Képviselőházi napló, 1901. X. kötet • 1902. deczember 13–1903. január 21.
Ülésnapok - 1901-173
1/3. országos ülés 1902 de lyaikat fejezték ki részben az iránt, hogy ez a javaslat azt, a mit mi akarunk, egészen nem fogja elérni és nem fogja orvosolni azokat a bajokat, a melyeknek orvoslása czéljából én a törvényjavaslatot előterjesztettem. Hát itt-ott némely nézetet, aggályt kell rektifikálnom és felderítenem, vagy rámutatnom, hogy talán nem nyugszanak egészen helyes alapon. A mi mindenekelőtt a kMándorlásnak okait illeti, hiszen, t. képviselőház, ennek a javaslatnak nem czélja az, hogy orvosolja mindazon okokat, a melyekből a kMándorlásnak ez a nagy baja származott. Mert a baj nagy ; hisz Magyarországra nézve valóban nem ugy áll a kérdés, mint Európa egynémely más államára, a hol a kMándorlás inkább talán keresetforrás, vagy a hol inkább a vérbőségnek oly czélból való megszüntetése, hogy az káros visszahatással az organizmus egészségére ne legyen, idézi elő a kMándorlást. Nálunk a kMándorlás abban a mértékben, a melyben ma fennáll, valósággal egy igen erős, nagy gazdasági és nemzeti vérvesztés; (Ugy van! Ügy van! a jobboldalon.) és mindnyájunknak a feladata és ezen törvényjavaslatnak a czélja is mindent elkövetni arra, hogy ezt korlátoljuk, ha már megszüntetni nem lehet. Én elismerem, hogy ezzel a javaslattal nem szűnnek meg mindazok az okok, melyek miatt a kMándorlás támadt. Az indokolásban — és talán igazságot fognak szolgáltatni nekem az én t. képviselőtársaim, a kik a túloldalon ülnek — én minden színezés nélkül, objektíve rámutattam azokra a sajnos gazdasági viszonyokra, a melyek részben a kMándorlás okai. Nem is mondom, hogy ez a javaslat azokat megszünteti, mert az okokat nem szüntetheti meg, de nem is czélja ez ennek a javaslatnak. A törvényhozási és kormányzati intézkedések egész sorozata szükséges arra, hogy mindaz, a mi okozza részben, de csak részben, a kMándorlást, a maga hatályában enyhüljön, hatásában csökkentessék, hogy aztán általa közvetve a kMándorlás is csökkentve legyen. (Helyeslés a jobboldalon.) Minden lépés, a melylyel mi a közigazgatás és a kormányzat legelemibb kérdéseitől fogva keresztül véges-végig minden közigazgatási ágon, a közgazdasági, a kulturális, a közlekedési, a keresetképességi viszonyokat javítani, az ország anyagi erejét, kulturális nívóját emelni tudjuk, a melylyel ezt az országot az illetőre lakályossá, a melylyel a közigazgatást jobbá, olcsóbbá, szóval az állapotokat elviselhetőbbekké, tűrhetőbbekké, előrevittebbekké teszszük, mindaz alkalmas lesz és közrefog működni ezeknek az okoknak a megszüntetésére és ez a javaslat — ne gondolja senki, nem azért terjesztettük elő — nem menti fel a kormányt, nem menti fel a törvényhozást minden erre való törekvéstől. (Élénk tetszés.) Ezt előrebocsátom. Már most a kMándorlás okai kétfélék. Az egyik az illető vidékeken uralkodó mostoha gazdasági és egyéb viszonyok iczember 17-én, szerdán. 99 hatása, a másik a kMándorlásra való csábítás ténye. Ebből a két elemből áll a kérdés. Hogy melyik elemnek van nagyobb része minden egyes indMiduumnak, a ki kMándorolni akar, a ki vándorbotot vesz a kezébe, az elhatározásában, hogy melyik elem bir rá több hatással, azt igen nehéz meghatározni, az minden egyes indMiduumnál különböző és minden egyes tömegnél, a mely kimegy, különböző. < Ugy van ! Ugy van ! a jobboldalon.) Én ismerek magam tömegeket, egyeseket is, a kik elmentek : nem azért, mert nincsen munkájuk, nem azért, mintha nem tudnának tisztességesen megélni, sőt azért sem, mert vagyonuk ne volna elegendő; olyanokat is ismerek, a kik kimennek, mert a kereset utáni vágy, az anyagi exisztenczia javításának vágya végre mindenkiben él, mert az emberi ösztönök legerősebbike, az önzés rugója azt ébren tartja. (Ugy van/ Ugy van.' a jobboldalon.) Ez az egyik. A másik, hogy az a kMándorló tudja és látja és a csábitások folytán még csábosabb színekben látja, hogy ha ő kimegy, munkáját jobban tudja értékesíteni, mint itthon. Kimegy tehát és sokszor csalódva érkezik oda, s csalódva jön vissza^ Hát ezeknek az okoknak nagy hatása van. És én állítom a t. ház előtt, a ki foglalkoztam a kérdésekkel, mert foglalkoznom kellett, hiszen ezt a törvényjavaslatot nem tudtam volna másként elkészíteni és nem sikerült volna ugy elkészitenem, hogy kisebb kifogások híján mégis azt mondhatom, hogy általános megnyugtató benyomással fogadtatott, (Ugy van ! Ugy van ! a jobboldalon.) én mondhatom a t. háznak, hogy ma egy kMándorlási láz, egy kMándorlási mánia van, a melyet, remélem, át fogunk élni egyéb, mélyebbre menő gazdasági és kormányzati intézkedések segítségével, a melyek az okok javítását tűzik czélul, de ezen törvényjavaslat segítségével is. Ez a láz most érte el tetőpontját és talán ily mértékben már terjeszkedni nem fog. És erre kell törekedni. Mert azt nem szabad, de nem is lehetséges meggátolni sem kormányzati, sem törvényhozási intézkedéssel, hogy egyetlen ember se menjen ki az országból. Hiszen először is nem lehet az emberi jogokat békóba verni, másodszor nem is tudnók ezt megcsinálni, mert ma már a kínai fal is csak félig-meddig hat Kínában is, az a kínai fal ott legalább kétezer évvel ezelőtt birt hatással, de ma már ott sem bir. Lehetetlen volna tehát akármilyen tiltó, peremptórius, drasztikus intézkedésiekkel az embereket a kMándorlástól visszatartani. (Igaz! Ugy van! a jobb- és a baloldalon.) Mit kell tehát tenni? (Halljuk! Halljuk! a jobb- és a baloldalon.) T. képviselőtársam, gróf Wilczek, a ki rámondotta most, — elismerem, objektíve és jóakaratulag — hogy ennek a törvényjavaslatnak nem czélja a kMándorlást korlátozni, nagyon téved. Igenis, czélja korlál:i*