Képviselőházi napló, 1901. X. kötet • 1902. deczember 13–1903. január 21.
Ülésnapok - 1901-174
lik. országos ülés 1902 deczember 18-án, csütörtökön. 113 gandát terjeszthessék és a kMándorlást előmozdítsák. Épen azért én nem kívánnék semmiféle olyan intézkedést a törvénybe bevenni, a mely a kMándorlási kedvnek mintegy hMatalból való ismertetések alakjában és ilyen kitanitások alakjában való terjesztését magával hozná. Azért kérem a t. képviselő urat, ne méltóztassék inszisztálni ezen módosításnál, mert hiszen az a czél, a melyet ő maga elé tüz, el lesz érve a nélkül, hogy ez azokkal a hátrányokkal járna, a melyekkei esetleg az ő javaslata jár. A czél el lesz érve azzal, hogy a ki útlevélért jön és kMándorlási szándékát kijelenti és kitanittatást akar, az ki is fog taníttatni. Én ebben a dologban már eddig is igyekeztem preventMe intézkedni, nem annyira pozitív, mint negatív irányban, hogy kitaníttassam az ország népét az iránt, milyen sors vár reájuk, hogy különösen hová ne menjenek, olyan országokba, a hol lelketlen kufárok esábitó szavainak, engedve vesztüket találják. Sok százezer, talán 800,000, vagy egy millió példányban is különböző, a nép által használt naptárait kiadóhMatalaMal érintkezve és bizonyos áldozatoktól sem rettenve vissza, ezen naptárakba czikkeket vétettem föl ily irányban (Általános helyeslés.) s igen sok ilyen naptárt fognak találni, ha utána méltóztatnak nézni a naptárpiaczon, különféle nyelven szerkesztve, a melyekben czikkek vannak felvéve, a melyek figyelmeztetik a népet és elrettentőén felhívják a figyelmét azokra a következménj'ekre, a melyek sújtják azokat, a kik könnyelműen veszik a vándorbotot kezükbe, hogy mi vár reájuk például Dél-Amerikában, vagy Braziliában és nem tudom miféle más országokban, a bova kMándorolnak. (Helyesli a jobboldalon.) Meglehetős összegeket is költöttem a rendelkezésemre álló alapból erre, a saját felelőségem alapján és azt gondoltam, hogy helyesen cselekszem, ha ezt teszem és a törvényhozás helyeslésével is fogok találkozni e tekintetben, 'Általános helyeslés.) ugy, hogy azon naptárakban, a hol eddig reklámok és hirdetések voltak a kMándorlás érdekében és azon czélból, hogy ezt terjeszszék, most czikkek vannak képekkel illusztrálva, levelek vannak közölve, a melyeket Amerikából irnak az illetők, a kik ott pórul jártak, figyelmeztetvén az itthonmaradottakat, hogy ne menjenek oda ki és lelketlen emberek zsákmányaMá ne legyenek. (Általános helyeslés.) Azt hiszem, hogy inkább ebben az irányban kell hatni, semmint a másik irányban. (Igaz! Ugy van!) Legyen tehát meggyőződve a t. képviselő ur, hogy a ki kitanittatást akar, azt meg is fogja kapni. De e mellett maradjunk meg és ne tegyünk olyat a javaslatba, a mi ezt a czélt veszélyeztetné és inkább a kMándorlás megkönnyítését vonná maga után. Épen ezért kérem a módosítás el nem fogadását és ezzel szemben a szakasznak változatlan fentartását. (Általános helyeslés.) KÉPVH. NAPLÓ. 1901—1906. X. KÓIET. Simonyi Semadam Sándor: T. házi Módositványomat visszavonom. (Helyeslés.) Elnök: A képviselő ur visszavonta módositványát. Egyéb módosítás nem adatott he a 4. §-hoz. Minthogy a szakasz maga meg nem támadtatott, kijelentem, hogy az elfogadtatott. Következik az 5. §. Dedovics György jegyző (olvassa az 5. §-t, a mely megjegyzés nélkül elfogadtatik. Olvassa a 6'. §-t). Rátkay László jegyző: Szüllő Géza! Szüllő Géza: T. ház! Méltóztassék megengedni, hogy a 6. §-hoz néhány szóval hozzászóljak. Két kifogásom van ez ellen a szakasz ellen. Az egyik inkább formai és abban áll, hogy én túlságos nagy mértékben látom a miniszteri hatalmat megnyilvánulni; a minisztérium mindenre fel van hatalmazva és ha esetleg — ez nem a mostani kormányra vonatkozik — jön egy kormány, a mely a törvényeket nem tiszteli és a mely autokratikusán akar eljárni, a minthogy már volt reá példa, akkor ezzel a törvénynyel annak a kezébe olyan fegyvert adunk, a melyből részünkre semmi garancziát nem látunk. Ezt szanáltatni kérem egy majd benyújtandó javaslattal, de most méltóztassék megengedni, hogy a miniszterelnök úrtól a közvélemény megnyugtatására egypár nyilatkozatot kérjek. (Halljuk! Halljuk!) T. ház! A miniszterelnök ur tegnap mondott beszédéből, valamint az indokolásból azt látom, hogy a miniszterelnök urnak a czélja az, hogy azt a súlyos bajt, a mely országunkban van, a kMándorlást szabályozza olykép, hogy az útirányt Fiume felé terelje. Maga a kérdés így felfogva hangulatos, szép, sőt megnyerő, de én azt tartom, a közgazdasági kérdésekben ne a hangulatokat kövessük, hanem ] számitások legyenek azok, a melyek annak alapját teszik. A kMándorlásnak az Adria felé te! relése, ismétlem, szép, de tekintetbe kell veni nünk azt, hogy az Adrián való szállítás kon| junkturái az Északi-tengeren való szállítás ! konjunktúráMal szemben nem kedvezők az Ad[ riára nézve, mert először az útirány hét nappal í tovább tart, mint Hamburg felé, tehát ez már j maga is hátrányos a kMándorlókra nézve, máI sodszor pedig bizonyos mértékben drágább. Ezen | konjunkturális nehézségek felhozása azonban i felszólalásom tárgyi részének egyik csoportjába ! tartozik csak, de részét teszi annak más is. Itt különösen az Adria hajózási társaságot j illetőleg leszek bátor néhány szót szólani. Az j Adria - társaságot talán méltóztatnak ismerni S régibb tárgyalásokból; igen kedves társaság ez, a melynek megadunk mindent, a mit tőlünk I kér, a mely tőlünk mindent elfogad és a mely j nekünk nem ad meg soha semmit. Ez a társaság, a mely a múlt idők egyik, alapszabályokba ! öntött maradványa és monumentuma, egy társai ság, a melynek megadtuk az adómentességet, ' daczára, hogy 15°/o dMidendát oszt, mikor a 15