Képviselőházi napló, 1901. X. kötet • 1902. deczember 13–1903. január 21.

Ülésnapok - 1901-173

173. országos ülés 1902 deczember 17-én, szerdán. 97 seket, mMel csakis ez fogja a kMándorlási kérdést megoldani, illetőleg azt teljesen feleslegessé tenni. Kényszerrel, rendezéssel nem fogjuk azt mérsékelhetni, hanem csakis olyan intézkedésekkel, a melyek magát a kMándorlást teszik feleslegessé. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) Ezeket tartottam szükségesnek elmondani és a kormány figyelmébe ajánlani, A törvényjavaslatot különben elfogadom a részletes tárgyalás alapjául. Elnök: Az ülést öt perezre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. Rátkay László jegyző: Artim Mihály! Artim Mihály: T. képviselőház ! Én Csernoch János t. képviselőtársam elhangzott jeles beszéde után nehezen tudok ujat mondani, mert választókerületeink állapota, a mint láttam, egy és ugyanaz. Gzélszerünek sem tartom a vitát nyújtani, mert a mi missziónk nem az, hogy üres szóáradattal és szőrszálhasogatással töltsük az időt, hanem, hogy kölcsönösen megismertetve a nép viszonyait, bajait,- prakticze állapítsuk meg azokat az eszközöket és módokat, a melyekkel a hazát, nagygyá, hatalmassá és azt a szegény népet legalább annyiban elégedetté tegyük, hogy itthon érezze magát. (Igaz! Ugy van! balfelöl.) T. ház ! Mindenki visszaemlékszik arra, hogy mily nagy ólomsulylyal nehezedett a választásokra a régi időben a hMatalos világ, mily nagy sulylyal nehezedett a választásokra a zsidóság, kezdve a kis Kohntól egészen a csudarabbiig. Sándor Pál: És a papok! ? Artim Mihály: A papság a zsidósággal nem szövetkezett! Mindenki tudja, hogy milyen szép egyetértéssel csinálták ezeket a választásokat. Mi természetesebb, mint hinni azt, hogy a kiknek akarata érvényesült a törvényhozók választásánál, annak az érdeke is érvényesül a törvények hozatalánál és alkalmazásánál is? Mi természetesebb, mint hinni azt, hogy ez a szövetség, mely létezett a választás alatt, létezik a választás után, a törvényhozás alatt és a törvényhozás után is, vagyis a törvények alkalmazásakor. Ez a logika! Készemről csak egy esetet tudok, a hol egy ember az igazságszolgáltatás előtt megjelent egy igazolványig al, hogy ő a kormánypárti képviselőre szavazott. Nem akarom én ezzel gyanúsítani vagy vádolni a bírót, csak azt mondom, hogy ily érdekszövetségnek kell lennie, különben az az ember nem vitte volna el azt az igazolványt, és a ki adta, nem adta volna neki. Gr. Wilczek Frigyes: Ki adta? Artim Mihály: Az titok! (Derültség.) Gr. Wüczek Frigyes: Pedig érdekes volna tudni! Artim Mihály: Az nem tartozik a dologhoz nem akarok szemelvényekkel szolgálni! Mi természetesebb tehát annál, hogy a mi KÉPYH. XAPLÓ. 1901 1906. X. KÖTET. törvényeink éle kevés kMétellel mind a szegény nép ellen van fordítva, és kedvez kinek ? az uzsorának és a kormány omnipotencziájának. Széll Kálmán miniszterelnök: Tessék bizonyítani! Artim Mihály: Majd máskor, s beszédem folyamán később is. Mi természetesebb annál, hogy apáink földjein a zsidók, csehek dúslakodnak, a szegény nép kétségbeesésében koldusbottal Amerika felé tódul. Ez egyik oka a kMándorlásnak, írva van, hogy a kinek sérelme van, az felebbezzen. De ez csak írott malaszt. Hogy fogja a szegény ember igénybe venni a felebbezést? Az illető lelkész ehhez nem nyúlhat, mert a zugirászat gyanújába esik. A körjegyzőnek sem szabad, (Felkiáltások a szélsöbálóldalon : Dehogy nem!) Bizony így marad felebbezés nélkül; vagy el kell mennie az ügyvédhez, a mi kétszer-háromszor annyiba kerül, mint maga a büntetés. S ha meg is történik a felebbezés, mi annak az eredménye? Az, hogy az elsőfokú határozat indokainál fogva helybenhagyjuk. A törvény sem akarja, hogy a szegény ember felebbezzen : mert ott van a törvényben, hogy a szegény ember felebbezését adja be ott, a hol elitélték. A főszolgabíró azt felterjeszti, ki, ha nem is jogász, van annyi természetes esze, hogy ugy czirkalmazza ki a dolgokat, hogy a formális igazság az övé legyen. Ez egyik bizonyíték. A szegény embert nem hallgatja ki senki; arra példát sem tudok, hogy az alispán a felebbezésnél a szegény embert kihallgatta volna. Továbbá a törvény a hMatalos zsarolást sem tiltja, mert a kihágásnál 2 frtig felebbezni sem szabad. Éz a második bizonyíték. Ez a bírságolási mánia — nem szólok az országról, hanem szólok az én kerületemről, mert én csak azt ismerem jól — egyik oka a nép kMándorlásának. Az idén kerületemben a bírságolási mánia ugy grasszált, olyan mérveket öltött, hogy a szolgabirák már kifogytak a számokból, (Derültség.) s nem tudtak mit csinálni; s maga a bírságolási összeg, ha felül nem múlja, de bizonyára eléri az egyenes adók félösszegét. (Mozgás.) Ha a t. miniszterelnök ur korlátozni vagy mérsékelni akarja a kMándorlást, alázatos kérelmem odairányul, méltóztassék az ország szine előtt nem ékesszólással, de tettekkel bebizonyítani, hogy ezen érdekszövetség a minisztériumig fel nem hat; hogy annak, még ha vélelemben exisztál is, tényleg exisztálnia nem szabad. De ezt nem eloquentiával, hanem azzal képes a t. miniszterelnök ur bizonyítani, ha megmutatja plaszticze, hogy a közigazgatás azokat a szegény embereket csak akkor bünteti, ha ellenszegülnek, vagy rosszakaratot tanúsítanak. Nem akarok szemelvényekkel szolgálni, pedig van elég. (Felkiáltások balról: De halljuk!) Nagyon hoszszasra nyújtanám a vitát. Erről majd máskor. A kMándorlás második okául ujabban feltűnik megint egy másik körülmény, t. i. az, hogy a szegény nép azon területeit, a melyeket 13