Képviselőházi napló, 1901. IX. kötet • 1902. november 19–deczember 12.
Ülésnapok - 1901-153
74 ' 153. országos ülés 1902 november 21-én, pénteken. a jelen esetben a képviselő nem hivatása közben járt el. A bizottsági jelentés ezt ugy fejti ki, hogy nem hivatásában járt el és a becsületügyi eljárás végeredménye sem von maga után oly következményt, mely őt országgyűlési képviselői állásából folyó jogai és kötelességei gyakorlatában legcsekélyebb mértékben megakadályozná. A bizottság e szerint három szempontot állit itt fel. Az első az, hogy nem hatóságtól indult ki az eljárás; a második az, hogy JSTessi Pál nem képviselői hivatásában járt el; a harmadik az, hogy az eljárás meginditása nem olyan, a mely reá nézve valami olyan rosszat és olyan hátrányt képezne, a mely őt képviselői jogai és kötelességei gyakorlatában megakadályozná. A veszedelem épen itten rejlik és sajnálattal mondom, hogy a t. bizottság olyan lejtőre lépett, a melyen, ha tovább halad, csak egy lépés van odáig, hogy kiadja teljesen kezéből épen a katonai hatalommal szemben a parlamentnek tekintélyét és függetlenségét. (Ugy van! a szélsobaloldalon.) B. Fejérváry Géza honvédeimi miniszter: Nem áll! Visontai Soma: De mit látunk ? Azt látjuk, hogy maga a hadsereg jobban distingvál, az hatóságnak tartja magát, az azért, a mit hivatásában követ el, nem von senkit sem felelőségre. Tehát, ha' a t. bizottsági többségnek álláspontja fog érvényesülni holnaptól kezdve, hogy t. i. mi kimondjuk, hogy ez csak egy magántestület, kimondjuk, hogy a tiszti lefokozásban nem rejlik olyan dolog, a mely akár az illető becsületét érinthetné, akár őt megfélemlíthetné, akár pedig megakadályozná képviselői működésében : kérdem, vájjon tartozik-e a hadsereg, tartozik-e a katonai fegyelmi bíróság és tartozik-e a becsületügyi bizottság többé a képviselőnek hivatásban elkövetett magatartását is respektálni, és vájjon a bizottság álláspontja nem teljes kiszolgáltatása-e annak a jognak is, a mely eddig szent volt előttünk, a melyet eddig legalább a gyakorlat is szentesitett és a mely eddig a mentelmi jogban gyökerezett. Hiszen a bizottság, daczára annak, hogy ez iránt senki sem kérdezte meg — mert csak arról van szó, és Nessi Pál csak azt jelentette be, hogy ki kell őt kérni, vagy nem, tehát senki sem kérdezte azt, hogy hivatásában járt-e el, vagy vagy pedig sem, — mégis döntő szót mondott arra nézve, és előre prejudikált, hogy nem hivatásában követte el. B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Meg kellett bírálni! Visontai Soma: Legyünk őszinték: A t. többség indítványának elfogadása nem hogy javítaná a helyzetet, hanem határozottan még rosszabbítja azt. (Ugy van! Ugy van! a szélsobaloldalon.) Már most nagyon kevés értékkel bír a bizottsági többségnek az a felfog melyben a miniszter által is támogattatik, hogy azért sem képezi ez a mentelmi jog megsértését, mert végeredményben nem történhetik az illetővel egyéb, mint hogy lefokozzák, elveszik tiszti rangját, a mihez a t. igazságügyminiszter ur még azt is hozzátette, ha ennek van is valami a becsületbe vágó hatása, az csak társadalmi hatás. B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Én ? Visontai Soma: Az igazságügyminiszter! (Egy hang a szélsobaloldalon: Az auditor!) Első sorban is az embernek becsülete olyan kincs, a melynek értéke épen a társadalmi felfogások szerint állapittatik meg. (Helyeslés a szélsobaloldalon.) Ennélfogva, hogyha létezik valami megfélemlítő az emberre, a mi őt ezen megfélemlítés hatása alatt valaminek cselekvésére, vagy valaminek abbanhagyására, tehát valamely politikai magatartásnak elfoglalására, vagy valamely politikai magatartásnak abbanhagyására bírja, ugy bizonyára legkiválóbb az a megfélemlítés, a mely ; ő rá nézve a becsület megcsorbításával jár. (Élénk helyeslés a szélsobaloldalon.) Micsoda felfogás az, hogy ugy a bizottság többsége, valamint az igazságügyminiszter ur is azt mondja, hogy a mentelmi jog csak ott csúcsosodik ki. a hol szabadságvesztés büntetéséről vagy pénzbüntetésről van szó. Ilyen mentelmi jogot sehol a czivilizált Európában nem ismernek, (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) de nem is ismerhetnek, mert először egész kriminális judikaturánk iránya ma már oda terelődik, hogy lesznek büntetésnemek, a melyek ezektől el is térnek, másodszor ott domborodik ki, hogy a capitis diminutio, a becsületmegfosztás sokkal súlyosabb hatással van az emberre, mint az egyszerű pénzbüntetés. (Igaz! Ugy van! a szélsobaloldalon.) Azt értem egy olyan államban, a melyben csak a szabadságvesztést mondanák ki, mint olyant, a mely intimidálja a képviselőt és ez képezi tartalmát a mentelmi jognak. De mikor a t. igazságügyminiszter ur tudja, hogy nálunk még a kihágásokat is besorozták a mentelmi jog körébe, a hol pedig csak egyszerű pénzbüntetésről van szó, akkor azt mondani, hogy a lefokozás, a becsületbiróságnak ez a ténykedése, nem bír megfélemlítő hatással, igazán nem lehet. Mert nem a legnagyobb abszurdum volna-e, hogyha pl. az én szobaleányom az ablakból egy virágvázát leejt és az valakinek a fejére esik, akkor én mint képviselő vonatkozásba jövök a mentelmi bizottsággal és a mentelmi joggal, mert ezért a leányért az én mentelmi jogom kérdésessé válik, hogy kiadassam-e szobaleányomért? De a mikor arról van szó, hogy az általános védkötelezettség idejében — és ez az uj korszak az, a melyre felhívtam a t. igazságügyminiszter ur figyelmét — a mikor tehát valakinek a tiszti állása kötelességei teljesítésének eredményeként jelentkezik és abból folyik, a mikor tehát az illető tiszti állásával
