Képviselőházi napló, 1901. IX. kötet • 1902. november 19–deczember 12.

Ülésnapok - 1901-153

88 153. országos ülés 1902 tek onnan jelentések arról is, hogy mit követtünk mi el, hogyan agitálunk mi? Ha azonban valami törvényellenes történt a mi részünkről, én magam leszek az első, aki azt mondja, hogy büntessenek meg. De én kérem a t. miniszterelnök urat és kérem őt őszintén, hogy ugyanezen őszinteséggel bizzon az én szavaimban, — és higyje el nekem, midőn azt mondom, hogy a kormánypárt részéről vesztegettek, sőt éjjel még a mi választóinkhoz is eljött egy korcsmáros és egy erdész aranyakkal, a kik ezt megcselekedték. Mi tudjuk a tényeket és a bűnvádi feljelentést meg is fogjuk tenni. Ha mi valami törvénytelenséget tettünk ott, tessék mi ellenünk is eljárni. Különben kijelentem a ház szine előtt, hogy én lemegyek ugyanabba a községbe, ott beszélni fogok ós meg fogom támadni a trencséni közigazgatást, le fogom irni szórói-szóra azt, a mit mondani fogok, fel fogom bivni azt a főbirót, hogy merészeljen ellenem eljárni, vonja meg tőlem a szót, és ha azt megtette, én át fogom neki adni az elmondottak szövegét. Ha bűnös vagyok, ott van a törvényszék, majd el fog az járni. Én azonban biztos vagyok benne, hogy ellenem a törvényszék nem fog eljárni, mert nem fogok olyant mondani, a mit a törvény tilt. De én nem fogom megengedni, hogy akkor, a mikor én alkotmányos jogommal élek, akár Osztruluczky, akár más ember, a kit a szegény nép fizet, és a kinek fizetését itt szavazzák meg, magát minden törvényen túltegye. (Helyeslés a néppárton.) T. miniszterelnök ur! T. képviselőház! Gyávábbat, aljasabbat, rútabbat nem ismerek, mint hogyha valaki a törvény köpenyegébe rejtőzve visszaél azzal a hatalommal, melyet az állam ruházott reá! (Igaz! Ugy van! a szélsobaloldalon.) és azzal tör neki a szegény, adókkal túlterhelt állampolgár alkotmányos jogainak. Kérem a t. miniszterelnök urat, méltóztassék sürgősen intézkedni, méltóztassék eljárni és méltóztassék a fegyelmi ügynek elintézésére ne annak, a talán ártatlan, gyenge bűnbaknak a megyéjét, hanem más megyét oda kirendelni, hogy lássák egyszer ezek az urak, hogy nemcsak szemfényvesztés az, a mit a t. miniszterelnök ur mond, hanem igaz, a mint mi is komolynak veszszük azt. Interpelláczióm a következő : »Interpelláczió a t. belügyminiszter úrhoz. ]. Van-e tudomása a t. belügyminiszter urnak arról, hogy Löffler főbíró, és Bernkopf jegyző Szkalán, Trencsénmegyében, Ernszt Sándor képviselőt alkotmányos jogaiban, a szólásszabadságban megakadályozták, a midőn a képviselőválasztási mozgalmak alkalmából báró Kaas Ivor jelöltet kisérte ? 2. Tekintettel ezen tényállásra, törvényesnek tartja-e a közhivatalnokok ezen eljárását, és helyesli-e ezen fellépésüket? 3. Ha nem tartja törvényesnek, és nem helyesli, szándékozik-e erélyesen és hatályosan innovember 21-én, pénteken. tézkedni, hogy a választási brutalitások miatt amúgy is hírhedt Trencsén megyében a választási szabadság végre-valahára érvényre juttassák, és tiszteletben tartassák? 4. Hajlandó-e Löffler főbíró, és Bernkopf jegyző ellen szigorú megtorló lépéseket tenni« ? (Élénk helyeslés a néppárton) Széll Kálmán miniszterelnök: T. képviselőház ! A t. képviselő ur ebből az esetből nemcsak magát a trencséni főispánt, a kinek közvetlen beavatkozásáról vagy intézkedéséről ebben az interpelláczióban még semmit sem olvasok, volt szives megvádolni, de egy füst alatt a maga közvetlenségével megvádolta az egész főispáni kart, sőt egy kinsé közvetve megvádolt engem is, bár mindig elismerte, hogy a jó szándékot rólam feltételezi. Azok a bizonyos kerülőuton való kihegyesedett vádak, hogy mások azt mondanák, hogy nem vagyok őszinte, a mikor intézkedem a külső orgánumokat illetőleg, vagy pedig ha mások azt mondhatnák, hogy ez szemfényvesztés, •— mondom: ezek a kerülő utón odaállított vádak nem jelentőségnélküliek, nem személyes él nélküliek. Ezért mondom, hogy bizonyos közvetett megvádolást magamnak is kell bennük látnom. Legyen meggyőződve a t. képviselő ur és mindenki ebben a házban, hogy amit én vallok és hirdetek, azt én őszintén és egészen határozottan ma is hirdetem és vallom, mert ugy érzek, ugy gondolkodom, de ugy is cselekszem. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) Én száz és száz példát tudnék mutatni a t. képviselő uraknak, hogy igenis megvan az én hatalmamnak odakünn a preventív hatása. (Zaj.) Azt mondja a t. képviselő ur, hogy így van ez, de, hogy minden zege-zugában az országnak minden egyes, nem tőlem függő orgánumnak hibájáért — mert hiszen nálunk még nincs állami adminisztráczió, hogy nekem ezrei a hivatalnokoknak állnának rendelkezésemre, mert a községekben, a városokban és a megyékben az autonómia orgánumai működnek és ott nekem nincs más orgánumom, mint a főispán, — mondom, hogy én minden orgánumnak minden apró-cseprő cselekedetéért felelősséget vállaljak, ez lehetetlen, mert bizony ezer és ezer orgánumnál egyik-másik közeg követ el kisebb hibát, elnézést vagy mulasztást (Ugy van! jobb felöl.). Hisz én nem lehetek mindenütt jelen. (Ugy van! jobbfelcél.) Ebből azonban nem lehet himet varrni az ország adminisztrácziójának szellemére. (Ugy van! jobb felöl.) Mert ott, a hol a dolgok az én szemem előtt mennek, panasz nin/js, ott nem állanak elő seregestől panaszokkal. Általában panaszok igen kis számban vannak, azokhoz a helyekhez képest, a hol a dolgok egészen rendben folynak. Ennyit általánosságban. A mi a főispáni kart illeti, a maga egészében, majd annak idején egész nyugodtan megbeszélhetjük a főispánok kérdését. Én igenis azt tartom, hogy a mai adminisztráczionális rendszer keretébeu a főis-