Képviselőházi napló, 1901. X. kötet • 1902. deczember 13–1903. január 21.

Ülésnapok - 1901-173

94 173. országos ülés 1902 decze.mber 17-én, szerdán. már maga is tudja és előre a törvényben látja, hogy a kihágás elkövetése mily szükségszerű következményekkel jár. Áttérve ezek után a törvényjavaslat egész komplexumának méltatására, azt azon szempontból akarom felfogni, a mint azt az indokolást maga az előadó ur és a képviselőház többsége oldaláról felhangzott, majdnem valamennyi felszólalás igazolta, hogy ezen törvényjavaslatnak czélja tulajdonképen nem a kMándorlás megszüntetése és csökkentése, hanem czélja első sorban a kMándorlás körül eddig tapasztalt visszaélések megszüntetése és másodszor az, hogy azok, a kik minden igyekezetünk daczára mégis kMándorolnak és a kiket visszatartani nem lehet, a külföldön is érezzék az állam oltalmazó kezét és szülőföldjükkel állandóan kontaktusban maradjanak. Kevesen vannak az országban, a kik magától ettől a törvénytől várják a kMándorlás csökkentését, de nem is alkalmas egyetlenegy törvény sem arra, hogy a kMándorlást és annak okait megszüntesse. Törvényeknek, a törvényes intézkedéseknek egész sorozatára, még pedig a gazdasági életünket átalakító sorozatára volna szükség, hogy a kMándorlás okai is megszűnjenek. (Igaz! ügy van! a néppárton.) Jóllehet a kMándorlás okaira nézve én is egyetértek az előttem felszólalt t. képviselőtársaimmal abban, hogy azokat itt bővebben tárgyalni időszerűtlen volna, mégis csak azt akarom megemlíteni, hogy különösen két irányban nyilvánul. Az egyik oka a kMándorlásnak a gazdasági rossz helyzet, a megélhetés nehézsége, a másik oka azonban, a mely pontnál szintén hozzájárulok a törvényjavaslat indokolásához, mikor ez azt mondja, hegy sok esetben a megélhetés nehézségein kívül a kalandvágy, a gyors meggazdagodás utáni szertelen vágy az oka a kMándorlásnak. Ezt el is hiszem, az utóbbi időkben, a legutóbbi évtizedekben fellépett egy mindinkább terjedő és a nemzet minden rétegében már áthatolt materialisztikus irány, a mely az élet czéljait tisztán az anyagiakban keresi, a mely lelkesülni magasabb, nemesebb czélokért már nem tud, a mely már az egyetemi katedráról is hirdeti, hogy a mostani élet, a modern élet fogalmai között a vallásnak és a hazának fogalma többé nem állhat helyt. Magam is azt hiszem, t. képviselőház, hogy ez az anyagi viszonyokkal egyenlő tényező volt a kMándorlás számarányának óriási és ijesztő vi Itának előidézésében. E tekintetben ugy az államhatalomnak és a törvényhozásnak, mint a társadalomnak megvan a maga feladata, az t. i.: megmenteni, vagy ha már nem lehet, visszaszerezni a népnek azt az ideálizmust, a mely egyedül képes nagyot teremteni, azt az idealizmust, a mely a felismert jóért áldozni is tud, a mely egyedül képes azt a lángoló hazaszeretetet ébren tartani, a mely a költőnek ajkára adta azokat a szavakat, ismétlem azokat, a melyeket az előttem szóló Mandel Pál képviselő ur is emiitett, de hozzáteszem annak befejező sorát is: »Aldjon vagy verjen sors keze, itt élned, halnod kell.« De addig is, t. képviselőház, míg ezen két irányú átalakítás bekövetkezhetik, az előttünk fekvő törvényjavaslatot, a melyet tisztán palliatM intézkedésnek kívánok tekinteni, örömmel üdvözlöm és fentartva magamnak különben a jogot, hogy a részletekhez még hozzászólhassak, újólag kijelentem, hogy ezt általánosságban elfogadom. (Helyeslés.) Dedovics György jegyző: Sághy Gyük! Sághy Gyula: í\ képviselőház! Én ennél a javaslatnál nem szándékozom általánosságban hosszasan felszólalni. (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon. Mozgás a baloldalon. Elnök csenget.) Mert azon elismerő nyilatkozat után, a mely a ház minden oldalán a javaslattal szemben elhangzott, csakugyan szükségtelen volna annak védelmére kelni. De azért, hogy felszólalásomat rövidíthessem, még eltérek azon parlamenti szokástól is, hogy az előttem szólók beszédeMel is hosszasabban foglalkozzam. Mégis nem tekinthetek el attól, hogy egy rövid megjegyzést a közvetlen előttem szólott képviselőtársamnak a felszólalására ne tegyek. Egyik fő baját a javaslatnak abban kereste, hogy a végrehajtásnál a kormánynak széleskörű diskreczionárius hatalmat nyújt. Hát méltóztassék meggondolni t. képviselőtársamnak azt, hogy a kMándorlás szabályozása főleg rendőri, rendészeti intézkedéseket tartalmaz, már pedig épen a rendészeti intézkedések természetében rejlik, hogy a viszonyok változásához és sokszor gyakori változatosságához képest a végrehajtási rendeletek is könnyen módosíthatók legyenek, a mi pedig a törvényben való részletes szabályozás által nincs megadva. De felszólalásomnak tulajdonképeni czéljára akarok áttérni, mert csak azért szólaltam fel, hogy egy eszmét pendítsek meg, a mely eszmének kifejezését nagyon szükségesnek látnám akár magában a javaslatban,

r akár esetleg a végrehajtási rendeletekben. Én megelégszem azzal is ••— mert elég garancziát látnék benne — ha a végrehajtási rendeletek intézkednek, de szükségét látnám annak is, hogy a házban nyoma legyen annak, hogy a törvényhozásnak intencziója ezen eszmének megvalósítására is irányul, azzal egyetért. T. i. azon sajnos tapasztalatot tettük kMándorlóit hazánkfiaMal és teszszük állandóan, hogy egy részük ott kint magyar állameszmeellenes izgatásokba bocsátkozik, részint csábítás, részint pedig talán már meglevő hajlamaiknál fogva. Már most ez a javaslat igen humánusan gondolkodik a kMándorlóknak támogatásáról, nemcsak kMándorlási útjukban, hanem igenis az állam védő kezét érezteti velük ott kint való tartózkodásuk alatt is és törekszik megkönnyíteni visszajövetelüket akkor, mikor kilátásba helyez visszajövetel esetén a hazaszállításra nézve nagymérvű kedvezményeket, akkor, a mikor czélba veszi egy kMándorlási alap létesítését,