mennyiben, mint tudjuk, legtöbb esetben alaptalan a vád, — természetesen ez idézi elő azt, hogy kint is könynyen bánnak el az egyes képviselők és embertársaik becsületével. Hiszen, t. képviselőház, ez a mi mentelmi jogunk nem is egyéb, mint frakk az inason. Azok oda kinn házi zubbonyban mulatnak a felett, hogy azt a képviselőt ide benn valaki alaptalanul megvádolta. Ott van számukra a megtorlás módja: a hamis vád. Azonkívül nem portálják a képviselő felmentésének esetét. Ámde mi frakkba öltözünk és körülhordozzuk tálainkat a közvélemény előtt. Nohát a mentelmi jog ekként való alaki kezelése határozottan sérti a képviselő mentelmi jogát. Mert ha én a közvélemény előtt meg vagyok hurczolva alaptalan vádakkal, a melyekből egy szó sem igaz, akkor csak az marad meg annak az embernek a fogalmában, a ki ezt olvassa, hogy egy diffamáió cselekmény miatt kiadott a ház; de mindaddig én nem állhatok itt