Képviselőházi napló, 1901. X. kötet • 1902. deczember 13–1903. január 21.
Ülésnapok - 1901-173
96 173. országos ülés 1902 deczemerb 17-én, szerdán. azonban egypár észrevételem, nem annyira a részletekre szóló, mert a részleteknél majd módunkban less; érvényesíteni nézeteinket, de különös figyelmébe ajánlom a t. kormánynak az általam elmondandókat. (Sálijuk! Halljuk!) Ha mi a kMándorlásnak első magyarázatait kutatjuk, reá jövünk, hogy Magyarországon a külföldre való kMándorlás főleg a Felvidéken támadt, azokban a felvidéki vármegyékben, a melyekben a nép addig is nem a kMándorlás, hanem az országban való vándorlás utján szerezte meg élelmét és kenyerét. (Igás! Ugyvan! a haloldalon.) Azonban főleg a felvidéki gyolcsos tótok vándoroltak tömegesen az országba, hogy ismereteikkel szerezzék meg az országban kenyerüket. A gyolcsos tótok pedig iparczikkeik árulásából meggazdagodtak — a mint ezt igazolni fogják felvidéki képviselőtársaim — mert ismerjük mi is, még én is emlékszem azokra a vagyonos gyolcsos tótokra, a kik az ország minden részében megfordulva, lehet mondani, hogy jó vastag tárczákkal tértek haza, hogy otthon házi iparuk körében ismét előállítsák azon czikkeket, a mélyekkel azután az országban szétmenve az ország különféle népeinek szükségleteit elégítették ki. Az ujabb időkben ez megszűnt, A drótos tótok többé alig járnak, az üveges tótok már megszűntek. Hiszen a helybeli üveg-ipar is tiltakozást emelt el'enük, kiszorították őket még innen Budapestről is; a gyolcsos tótok többé nem járnak, mert kiszorította őket a külföldi ipar, a mely elárasztotta az országot ugy, hogy a néhai gyolcsos tótoknak csak az emléke él még s a szükségleteket a horvátok, a csehek elégítik ki iparczikkeikkel s a pénzt kMiszik a külföldre. Nagyon természetes, hogy midőn ezek itt létrejöttek, az a nép, a mely hozzá volt szokva különben is, hogy igy vándorolva szerezze meg kenyerét, mihelyt észrevette a könnyű közlekedési eszközöket, s az Amerikába könnyebben történhető vándorlási módokat felismerte, nem volt neki más hátra, ha elpusztulni nem akart, mint hogy oda vándoroljon ki, a hol megszerezheti a maga kenyerét,(Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) és családjának valami jólétet biztosithat. Ez volt a legelső kMándorlás eredete. Természetesen a mint azután ezek megint gyarapodva pénzt küldözgettek haza, a mint már az előttem szólók — főleg pedig Bornemisza képviselőtársam — megjegyezték, a nép körében felébredt a vágy odamenni, a hol több kereset van. Fel is kerekedtek kezdetben apránkint, később tömegekben és ma már egész falvak mennek ki Amerikába. Tehát a kereset, a megélhetés kérdése volt előttük, ez volt az inditó oka a legelső kMándorlásnak. Későbben a kMándorlás mind tömegesebb lett. Miért ? Mert a hazai viszonyok mindig jobban sulyosodtak a népre. Az a közigazgatási rendszer, a mely ujabb időkben létrejött, az ipari viszonyoknak alakulata, a mely megfosztotta a felvidéki népet még a legcsekélyebb keresetmódjától is, természetesen előidézték azt, hogy minél nagyobb rétegek kerekedjenek fel és vándoroljanak ki. Ha már most ezeket figyelembe veszszük, és látjuk a hatalmas kMándorlást, nagyon indokolt, hogy gondoljuk meg, hogy vájjon miként lehetne azt, ! ,ha már nem tudjuk is megakadályozni, de legalább ugy szabályozni, hogy az visszaéléssé ne fajuljon. Most csak ez a kérdés áll előttünk. Persze, ez a törvényjavaslat nem tárgyal egyebet, mint a kMándorlás körüli visszaélések meggátlását; de ez szerintem csak egyoldalú dolog. (Ugy van! balfelöl.) Ez csak, — hogy ugy fejezzem ki magam — nagyon palliatM módszer. Ugron Gábor : Ugy van ! Kisméretű dolog! Szederkényi Nándor: Az indokokat kell kutatnunk. És én, a midőn a t. miniszter ur figyelmét erre felhívom, egyszersmind kifejezem azt, a mi az ország különböző vidékein aggodalmakban fejeződik ki, vájjon e kMándorlási törvény nem lesz-e pejor medicina morbo, hogy vájjon ez a törvény nem fogja-e a kMándorlás vágyát még jobban fokozni. A népkedély furcsa világ. Azt nagyon könnyen ragadják meg eszmék, a melyek azután a végletekig viszik a népet. Az az aggodalom merült fel, hogy ezzel a törvénynyel nem fognak-e azon vidékek is inficziáltatni, a melyek eddig a kMándorlástól meg voltak óva. Én tehát a t. belügyminiszter urnak figyelmébe ajánlom ezt a dolgot, mert, ismétlem, a népkedély furcsa világ. Az nagyon naM, és ezen naMitás oly mozgalmat indíthat meg, a mely a kétségbeesés elé állíthat minket. Az életbeléptetésnél tehát gondossággal kell eljárni, hogy ilyen láz ne támadjon, és ilyen veszély kizárassék. De a mire különösen felhMom a kormány figyelmét, ez az, hogy itt egyoldalú intézkedésről van csak szó. Ha e törvénynyel párhuzamosan nem jönnek létre azon intézkedések, a melyek a nép javának, a kereset gyarapodásának útját egyengetik, akkor e törvény nagy bajoknak lesz a kútforrása. Ha a közigazgatásnak a népélet könnyítésére czélzó reformjait nem mozdítjuk elő, ha főleg az adóreformmal nem sietünk, . . . Madarász József: Vagyis, ha az adókat le nem szállítjuk! Terhes az adó! Szederkényi Nándor: ... mert ez minden bajnak az oka; az adóreform szüksége ma már oly életkérdés, hogy erről itt a házban beszélni talán felesleges is. Ha ezzel a kormány nem siet, akkor a kMándorlási törvénynyel kétségen kMül elő fogja mozdítani a kMándorlást, de azt megakadályozni vagy pedig érinteni nem fogja. Ennélfogva különösen ajánlom a kormány figyelmébe azt, hogy e téren kettőzött munkássággal fogjon a működéshez és főleg az adóreform iránt tegye meg minél hamarább a kellő lépé-
