Képviselőházi napló, 1901. X. kötet • 1902. deczember 13–1903. január 21.

Ülésnapok - 1901-174

Í74. országos ülés 1902 deczember 18-án, csütörtökön. 117 ség, az 1881: XXXVIII. t.-cz.-be, vagy ebbe a törvénybeütköző kihágás miatt elitélve nem voltak.* Kérem már most azokat, a kik a gróf Wilczek Frigyes képviselő urnak ekként módosított, most általam felolvasott módositványát elfogadják, szíveskedjenek felállani. (Megtörténik.) A ház többsége a módositványt elfogadta. Dedovics György jegyző (olvassa a törvényjavaslat 9—14. szakaszait; észrevétel nélkül elfogadtatnak. Olvassa a lő, §.-t). Elnök: Ehhez a szakaszhoz az előadó ur kMan szólani. Krístóffy József előadó: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) A közigazgatási bizottság a visszavándorlás elősegítése és előmozdítása czéljából különösen súlyt helyezett arra, hogy a kMándorlók által választott útirány és esetleg azoknak uj letelepülési helye a hazai hatóságok által állandóan nyilvántartassák. Ebből a szempontból és ennek érvényesítése szempontjából a közigazgatási bizottság a 15. §. kapcsán azt javasolja, hogy a vállalkozó, illetőleg annak meghatalmazottja, köteles minden szerződéskötést az útirány megjelölésével, a kMándorló illetékes törvényhatósága első tisztviselőjének a szerződés megkötését követő nyolcz nap alatt bejelenteni. Megjegyzem azonban, hogy az igazságügyi bizottság a 26-dik szakasznál egy oly irányú módosítást javasolt és iktatott be a javaslat szövegébe, a mely szerint a vállalkozók és a kMándorlók közt megkötött szerződés három példányban állítandó ki, ezen példányok közül a harmadik, bélyegmentes példány a közigazgatási hatóságnak bemutatandó. T. képviselőház! En a közigazgatási bizottság által kifejezett gondolatot az igazságügyi bizottságnak a 26-dik szakasznál eszközölt módosítása által helyesebben látom megoldottnak. Mert hiszen, ha a közhatóságnak a megkötött szerződés harmadik példánya beterjesztetik, módjában áll ugy az útirányt, valamint a kMándorló által választott helyet, a hol le akar telepedni, nyilvántartásba venni és azonkívül módjában áll a megkötött szerződésben foglalt stipulácziókat is ellenőrizni. Ebből a szempontból bátor vagyok javasolni, hogy a mennyiben a közigazgatási bizottság által czélba vett gondolat helyesebben van kifejezve a 26. §-ban, méltóztassék hozzájárulni ahhoz, hogy a közigazgatási bizottságnak a 15. §-hoz javasolt módosítása mellőztessék. Rátkay László jegyző: Gr. Wilczek Frigyes! Gr. Wilczek Frigyes: T. ház! A 15. §-hoz van szerencsém szintén módosítást ajánlani, a melynek bővebb indokolása alól méltóztassanak engem megint felmenteni, már csak azon szempontból is, minthogy azt tegnap az általános vita alkalmával tartott felszólalásomban is bővebben indokoltam. Módositványommal azt akarom elérni, hogy az ügynöki intézmény ezen törvényből kiküszöböltessék. A tegnap előadott indokokon kMül még csak azt az egyet vagyok bátor felhozni, hogy a mint t. képviselőtársaim nagyon jól tudják, a nyáron megtartott három kMándorlási kongresszus mindegyike ezen álláspontot tette magáévá, már pedig azt hiszem, ezen három kMándorlási kongresszus az ország közvéleményének egy jó nagy részét képviselte, Módositványom következőkép hangzanék: A 15. §. következőkép állapíttassák meg (olvassa): »A vállalkozó irodai segéderőkön kívül közvetítéssel foglalkozó egyéneket, ügynököket nem alkalmazhat.« (Helyeslés balfelM.) Széll Kálmán miniszterelnök: T. képviselőház ! Én már anticzipáltam ennek a szakasznak a tárgyalását, illetve a beadott módositványnak a megbeszélését azokkal, a miket az imént voltam szerencsés mondani. Wilczek képviselő ur hMatkozik azokra a kongresszusokra, a melyek tartattak és különösen talán a pozsonyi kongresszusra . . . Gr. Wilczek Frigyes A délmagyarországi, a siófoki! Széll Kálmán miniszterelnök: Igen. de azután Pozsonyban összefoglalóan foglalkozott a kiállítás alkalmával az ott egybegyűlt gazdaközönség ezzel a kérdéssel. Hát kérdezze meg azokat a jelenlevő urakat, a kik ott voltak, nem fogadta-e a kongresszus egészen meleg érdeklődéssel és méltánylással az általam oda kiküldött belügyminiszteri miniszteri tanácsosnak, Sélley miniszteri tanácsosnak — a kinek ezen törvényjavaslat előkészítésénél és a velem való munkának teljesítésénél igen nagy és kMáló része van — előadását és felvilágosításait mindazokra vonatkozólag, a mik engem vezettek. És azon kongresszus határozmányai s az az egész vita, a mely ott megindult, jórészt azon alapon és körben mozgott, a melyet az általam oda küldött miniszteri tanácsosnak előadása jelölt meg. Az ügy érdekében tettem, mert akartam ezen törvény előkészítésénél, mely a magyar társadalmat annyira érdekli, — nemcsak a magyar gazdatársadalmat, hanem az egész magyar társadalmat és a nemzeti közvéleményt — eleven összeköttetésben tartani a közvélemény fejlődésével. Igaz, hogy ott ennek a résznek ellene nyilatkoztak, de gondolom, e részben nem helyesen és a mit előbb mondtam, a mit tegnap mondtam, mindaz igazolja azt, hogy nincs itt mitől tartani. Hiszen az ügynöki intézményt attól a bizonyos odiózus és az általános szólam értelme folytán hozzá tapadt fogalomtól megtisztítottam az által, hogy kiküszöböltem még a szót is, mert most csak meghatalmazottról van szó és körülvettem intézkedésekkel; ez egy állandó fizetéssel alkalmazott orgánum, nem pedig ügynök, a ki fej szerint és darab szerint bizonyos jutalék mellett kapja a maga fizetését, tehát ő nincsen érdekelve az iránt, hogy mennyit szállít, hogy mennyMel szerződik, mert azáltal nem szaporodik a jövedelme.