Képviselőházi napló, 1901. X. kötet • 1902. deczember 13–1903. január 21.

Ülésnapok - 1901-173

173. országos ülés 1902 deczember 17-én, szerdán. 95 főleg épen ilyen segélyezésekre. Igen helyes magában az az eszme, mert jó, ha mindig szem előtt tarthatják künnlevő honpolgáraink, hogy, ha ők a hazáról meg nem feledkeznek, ez a haza sem feledkezik meg róluk, érdekeiket hajlandó künn is megvédelmezni és hajlandó visszatérésüket minden lehető módon eló'segiteni, előmozdítani. De ez a gondoskodás, azt hiszem, az állam érdekének szempontjából csak azokkal szemben helyes és megfelelő, a kik künn is hűek maradtak a magyar hazához, a kiket igazán a hazaszeretet ösztönöz visszatérésre. Ellenben azoknak, a kik talán hazaellenes érzelmekkel vándorolnak ki, vagy künn ilyen érzelmeket szíttak magukba és künn is izgattak a magyar állameszme ellen, a kik azzal a czélzattal akarnak visszatérni, hogy azután ezen— részben künnmagukba szitt — eszméket terjeszszék, hogy itt benn a haza területén belül a magyar állameszme ellen izgassanak, megkönnyíteni a visszatérést az állam érdekében egyáltalában nem volna helyes, hanem ellenkezőleg nagyon helytelenül gyakorolt humanitás lenne és azért azt hiszem, igenis e részben szükséges gondoskodni arról, akár a törvényben, akár a végrehajtási rendeletben, hogy azok, a kik künn a magyar állam elleni izgatásokban részt vettek, semmiféle kedvezményben ne részesüljenek, ha visszatérni akarnak és azoknak ne könnyittessék meg, hanem inkább megnehezittessék a visszatérés; ha pedig magyar állampolgárságukat már elvesztették, akkor a magyar állam területére egyáltalában vissza ne bocsáttassanak és ha megkísérelnék az ide való visszajövetelt és betennék lábukat, innen visszautasittassanak. Ezt részemről feltétlenül szükségesnek tartom, mert az, hogy mi még ezen elemekkel engedjük szaporítani és erősíteni itt benn az államellenes áramlatokat és irányzatokat, igazán a magyar állameszme ellen elkövetett nagymérvű mulasztás volna. E részben bizom is abban, hogy a mai kormány és különösen a t. miniszterelnök ur gondoskodni fog akár ugy, hogy a javaslatban történjék e részben valami intézkedés, akár periig ugy, hogy a végrehajtási rendeletekbe foglaltassák ez bele és bizton várom ós remélem, hogy az a nagy államérdek, a mely felszólalásomban szemeim előtt lebegett, egyik vagy másik módon biztosíttatik, illetőleg az a czél el fog éretni. Természetes, hogy ez szükségessé fogja tenni azt is, hogy az, a ki vissza akar térni és kedvezményeket akar igénybe venni, valami módon igazolja magát, és pedig erre azt a módot tartanám megfelelőnek, hogy a konzuli hMatalok a végrehajtási rendeletben utasíttassanak arra, hogy annak, a ki kedvezményt akar igénybe venni a visszatérésnél, adjon igazolványt arról is, hogy a magyar állam elleni izgatásokban nem vett részt. Az is igaz, — és itt akarok röviden rátérni Hegedüs Loránt t. barátom tegnapi igen szép és érdekes fejtegetésére, hogy ha mi azt akarjuk, hogy ezen az utón czélhoz jussunk, akkor okvetlenül szükséges, hogy a konzuloktól megköveteljük, hogy a magyar nyelvet tudják. Általában én már évtizedek óta hangoztatom azt, hogy a dualizmusnak és a paritásnak az a megfelelő, hogy a közös hMatalnokok mindkét állam nyelvét birják, mert csak akkor fognak érzékkel bírni a magyar állam érdekei iránt is. És az a baj, hogy most sokszor közönyösen tekintik a magyar állam érdekeit, onnan ered, hogy nyelvünket nem birják és a midőn t. barátom felszólalásához való hozzájárulásomat e részben kijelentem, kijelentem egyúttal azt is, hogy a czimerkérdésben is egyetértek vele egészen, mert én is már évtizedek előtt mondottam, hogy a közös czimer ott, a hol egy állam egy másik állammal szövetségben van ugyan, de egyébként mind a két állam önálló és független, akár csak mint Svéd- és Norvégország. mondom, ott a közös czimer nem lehet más, mint mind a két államnak egymás mellé tett czimere, mert minden más közös czimer vagy az egyik vagy a másik állam szuverenitását érintené, azaz egyik vagy másik állam szuverenitása kifejezésének elmosódása, vagy elhomályositására vezethetne. De szükséges a dolog ilyen megoldása már azért is, hogy a magyar czimer emlékeztesse ott künn tartózkodó honpolgárainkat, a kik annak a hMatalnak a támogatását akarják igénybe venni, hogy az a hMatal a magyar államé is, és hogy annak támogatására a magyar állam polgárainak épen olyan igénye van, mint az osztrák állam polgárainak. Egyben azonban nem érthetek egyet t. képviselőtársammal és itt ezt csak röviden jelzem, mert majd a részleteknél lesz rá módom, hogy álláspontomat megindokoljam, és megmondjam, miért térek el tőle abban, a mit ő tegnap mondott, hogy a közigazgatási bizottság módositását a második szakasznál nem fogadja el. Én majd kifejtem annak idején, hogy miért szükséges ez a módositás. A javaslatot, mint nem a jelen kormány, de a régibb kormányok mulasztásának pótlását, még pedig teljesen czélszerü pótlását örömmel üdvözlöm és a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. Rátkay László jegyző: Szederkényi Nándor! Szederkényi Nándor: T. ház! Nagyon rövid észrevételt kívánok tenni, mert az előttem szóiók oly bőven és oly alaposan körülirtak a törvény szükségességét, kimutatták annak üdvös voltát, hogy nekem csak igen kevés mondani valóm van. A kongresszusok nyilatkozatai, az országos közvélemény nyilvánulása követelte azt, hogy végtére is az az áldatlan kMándorlási állapot Magyarországon törvényhozásilag rendeztettessék. Ennek felelt meg a t. kormány az előttünk fekvő törvényjavaslat tárgyalása alatt és én is odaigyekszem, hogy ez a javaslat minél hamarabb törvényerőre emelkedjék. (Tetszés.) Van