Képviselőházi napló, 1901. X. kötet • 1902. deczember 13–1903. január 21.

Ülésnapok - 1901-173

173. országos ülés 1902 deczember 17-én, szerdán. 107 viselőtársammal, ez már kitetszik eddigi nyilat- j kozatomból is, de különösen nem értbetek vele egyet abban sem, hogy ő itt párhuzamot vont másnemű munkások és a cselédviszonyban levők közt, mert a mi a dajka esetét illeti, az a cselédtörvény alá tartozik, ő épolynemü alkalmazott .. . (Zaj a szélsöbalóldalon.) Barta Ödön: Nem áll! Sághy Gyula: . . . s nem egészen lehet egy vonalra helyezni a cselédviszonyt és más részről az aratási munkások viszonyát az egyéb, pl. gyári munkásokéval s általán . . . Barta Ödön: Nem is tudtam, hogy a 98-diki törvényben a dajka is bent van! (Zaj.) Sághy Gyula: ... az általa felhozott esetekkel, az épitész munkájával stb. egy vonalra helyezni, először mert az épitész már műszaki egyén, másodszor, mert azt az építészt igazán lehet bármely perczben helyettesíteni. (Zaj és ellenmondások a szélsöbalóldalon.) Én meghallgattam Barta Ödön t. képviselőtársamat . . . Barta Ödön: Én csak korrigálom, hogy ne méltóztassék nekem imputálni épitészeket, mikor én vályogvetőről meg kőmMesről beszéltem! (Ugy van l Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Sághy Gyula: Tessék meghallgatni és azután válaszolni! Én meghallgattam t. képviselőtársamat a nélkül, hogy közbeszólásokkal zavartam volna, azt hiszem tehát, hogy ezt megvárhatom tőle a magam részére is. Az efféle nem helyezhető párhuzamba, valamint nem helyezhető párhuzamba a gyári munkás sem. Megmondom, hogy miért. Mert ezek a munkák mind nem olyanok, a melyek olyan rövid időközhöz volnának kötve, mint pl. az aratási munka, nem is szólva arról, hogy az aratási munkást pótolni sem lehet minden perczben. Hiszen láttuk nehéz viszonyok között, hogy ezeket a munkásokat nem lehet pótolni és az állam kénytelen volt rczerv-munkásokról gondoskodni, hogy azokban a nehéz időkben, a melyekre ő is czélzott, az arató munkások pótolhatók legyenek. Hogy a törvényhozás is igy fogta fel a kérdést, mutatja az, hogy épen ezen munkás- és cseléd-viszony megszegése, valamint a munkálatok abbahagyása büntető szankczióval láttatott el. Különben nagyon csodálkozom, hogy épen Barta Ödön nem fogadja el ezt a kiterjesztést, a mikor az ő általam is nagyon t. pártvezére, Kossuth Ferencz, épen azt a szemrehányást tette ezen javaslattal szemben előbbi szép és különben elismerő felszólalásában, hogy nem korlátozza a kMándorlást. Hát itt, a mikor korlátozni akarjuk . . . Barta Ödön: De nem ilyen módon! Sághy Gyula . . . akkor ne méltóztassék ezen korlátok ellen szólani. Én részemről ezen módosításomat be is terjesztem, egyébként pedig ajánlom a közigazgatási bizottságnak a javaslatát, melyből e szerint csak ki kellene hagyni, a »közadó-hátralékosok; továbbá« és azután a »közadó-tartozásuk« szavakat. (Helyeslés a középen.) Krasznay Ferencz: Én egészen rövid felszólalásomban arra akarom kérni a t. képviselőházat, hogy ebben a kérdésben emelkedjék fel oda, a hova ezt a kérdést helyezni kell a magas humanizmus szempontjából. Méltóztassék meggondolni, hogy a domiciliamnak változtatása akkor, a mikor hazát hagyunk el, egészen más megbiráíás alá esik, mint akármely más népmozgás. A kMándorlás egyegy exisztencziának ultima ráczióját jelenti (Ellenmondások a jobboldalon és a középen.) és —- bocsánatot kérek — ettől az ultima rácziőtól megfosztani a szegény népet nem szabad. (Ugy van.' a szélsőbaloldalon.) Rámutathatnék arra, hogy a mi cselédtörvényünk úgyis jóval erősebb kötelékkel fűzte a cselédet a gazdához, mint máshol. Nálunk a gazda cselédjével éreztetheti a maga fegyelmi hatóságát annyira, hogy meg is verheti a cselédjét, hogy az nyolcz napig fekhetik bele, mert könnyű testi sértést elkövethet; csak ne legyen az a testi sértés olyan, hogy az a cseléd kilencz napig legyen kénytelen feküdni. (Derültség a szélsöbalóldalon.) Azt hiszem, hogy ha a t. kormány nem képes olyan gazdasági politikát nyújtani ez országnak, hogy megélhessen benne az, a ki két keze munkájával keresi napi kenyerét, tartozunk legalább annyMal a személyes szabadság követelményének, hogy, ha valaki ki akar vándorolni, ne akadályozzuk meg. Indítványom ennélfogva odairányul, fogadja el a t. ház a közigazgatási bizottság javaslatát, vagyis méltóztassék a c) pontot mellőzni. (Helyeslés a szélsöbalóldalon.) Elnök: KMan valaki szólani ? Széll Kálmán miniszterelnök: T. képviselőház ! Röviden kívánok nyilatkozni. (Halljuk ! Halljuk !) Én ezt olyan kérdésnek tartom, a melyre nézve egészen megengedettnek ismerem el, hogy mindenki a maga intuicziói szerint ítélje meg a kérdést és ugy döntsön, a mint neki, legjobb belátása szerint, mint törvényhozónak döntenie kell. (Általános helyeslés.) Nem elleneztem a közigazgatási bizottságban ennek a javaslatnak felvételét, hogy alkalmat adjak arra, hogy a ház megfontolás alá vegye ezen kérdést, illetőleg a kérdésnek ezen részét. Viszont az igazságügyi bizottságban sem csináltam kérdést abból, hogy az igazságügyi bizottság a közigazgatási bizottság javaslatát hagyja ki. (Helyeslés.) Az én javaslatomban ez nem volt benn azért, mert én a korlátok felállításánál nem akartam azon túlmenni, a mit magas állami érdekek fixirozása és biztosítása szempontjából megállapítani kell. (Általános helyeslés és tetszés.) Fel is állítottam az egyes korlátokat és a mint méltóztatnak látni, ezek között ott van a katonai